Tal�n �gy t�nik majd nektek is, hogy kicsit �sszegabalyodtunk,de m�gsem. �n �gy akartam megoldani, hogy a Stefan-Klaus-os r�szt azt csak visszaeml�kez�sk�ppen �rjam a Megv�laszolatlan k�rd�sek, �s ez a fejezet k�z�. Egyszer�bben: ez a folytat�sa az V. fejezetnek, vagyis aMegv�laszolatlan k�rd�seknek, a VI. fejezet csak visszapillant�s :) Rem�lem mindenki �rti, �s olvass�tok el figyelemmel, majd v�rom a hozz�sz�l�sokat, �s nagyon k�sz�n�m annak, aki olvassa ezt a t�rt�netet. Ez �rt� sokat jelent nekem, �s �r�mmel t�lt el, hogy van, akit �rdekel az irom�nyom. 

Eza fejezet val�j�ban �rdekesebbre siker�lt, mint hittem, �s nekem nagyon tetszik. Fogalmam sem volt, hogy hogyan kezdjek neki Damon �s Elena k�zelebb ker�l�s�hez, de itt most elolvashatj�tok, �s megtudhatj�tok :)

M�g egyszer bocsi az �ri�si k�s�s�rt. J� sz�rakoz�st mindenkinek.

Zen�nek pedig ez tal�n megfelel:

Az �rny�k tulajdonosa lass� l�ptekkel haladt Elena fel�. Meg�llt az �gya mellett, �s n�h�ny percig eln�zte, ahogyan alszik. Ezut�n finoman v�gigsim�tott Elena form�s, selymes arc�n. Ez adott neki er�t. Elena lassan megmozdult, �s fordult egyet. Az alak m�g b�multa egy bizonyos id�n kereszt�l, majd egy cs�kot nyomott az arc�ra. Ekkor Elena kinyitotta a szem�t. Az alak reakci�ja nem volt t�l gyors, �gy Elena egy villan�s erej�b�l elmos�dva l�tta az arc�t. Azzal a s�t�t alak m�r el is t�nt. Elena sz�ve a r�m�lett�l majd kiugrott a hely�r�l. Izzadt arccal kapta fel a fej�t, �s m�r tudta, mit kell tennie. Elen�nak nem volt marad�sa. Gyorsan �tkapta mag�n a ruh�it, �s kiosont az ajt�n, leakasztva a kocsikulcsokat. Gyorsas�ggal sz�llt be a kocsiba, nem tal�lva a r�st. Hirtelen kig�rd�lt  az �tra, �s azon kapta mag�t, hogy nyomja a g�zt, �s esztelen sebess�ggel hajt, Isten tudja hova, mellesleg m�r t�ll�pte a megengedett sebess�get is. Elen�nak m�gis esz�be jutott valami, voltak tervei. Mostm�r tudta, hogy merre tart. Tudta, hogy a Salvatore h�zban, Damon mellett megvigasztal�dik, �s megnyugv�sra tal�l. L�tta �t. Nem Damont. Nem Klaust. Hanem Stefant. Stefan volt ott, Stefan, az � egyetlen szerelme. Hopp. Ez volt az. Vajon biztos volt Elena abban, hogy Stefan az egyetlen, az igazi? K�telyei voltak. Hatalmas nagy k�telyei. Fogalma sem volt, hogy mit kezdjen Stefannal, mit kezdjen mag�val, �s az �rzelmeivel. Hal�losan meg volt r�m�lve. Azt akarta, hogy j�zanodjon ki, de abban biztos volt, hogy nem �lom volt az, amit l�tott. Csakis Stefan. �n nem �lm�ban,. Igenis val�s�gos volt. Eltal�lta, mert b�rmilyen gyorsan is hajtott a Salvatore h�z fel�, Stefan m�g gyorsabb volt.

Hajnali 3ra j�rt az id�, de Damont m�gsem ragadta el az �lom. Nem tudott nyugodtan aludni, tudv�n, hogy Elena ak�r vesz�lyben is lehet. Feldobta mag�ban a lehets�ges dolgokat. De elborzadt, amikor a legsz�rny�bbre gondolt. Arra, hogy Elena ak�r meg is halhat. Ak�r Klaus �ldozata lehet. Vagy, ami m�g rosszabb a Stefan�, Klaus parancs�ra. Ahogy ez j�rt az esz�ben hirtelen gyorsas�ggal sz�guldott el mellette valaki. Valaki, aki annyira gyors volt, hogy nem lehetett �t szemmel k�vetni. Damon tudta, hogy egy v�mp�r. Stefan hirtelen elkapta Damont, felk�nyszer�tve a falra. El�j�ttek rajta az �les fogak, ak�r az agyar, �s a v�mp�rokra jellemz� eres b�r a szem alatt.

- Stefan! Ez azt�n a meglepet�s. – mondta Damon tettetett lelkesed�ssel.

- Ne t�gy �gy, mintha �r�ln�l nekem. – mordult r� Stefan. Kimondottan agressz�ven viselkedett.

- Nocsak! – Damon ism�t r� jellemz� hangnemet vett fel. Ez �tmenet volt a nevets�ges �s az ironikus k�z�tt. – De az�rt ne felejtsd el, hogy nem �n hagytam itt Elen�t. Nekem ne mondd, hogy nem lett volna alkalmad megl�togatni, ha csak egy �t percre is, mint p�ld�ul most. Ne feledd, hogy nem te vigasztaltad h�napokon kereszt�l. Folytassam? -  g�nyol�dott Damon.

– Te pedig azt ne felejtsd el, hogy a te alattomos �letedet mentettem meg, ami miatt ugyeb�r nem vagy valami h�l�s! – v�laszolta inger�lten Stefan.

- T�vedsz, Stefan! J�l tudom, hogy mi�rt tetted, �s ez�rt h�l�s vagyok. De sok mindenben tehett�l volna m�sk�nt, ha akarsz. Azt se felejtsd el, hogy ki volt bukva miattad, �s �n �lltam mellette, �n t�r�dtem vele. – v�ltott Damon v�daskod� hangnemre.

- Mit tudsz te? Mit tudsz te arr�l, hogy nekem milyen az �letem Klaus mellett? – sziszegte Stefan a fogai k�z�l.

- Nem akarom megtudni. Legal�bb azt tudtad, hogy holnaput�n lesz a sz�let�snapja?

- Ez�rt vagyok itt. Sz�vess�get szeretn�k k�rni. – Stefan eleresztette Damont.

- Wow. Ez komoly? Nem dugtad ide a k�ped t�bb h�napon kereszt�l, de sz�vess�get akarsz k�rni. Ezt nevezem.

- Mi lenne, ha legal�bb egyszer nem lepcsegn�l k�zbe?

- Csal�d�st kell okoznom, Stefan, mert az nem �n lenn�k. De ahogy l�tom, ez t�nyleg nem te vagy. – mosolygott g�nyosan Damon. – Mi  fen�t tett veled Klaus? – morogta Damon.

- El�g legyen! Nem k�rd�seket k�rtem, hanem sz�vess�get! – Stefan a szemeit t�gra meresztette, �gy kereste a m�sik tekintet�t. – Ennyi meg sem kottyanna neked amellett, amit �n tettem �rted.

Damon gondolkodott p�r pillanatig, majd megk�rdezte:

- �s m�gis mi lenne az? – �rdekl�d�tt Damon.

Stefan a zseb�be ny�lt, �s el�h�zott valamit. Damon k�v�ncsian figyelte. Egy nyakl�nc volt az, amin med�lk�nt k�t egym�sba akasztott gy�r� cs�ng�tt. Sz�p p�ld�ny volt. Agy�r� picit r�gebbinek festett, amit Damon r�gt�n �szre is vett.

- Ezt meg hol szerezted? – �mult el Damon, �s a sz�j�t is nyitva felejtette.

- Nem l�nyegre t�r�. A l�nyeg annyi, hogy ez a Salvatorek-� volt, �s �n csak most tal�ltam r�, �s most kaptam vissza. – magyar�zkodott Stefan, de m�g fel�t sem mondta el a val�di t�rt�netnek.

- Tal�n Klausn�l volt? – tenyerelt bele a l�nyegbe Damon.

- Meg szeretn�lek k�rni r�, hogy ezt add oda neki a nevemben, mert �n nem lehetek itt, amikor a 18-at bet�lti. – Stefan szem�ben hatalmas f�jdalmat fedezett fel Damon, �s persze, hogy terelte a t�m�t a f�jdalmas igazs�gr�l.

- Tal�n Klaussal van dolgod, Stefan? – �rdekl�d�tt folytonosan Damon.

- El�g a k�rd�sekb�l, Damon. – f�radtnak l�tszott Stefan. – Csak arra k�rlek, hogy ezt a sz�let�snapj�n add oda neki, amikor kicsi v�lasztja el att�l, hogy bet�ltse a 18-at. K�rlek vigy�zz arra, hogy az mindig rajta legyen.. -  k�rlelte Stefan Damont.

- Rendben van. – adta fel v�g�l Damon a k�rdez�sk�d�st. Tudta, hogy a k�rd�sei megv�laszolatlanul maradnak, ha Stefanr�l van sz�.

Stefan �tny�jtotta neki a nyakl�ncot, Damon pedig gyanakodva vette el. Nem �rtette, hogy mi�rt pont „egy kicsivel a sz�let�snapja el�tt” adja oda. Ahogyan a t�bbi k�rd�se is, ez is megv�laszolatlanul maradt.

- Ja, �s k�rlek a nyakl�ncr�l ne sz�lj neki semmit, csak, amikor odaadod neki. Maradjon meglepet�s.

- �gy lesz. – felelte Damon.

Elena nyitva tal�lta az ajt�t, vagyis nem volt bez�rva, �s bel�pett. Gondolta, hogy Damon nincs mit�l tartson, �s nem szokta bez�rni. K�zben a nappali fel� tartott, ahol �ppen Stefan �s Damon tart�zkodtak, �s besz�lget�st folytattak. Elena beleakadt egy r�gi �les darabba, amely a Salvatore h�z fal�hoz volt r�gz�tve, �s elv�gta csupasz v�ll�t.

- A fen�be! – szisszent fel Elena a v�ll�n l�v� f�jdalom miatt.

Erre mindk�t Salvatore felkapta a fej�t.

- A francba! El kell t�nn�d, Stefan! – kezdte Damon. – Nem tal�lhat itt!

- J�l van, tudom, mit kell tennem. – Stefan m�r indult is az ablak fel�, de m�g meg�llt egy pillanatra. – �s k�rlek ne felejtsd el, amit k�rtem! – visszament, �s egy gyors �lel�st vett m�g b�tyj�t�l.

- Rendben van! – Damon egy pillanatig figyelte �ccs�t, azt�n Stefan, mit a sz�l el is t�nt.

Elena bel�pett a nappaliba, szorongatva v�res v�ll�t, �s amint megl�tta Damont, gy�keret vert a l�ba. Olyan j� volt ism�t l�tni az arc�t, �rezni, hogy jelen van, ott van mellette, mindk�t �rtelemben. Ez a gondolat teljes melegs�ggel �s megnyugv�ssal t�lt�tte el Elen�t. De nem �rzett Elena egyed�l. Damont meg is k�nnyeztette az a tudat, hogy Elena �gy el van keseredve Stefan miatt, �s hogy a legjobb, amire v�gyik az az, hogy viszont l�thassa �t, �rezze, �s tudjon v�ltani vele n�h�ny sz�t. De tal�n m�gsem teljesen volt �gy, ahogy Damon gondolta.  Damon k�nnyes szemmel, f�jdalmasan kiny�gte:

- Szia! Mit keresel itt?

- �n csak.. – Elena habozott, ny�k�g�tt, nem tudott egy �rtelmes mondatot kiny�gni.

Damon �szrevette a v�ll�n szorongatott sebet.

- Mi a fen t�rt�nt veled? Ki tette ezt? – rohant oda Damon, �s szem�gyre vette a sebet, an�lk�l, hogy megk�v�nta volna Elena v�r�t.

- Nem, Damon. �n voltam �gyetlen, �s elv�gtam v�letlen�l a folyos�n.

- Pillanat. Hozok valamit, amivel be lehet k�tni. – mondta Damon, �s r�gt�n �llt is fel, hogy gondoskodhasson Elen�r�l.

- V�rj....Damon. – �llt fel neh�zkesen Elena, �s odament Damonhez.

Damon csak �llt, �s bambult Elen�ra. Elena k�telyek �s gondolkod�s n�lk�l �t�lelte Damont , �s mag�hoz szor�totta. Damonnek m�g a l�legzete is el�llt. Nem sz�m�tott senki �s semmi. A gondok feled�sbe mer�ltek, �s Damon is olyan odaad�ssal ragadta meg Elen�t, hogy az szinte alig  kapott leveg�t. Az a pillanat csak az �v�k� volt. Mindketten behunyt szemmel �lt�k �t ezt a ritka csod�t. Hirtelen egym�s ir�nti heves v�gy fogta el �ket, amelyet szinte alig tudtak kontroll�lni. Elena kibontakozott Damon karjaib�l, de nem t�volodott el messzire. Nem b�rt. A k�t ajak k�z�tt aligha volt 5 cm t�vols�g. Az is sok. Damon nem tudott m�r a karjainak parancsolni, �s azok Elena dereka k�r� fon�dtak. Ez n�mi bizserg�st, �s halv�ny reszket�st id�zett el� Elen�b�l. Nem volt m�r vissza�t. A k�t ajak egym�sra tapadt, �s abban a pillanatban egyik�k sem szerette volna, ha ez m�sk�nt t�rt�nik. Elena hihetetlen�l adta fel a k�zd�st, amely arr�l sz�lt, hogy haraggal, �s d�hvel t�vol tartsa Damont. Ez nem mehetett m�g a vil�g. A sz�ve m�ly�n � is tudta, hogy ez csak �tmeneti megold�s volt, egyszer �gyis k�s�rt�sbe esik, mint p�ld�ul most, legyen a v�ge b�rmi is.

Egyre hevesebben �s hevesebben cs�kol�ztak. Damon lassan felcs�sztatta karjait Elena h�t�n, �s l�gyan belekapaszkodott Elena selymes hajzuhatag�ba. Elena h�t�n v�gigfutott a hideg, �s remegni kezdett tet�t�l talpig. A f�lelmetes az volt az eg�szben, hogy nem csak ketten �lt�k �t ezt a pillanatot, hanem valaki m�s is, aki kint �cs�rg�tt az �jszakai sz�lben.