<?xml version="1.0"?>
<?xml-stylesheet type="text/xsl" href="/style/rss.xsl"?>
<rss version="2.0"><channel><title><![CDATA[Don't Turn Back - Your Dreams Here]]></title><description><![CDATA[Damon és Elena fanfiction]]></description><link>//gportal.hu</link><image><url>//gportal.hu/portal/dontturnback/image/1346410393.jpg</url><title><![CDATA[Don't Turn Back - Your Dreams Here]]></title><link>//gportal.hu</link></image><item><title><![CDATA[2x05 - Képesség]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34864203&amp;postid=1053511</link><pubDate>2013-07-30 17:36:30</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	

	Belejöttem, és a fejemben már kialakult egy történet, amely izgatottsággal tölt el, hogy leírhassam nektek. És most itt is van a következő rész, amit miközben írtam, még én is beleremegtem. Kissé horror stílusú, de bátorkodom azt hinni, hogy sokan szeretitek a titokzatos dolgokat :)


	Részlet:

	
		"- Tudod, hogy bármikor megölhetlek. Nem jelentesz nekem az égvilágon semmit. - sziszegte Klaus a fogai között.
	
		- Ha tényleg így lenne, már megtetted volna. Nem igaz? - Katherine magabiztos volt, Klaust pedig ez feldühítette, ezért kezét mélyen Katherine szíve alá hasította.&nbsp;
	
		- Bárhol és bármikor. - Klaus ideges és feszült volt, ezt pedig Katherine is megérezte.
	
		- Akkor tedd meg. - suttogta Katherine.
	
		Klaus kivette kezét, Katherine pedig zihálva erőltette sebét, hogy begyógyuljon."&nbsp;ELOLVASOM

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[2x05 - Képesség]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35245659&amp;nid=6417474</link><pubDate>2013-07-30 17:33:06</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	Alap: The Vampire Diaries

	
		Főszereplők: Damon és Elena
	
		&nbsp;
	
		Írta: Tutikaa
	
		&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		Részlet a fejezetből:
	
		
			"- Tudod, hogy bármikor megölhetlek. Nem jelentesz nekem az égvilágon semmit. - sziszegte Klaus a fogai között.
		
			- Ha tényleg így lenne, már megtetted volna. Nem igaz? - Katherine magabiztos volt, Klaust pedig ez feldühítette, ezért kezét mélyen Katherine szíve alá hasította.&nbsp;
		
			- Bárhol és bármikor. - Klaus ideges és feszült volt, ezt pedig Katherine is megérezte.
		
			- Akkor tedd meg. - suttogta Katherine.
		
			Klaus kivette kezét, Katherine pedig zihálva erőltette sebét, hogy begyógyuljon."&nbsp;
	
]]></description><encoded><![CDATA[
	

	Katherine kócos hajjal kászálódott ki az ágyból Klaus mellől, és persze nem maradhatott el a győztes mosoly.&nbsp;

	- Hová mész? - Klaus máris a hátánál termett.

	- Nem hinném, hogy mindenről be kellene számolnm. - fordult szembe Katherine Klausszal, Klaus pedig hirtelen mozdulattal kapta el a nő nyakát, majd a falhoz szorította. Katherine meglepődött.

	- Tudod, hogy bármikor megölhetlek. Nem jelentesz nekem az égvilágon semmit. - sziszegte Klaus a fogai között.

	- Ha tényleg így lenne, már megtetted volna. Nem igaz? - Katherine magabiztos volt, Klaust pedig ez feldühítette, ezért kezét mélyen Katherine szíve alá hasította.&nbsp;

	- Bárhol és bármikor. - Klaus ideges és feszült volt, ezt pedig Katherine is megérezte.

	- Akkor tedd meg. - suttogta Katherine.

	Klaus kivette kezét, Katherine pedig zihálva erőltette sebét, hogy begyógyuljon.

	- Ez a baj veled, látod? Azt gondolod, hogy mindent megtehetsz az emberekkel, pedig nem így van. És vigyázz, nehogy ez majd visszafágjon. - ezzel Klaus kiment.

	Pedig ez volt a helyzet, és ezt ő is megérezte. Tudta, hogy már régóta nem érzett ilyent, és idegesítette a tudat, hogy nem képes végezni Katherine-nel. Pedig a dolgok úgy álltak, hogy tudta, ez lenne a helyes megoldás, mivel úgyis mindenbe beleüti az orrát, és Isten tudja, hogy honnan, de mindenről tud. Enek ellenére mégsem tudta rávenni magát az imént sem, hogy 2 centivel feljebb nyúljon.

	&nbsp;

	Elena sietve csukta be a kocsi ajtaját, majd szaporán szedte a lábait a ház felé. Amint belépett az ajtón, Damon látványa fogadta őt, ami közel sem volt rózsás, sőt egyre csak rosszabbodott minden. Ez nem lehet, gondolta magában. Sürgőseg segítségre szorul.

	- Damon... - lépett oda hozzá, majd finoman végigsimított az arcán.

	Damon ráemelte tekintetét, és úgy érezte, hogy a szemei mindjárt leragadnak. Verelytékezett az arca, amelyek inkább gyöngyszemeknek tűntek Elena szemében, ugyanis a férfi még most is csodaszép volt és vonzó. Egy pillanatra megkívánta, de tudta, hogy most sokkal fontosabb dolga is akad, ugyanis ha nem cselekszik minél hamarabb, talán már soha többet nem érhet hozzá. Stefan lépett be az ajtón, és majd felvette a düh, de úgy tett, mintha mi sem történt volna. Amint Elena meglátta, rögtön feléje fordult.

	- Segítened kell nekem. - mondta, majd elővette a receptet a zsebéből.

	- Nocsak, hirtelen szükség lett a nem szívsen látott testvérre is? - viccelődött, bár tudta, hogy a helyzet komoly. Azt viszont senkivel nem akarta éreztetni, hogy mennyire aggódik, inkább elrejtette.

	- Stefan, ez most nem segít. Figyelj rám. - Elena két kezébe fogta az arcát, és mélyen a szemébe nézett. - Rögtön indulnunk kell New Orleansa megkeresni egy boszorkányt, vagy Damon meghal.

	Elena roppant rövid volt és egyenes. Gondolta, hogyha a tényeket egyenesen Stefan szemébe mondja, talán megijed egy kicsit és nem tétovázik.

	Stefan nem szólt semmit, nem mozdult, csak állt Elenával szembe és olyan arc rítt le róla, akit az égvilágon semmi nem érdekel.

	- Rendben van. Elmegyek egyedül, ez nemigazán állít meg. - vetett egy szánakozó mosolyt, majd kifelé indult.

	Amint kiért és beült volna a kocsiba, Stefan már az anyósülésen várta.

	- Tudtam, hogy csak ér neked valamit a bátyád élete. - őszintén mosolygott, majd bekapcsolta a biztonsági övét, és elfordította a kulcsot. Az autó felbőgött.

	Az út kissé kínosan telt el, mivel nemigen váltottak szót egymással. Inkább csak az útszakaszra koncentráltak, hogy mihamarabb oda tudjanak érni, és a térképet nézegették, hátha van valami áthágó. Amint megérkeztek New Orleans, néhány felesleges kör megtette után, megtaláltok a címet, amelyet Klaus írt fel, majd bekopogtattak.

	Egy idősebb hölgy nyitott ajtót, majd amint szembenézett velük, egyből elkomorodott.

	- Ez egy sátán, tudsz róla? - szólt Elenához, majd Stefan felé bökött.

	- Parancsol? - kérdezte Elena és kérdően tekintett rá.

	- Ez itt egy éjszakai szörnyeteg. - bökött ismét Stefan felé, a szeme majdnem szikrákat szórt, ahogy őt nézte.

	- Úgy érti, hogy vámpír? - fejezte be Elena.

	- Az.. - méregette Stefant igencsak szkeptikusan. - De még annál is sötétebb.&nbsp;

	Elena lélegzete elakadt. Hogy értette, hogy még annál is sötétebb? Mindegy, erre majd visszatér.

	- Kérem... maga Berenice Hale?

	- Igen, én vagyok. Mit óhajtasz, kislányom?

	- Maga boszorkány, igaz? Nézze, segítenie kell nekem. A.... - Stefanra pillantott, majd nehézkesen folytatta - a szerelmem nagyon rossz állapotban van, és csak önhöz fordulhatok segítségért. - Stefant a messzeségbe pillantott. -&nbsp;Egy olyan elixirre lenne szükségem, amely nagyon ritka, és ehhez egy tapasztalt boszorkány tudása is szükséges, úgy tudom.

	- Gyertek be. - mondta, majd miután Elena belépett az ajtón, Stefan a már jól ismert ismeretlen falba ütközött. Az idős nő hátrafordult. - Úgy tűnik, te kint kell maradj. Inkább meghalnék, minthogy egy vámpírt engedjek be a saját házamba. - Ezzel szembe is vágta vele az ajtót.

	Stefan az ajtóra vágott egyet, majd tovább állt. Elment a kocsiig, vissza, és hallgatózni próbált.

	- Ülj le, kedvesem. - mondta Elenának, és egy régi kanapé felé intett. Elena leült, és melegség töltötte el a szívét, hogy ilyen szimpatikus ez a nő, és hogy mennyire megnyugtató, hogy nem kell harcot vívniuk vele.

	- Miféle betegség ez?

	- Nos háát... nem igazán tudni. Csak annyit tudok, hogy egy esernyő okozta, de nem akar begyógyulni. Klaus pedig ide irányított minket.

	- Klaus? - a nő nem tudta leplezni a rettegését. - Azt mondta, hogy esetleg idejönne, vagy valami?

	- Nem. Ilyesmit nem mondott. Viszont valami nem volt rendjén. Mármint az esernyővel. Egy... egy kígyó jel volt rajta.

	- Bocsánat, hogy mondtad? - a nő szeme elkerekedett, majd remegve ült közelebb Elenához.

	- Kígyó. Kígyót mondtam. - kérdőn tekintett az öreg hölgyre.

	- Ááá, hogy kígyó. Értem. Akkor már tudom is, hogy mire van szükséged. - mondta mosollyal az arcán, viszont az a mosoly, még a bolond is érezte és látta, hogy erőltetett volt.

	- Valami gond van? Esetleg tud valamit erről? Klaus elárulta, hogy az ősi dolgokkal nem szabad játszadozni.&nbsp;

	- De nem ám. Viszont tudom, hogy mire van szükséged. El is készítem. - a nő sietve felállt, és ahogy Elenának hátat fordított, a hamis mosoly azonnal lehullt az arcáról.

	- Esetleg nem tudja, hogy miről beszélhetett?

	- Nem, drágám. - mondta, majd szembefordult és Elenára mosolygott, majd kinyitott egy kis szekrényt és több kis tubust vett elé, majd egy tányért. - Csak azt tudom, hogy hogyan lehet gyógyítani. Ez néha megesik a vámpíroknál, hogy nem képesek begyógyítani saját sebeiket.

	A tálkába önteni kezdett löttyöket és különböző növényeket aprított bele, majd összekavarta.

	- Igen, ő is ezt mondta. Mármint Klaus. - húzta félre a száját Elena a csalódottságtól, hogy ezzel nem lett okosabb.

	- Itt is van. - a keveréket átöntötte egy üres tubusba, majd Elenának nyújtotta. - Ez minden bizonnyal segíteni fog rajta. - mosolygott. - Most pedig menj, ne várasd meg a szörnyeteget. De vigyázz velük. Te nem őket érdemled.

	- Nagyon köszönöm. - Elena hálásan mosolygott az öreg hölgynek, majd kilépett a házból.

	Berenice végignézte, ahogy kihajtanak az útra, majd eltűnnek a kanyarban. Hirtelen kiegyenesedett, majd megfordult.

	- Helyesen cselekedett, Benerice. - mondta egy nyugodt mély hang, amitől a nő megremegett. - Jobban mondva, egyre jobban fejlesztem ki ezt a képességem is. Jó érzés, amikor az emberek azt mondják és azt teszik, amit mondanak nekik, pontosabban ahogyan irányítják őket, nem igaz?

	- Igen, minden bizonnyal. - mondta a nő, e hangja elcsuklott a remegéstől, és ez volt az utolsó szava is, mivel a fejétől elválasztva hullott a teste a földre.

	&nbsp;

	Sötét van. Rettenetesen nagyon sötét. Fut. Fut, ahogy csak a lábai bírják. Érzi, hogy valami gonosz van a levegőben. Érzi fizikailag, érzi szellemileg, mindenféleképpen érzi, ahogy valaki valamit csak érezni képes. Betölti egész testét a remegés. Érzi, hogy már nem bírja tovább, hogy a lábai mindjárt összecsuklanak. De tudja, hogy ki kell bírnia, majd pihenhet a sírban. Érzi, hogy valami rettenetes dolog fog történni. Minden egyes csontjában és porcikájában érzni. Inkább tudja. A futás. A futás az egyetlen esélye. Suhogás jobbról, suhogás balról. Árnyék, vagy inkább árnyékok mindenhol. Mindenhol ott van, és őt nézik. Érzi. Érzi a vérszomjas tekintetének égetését a teste minden egyes részén. Vége. Elbukott, nincs esélye. Megáll, felnéz az égre.

	&nbsp;- Istenem, segíts! Istenem, kérlek, segíts! - visítja, és már hirtelen nincs többé, a sikolya pedig az egész erdőt betölti, majd tovább visszhangzik, amíg el nem csendesül minden, az éjszakában pedig a vérszomjas nevetése hallatszik utoljára, amíg olyan csend nem lesz, mint a sírban.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Visszatérés: 2x04 - Ragaszkodás]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34864203&amp;postid=1052175</link><pubDate>2013-07-27 20:53:59</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	

	Az oldal hivatalosan is visszatér. Megint nem tudom, hogy meddig fog tartani a fellángolásom, nem ígérek semmit, viszont annyit tudok, hogy ennyivel én is szolgálhatok nektek, hogy talán annyira ne únjátok a szünetet.

	Újult erővel tért vissza a fanfiction, új ötletekkel gazdagodtam én is, és szívesen látlak titeket. Olvassátok, mert értetek van! :)


	Részlet:

	
		"- Nekem mondod azt, hogy tennünk kell valamit? Bármit megtennék, hogy meggyógyuljak, érted? Bármit! És nem vagyok önző, bármennyire is annak bizonyultam az utóbbi időben. Nem vagyok az, éspedig tudod miért? - Elena értetlenül és zavartan figyelte. - Mert végre megtaláltalak. Megtaláltalak, és most újra el kell, hogy veszítselek! - a szemei megteltek könnyel, és levette pillantását Elenáról, hogy az ne lássa könnyeit.
	
		Elena legszívesebben átölelte volna, de nem mert közelíteni, mert tudta, hogy akkor nem lenne képes magára hagyni.
	
		- Nem fogsz. - mondta alig hallhatóan, majd magabiztosan és kirontott az ajtón." ELOLVASOM

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[2x04 - Ragaszkodás]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35245659&amp;nid=6416040</link><pubDate>2013-07-27 20:24:41</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	Alap: The Vampire Diaries

	
		Főszereplők: Damon és Elena
	
		&nbsp;
	
		Írta: Tutikaa
	
		&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		Részlet a fejezetből:
	
		
			"- Nekem mondod azt, hogy tennünk kell valamit? Bármit megtennék, hogy meggyógyuljak, érted? Bármit! És nem vagyok önző, bármennyire is annak bizonyultam az utóbbi időben. Nem vagyok az, éspedig tudod miért? - Elena értetlenül és zavartan figyelte. - Mert végre megtaláltalak. Megtaláltalak, és most újra el kell, hogy veszítselek! - a szemei megteltek könnyel, és levette pillantását Elenáról, hogy az ne lássa könnyeit.
		
			Elena legszívesebben átölelte volna, de nem mert közelíteni, mert tudta, hogy akkor nem lenne képes magára hagyni.
		
			- Nem fogsz. - mondta alig hallhatóan, majd magabiztosan és kirontott az ajtón."&nbsp;
	


	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	

	Damon kifejezéstelen arccal bámult Jeremyre, míg Elena szeme megtelt könnyel.

	- Mit mondott neked? - kérdezte Damon halk hangon, és mind egyre csak arra gondolt, hogy amikor már végre egymásra találtak Elenával, újra el kell őt veszítenie.

	- Azt, hogy..... - Jeremy mély lélegzetet vett és nyelt egy nagyot.

	- Nyögd már ki, kölyök! - szólt rá Damon.

	- Hogy ősi átok ül rajtad, és hogy.... hogy meg fogsz halni. - Jeremy hol Elenára, hol pedig Damonre pillantott.

	- És még mi mást mondott? - Damon arca csak kifejezéstelen maradt, szépen formált vonalai nem árultak el semmit.

	- Csak ennyit. Sajnálom. - Bár ez nem hallatszott valami hihetően, Jeremy felállt, és kisétált az ajtón.

	Damon és Elena egymás előtt térdelve meredtek egymásra, ugyanis Damonnek fájdalmai voltak, és az a bizonyos átok lehetett az oka, hogy nem gyógyult be.

	Vajon igaz ez? Vajon létezik ilyen? - tette fel a kérdést öngamának, közben Elenát bámulva. Tudta, hogy nem akarja újra elveszíteni.

	- Most pont jól is jött ez a kis gyengélkedés. Már úgyis ki akartam venni néhány szabit. - próbálta Damon megmenteni a jó hangulatot., bár nem igazán jött össze, mivel a hangja remegett.

	- Kell lennie valami megoldásnak. - mondta Elena, majd a semmibe meredt hosszú pillanatokig.

	- Nem, Elena. Mit forgatsz a fejedben? - Damon ismerte már.

	Elena hirtelen felállt, hogy felsegítse Damont a kanapéra, majd a kabátjáért nyúlt, Damon pedig elkapta a karját, hogy megállítsa.

	- Azt kérdeztem...

	- Tennünk kell valamit! - Elena rá kiáltott, amitől Damon kissé meglepődött.

	- Nekem mondod azt, hogy tennünk kell valamit? Bármit megtennék, hogy meggyógyuljak, érted? Bármit! És nem vagyok önző, bármennyire is annak bizonyultam az utóbbi időben. Nem vagyok az, éspedig tudod miért? - Elena értetlenül és zavartan figyelte. - Mert végre megtaláltalak. Megtaláltalak, és most újra el kell, hogy veszítselek! - a szemei megteltek könnyel, és levette pillantását Elenáról, hogy az ne lássa könnyeit.

	Elena legszívesebben átölelte volna, de nem mert közelíteni, mert tudta, hogy akkor nem lenne képes magára hagyni.

	- Nem fogsz. - mondta alig hallhatóan, majd magabiztosan és kirontott az ajtón.

	- Elena... - Damon már nem volt képes kiáltani, és gyűlölettel bámult az ellenkező irányba, ugyanis Stefant pillantotta meg.

	- Már kezdődnek a családi drámák, höh? - Stefan karba tett kézzel dőlt az ajtónak.

	- Mostmár igen. - vigyorgott tettetve Damon gúnyosan Stefanra, majd hirtelen lehervadt a mosoly az arcáról. Damon nyöszörögve mocorgott egyet a kanapén. - Örülhetsz... végre eltűnök a Föld felszínéről, és a tied lesz minden, amit valaha akartál. Vagy talán mégsem? - Ebből az egy srácból sosem halt ki a cinizmus és humor.

	- És én emiatt boldognak kéne lennem? - mondta Stefan ajkát lebiggyesztve, majd közelebb lépett a kanapéhoz és leguggolt. - Gondolom, most fortyog benned a düh... És ha azt hiszed, hogy direkt volt, és hogy tudtam az esőernyőről, tévedsz. De a legnagyobb tévedésből alakulnak ki a legjobb dolgok. - veregette meg Damon hátát, majd felállt.

	- Szemét állat... - vicsorogta Damon, de beleragadt a szó, úgyanis éles fájdalom hasított a mellkasába.

	&nbsp;

	Elena kitartóan csengetett &nbsp;és kopogtatott egy végtelennek tűnő bejárati ajtón. Már több alkalommal is megnyomta csengőt, mire valaki válaszolt rá. Kinyílt az ajtó.

	- Nocsak nocsak. Miben segíthetek, drága? - Klaus dőlt neki kaján mosollyal az ajtónak és figyelte szórakozottan Elenát.

	- Segítségért jöttem.&nbsp;

	Klaus feleletképpen félráállt az ajtóból, betessékelte Elenát, majd a bárpult felé tartott.

	- Egy scotchot? - biccentett hátra Elenának.

	- Most nem, kösz. - idegesen tördelte az ujjait.

	- És mire véljem a látogatást? - töltött egy pohárral magának, kortyolt belőle egyet, majd ide-oda lóbálta a poharat.

	- Amint mondtam... segítségért jöttem.

	- Segítségért... hm. Tudod nekem is sokminden jól jönne, mint...

	- Üzletet ajánlok. - vágott közbe Elena, nem tűrve a mellébeszélést.

	- Megtudhatnám miről van szó? - Klaus kérdőn tekintett rá, majd kutatóan végigvizslatta Elena minden egyes mozdulatát, ahogy egy esőernyőt vesz ki a táskájából.

	- Tudnom kell mi ez.. - mondta, majd átnyújtotta Klausnak az esőernyőt, mire az elnevette magát.

	- Ez jó vicc volt, de tudod, ez egy esőer...

	- Pontosan tudom, hogy mi az. - Elenát már kezdte bosszantani ez a lenéző hangnem. - Azt szeretném tudni, hogy ez mi az. - mutatott egy igencsak furcsa, mégis szépen faragott jelre, amely egy ágra felcsavarodott kígyót ábrázolt.

	Klaus arca rögtön elborult, amint megpillantotta a faragást.&nbsp;

	- Ezt meg honnan szerezted? - kérdezte, majd nyugtalanul forgatni kezdte a kezében.

	Klaus vámpírgyorsasággal rontott széfének és olyan hamar tűntette el benne, hogy Elena szinte követni sem tudta.

	- Ezt meg mire véljem? - kérdezte és legszívesebben Klausnak rontott volna, de az egyenlő lett volna azzal, ha egy halat próbálna vízbe fullasztani.

	- Menj innen, és soha senkinek ne mondd meg, hogy ez létezik, mert az a ti vesztteket is okozná. - mondta Klaus meggyőző hangon.

	- Damon haldoklik... nincs benned tényleg semmi emberség? - alig mondta ki, Klaus máris előtte termett és annyi köz volt köztük, hogy nem fért volna be oda egy gyufaszál sem.

	- Az ősi dolgokkal sosem lehet viccelni, mert azok erősebbek bárminél, ami ebben a ti kis nyavalyás világotokban egyáltalán megtalálható. - Klaus elhúzódott, majd hátrafelé biccentette a fejét. - Erre csak egy mód van. Vágjátok ki a sebet, amíg nagyobb nem lesz, majd kenjétek be egy kenőccsel. A receptet egy boszorkánytól kaphatjátok meg. De okosaknak kell lennetek, mert ha nem odavész Damon élete. - Kaján vigyorral indult egy papírért, majd amikor ráfirkantott egy címet, Elena kezébe adta. - Most pedig menj, ne akard, hogy én vezesselek ki. Jaj és...

	Elena már indult kifele, amikor Klaus vad gyorsasággal tépte Elena nyakláncát, hogy igézhetővé tegye, majd magára erőltette pillantását.

	- Az esőernyőről nem kell tudnod. Csak annyit, hogy van egy olyan ritka szokás, amikor a vámpírok nem tudják saját erejükkel begyógyítani a sebüket, viszont azt könnyen lehet kezelni. - vetett egy gyors mosolyt, majd tovább állt.

	Elena üres tekintettel távozott.

	&nbsp;

	-Milyen gonoszak vagyunk...&nbsp;

	Klaus megfordult a szarkazmikus hangnemre, majd elmosolyodott.

	- Mit kívánsz Katerina?&nbsp;

	- Úgy látom, az irányítás ismét a markunkban van. - vigyorodott el, majd nagyon közel hajolt Klaushoz.

	- Az én kezemben van. - hangsúlyozta ki az én szót.

	Katherine magához húzta Klaust és megcsókolta.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[2x03 - Ősi kapcsolat]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34864203&amp;postid=955038</link><pubDate>2012-11-18 11:17:48</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	Sziasztok!

	

	Megérkezett egy kicsit hosszú idő után a következő rész. Ezt egy nagyon kedves rajongómnak ajánlom, ő tudni fogja, hogy róla van szó.&nbsp;

	
	
		Részlet:


	"Elena Damon mellett ébredt fel, és úgy érezte, hogy soha jobb dolog nem történhetett volna vele. Ráhajtotta finoman Damon csupasz mellkasára a fejét, és Damonre pillantott, aki még békésen szundikált. Olyan nyugodt volt Elenával a karjaiban. Elena rámosolygott, majd elgondolkodva cirógatni kezdte Damon mellkasát, amire Damon megébredt és magához szorította Elenát.&nbsp;

	- Jó reggelt. - mondta meredezve Damon, Elena pedig csókra nyújtotta a száját.

	- Neked is. - mosolygott, majd kipattant az ágyból, hogy magára kapjon valamit."&nbsp;ELOLVASOM
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[2x03 - Ősi kapcsolat]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35245659&amp;nid=6295610</link><pubDate>2012-11-18 11:14:44</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	Alap: The Vampire Diaries

	
		Főszereplők: Damon és Elena
	
		&nbsp;
	
		Írta: Tutikaa
	
		&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		Részlet a fejezetből:
	
		
			"Elena Damon mellett ébredt fel, és úgy érezte, hogy soha jobb dolog nem történhetett volna vele. Ráhajtotta finoman Damon csupasz mellkasára a fejét, és Damonre pillantott, aki még békésen szundikált. Olyan nyugodt volt Elenával a karjaiban. Elena rámosolygott, majd elgondolkodva cirógatni kezdte Damon mellkasát, amire Damon megébredt és magához szorította Elenát.&nbsp;
		
			- Jó reggelt. - mondta meredezve Damon, Elena pedig csókra nyújtotta a száját.
		
			- Neked is. - mosolygott, majd kipattant az ágyból, hogy magára kapjon valamit."&nbsp;
	


	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	Megérkezett egy kicsit hosszú idő után a következő rész. Ezt egy nagyon kedves rajongómnak ajánlom, ő tudni fogja, hogy róla van szó.&nbsp;

	Zene:

	

	&nbsp;

	Elena Damon mellett ébredt fel, és úgy érezte, hogy soha jobb dolog nem történhetett volna vele. Ráhajtotta finoman Damon csupasz mellkasára a fejét, és Damonre pillantott, aki még békésen szundikált. Olyan nyugodt volt Elenával a karjaiban. Elena rámosolygott, majd elgondolkodva cirógatni kezdte Damon mellkasát, amire Damon megébredt és magához szorította Elenát.&nbsp;

	- Jó reggelt. - mondta meredezve Damon, Elena pedig csókra nyújtotta a száját.

	- Neked is. - mosolygott, majd kipattant az ágyból, hogy magára kapjon valamit.

	- Ne máár. - nyöszörgött Damon. - Most meg hová mész? - tettetett szomorúsággal figyelte a lány minden apró mozdulatát. Szemével pedig ismét végigfürkészte Elena minden vonását.

	- Kávét készítek. - mosolygott, majd amikor minden egyes ruhadarabja visszakerült a helyére, megindult lefelé.

	Amint leért nevetni kezdett, ugyanis Damon állt a könyhaszekrény előtt, és készítette a kávét. Elena megfutamodott és Damon ölébe ugrott, lábaival pedig körbefonta a derekát. Damon megcsókolta Hirtelen egy nem várt vendég toppant be.

	- Elnézést, hogyha megzavartam valamit. - Stefan arca kifejezéstelen maradt, de majd felrobbant a dühtől.

	Elena és Damon abbahagyták, majd mindketten Stefan felé fordultak, és úgy tűnt, mintha szégyellték volna magukat előtte.

	- Semmi gond. Miattam aztán nem kell abbahagynotok. - fordult el, mintha nem érdekelné, aztán hirtelen felkapott egy esőernyőt, és amilyen gyorsan csak tudta Damon szíve mellé hasította.

	- Stefan, ne! - kiáltotta, de Stefan már nem volt sehol. - Damon, te jó ég. Jól vagy?

	- Ez csak egy esőernyő, semmi baj. - majd szépen lassan kihúzta magából, és félredobta.

	- Nem hiszem el. - Elena felsegítette Damont. - Mostmár tőle is félnünk kell. - Remegett a hangja, Damon pedig magához ölelte.&nbsp;

	- Nincs semmi baj, nyugalom. - Damon hangja nyugodt volt, bár tajtékzott a dühtől, amiért így viselkedett a bátyja. Meg is ölhette volna Elena szeme láttára.

	&nbsp;

	Stefan dühösen dörömbölt az ajtón, végül pedig ajtót nyitott Caroline.

	- Veled meg mi történt? - aggodalmaskodott Caroline barátja miatt.

	Stefan vadul berontott és leült a díványra.

	- Damon és Elena már megint kezdik. Nem értem, Damon hogy lehet ennyire hálátlan. Nem beszélve Elenáról. Nagyon gyönyörű évet éltünk át együtt, és úgy látszik, hogy nem voltam elég, és..... - Caroline lehajolt Stefan elé, és megragadta az arcát.

	- Nyugalom, ez nem segít. Nem szabad rögtön a legrosszabbra gondolnod. - Caroline felállt, majd töltött egy pohát vért Stefannek.

	Stefan idegesen felhajtotta.

	- Már hogyne gondolnék a legrosszabbra, amikor elmegyek Elenához, hogy lássam jól van-e a tűz után, és ott hemperegnek Damonnel az asztalon tetőtől talpig kávéban. - Stefant elöntötte az indulat, majd összeroppant a pohár a kezei között, és megvágta a kezét.

	- Hogy mi? - képedt el Caroline. - Ez nem igaz. Elena nem tenne ilyent.

	- Talán mindketten félreismertük. - mosolygott keservesen Stefan és Caroline szemébe nézett.

	&nbsp;

	Elena nem engedte felkelni Damont a kanapéról, amíg be nem gyógyult a sebe. De az nem engedett.

	- Mi a fene lehet a baj? - tűnődött Elena idegesen.

	- Ugyanmár. Valamiért lelassult a folyamat, de nem kell aggódni. Begyógyul. Ugyanis ha nem gyógyulna be, eddig már halott lennék. Tudod. - mosolygott Elenára, majd finoman megérintette az arcát.

	- Reméljük.

	- Na de most el kell mennem. Este találkozunk, rendben? - pattant fel Damon.

	- Nem hinném, hogy ez jó ötlet lenne. - mondta Elena, Damon pedig megtorpant.

	- Hogy érted ezt?

	- Úgy, hogy egyikünknek sem tenne jót, ha meghalnánk. Különösebben most. - aggódott Elena, Damon pedig magához szorította.

	- Ugyanmár. Nem lesz gond, rendben. Amúgyis Stefan a bátyám. Nem hiszem, hogy bántana.

	- Ebben ne légy olyan biztos. Tudod jól, hogy felerősödtek az indulatai. - Elena ismét elbizonytalanodott.

	- Nyugalom, minden rendben lesz. - majd csókot lehelt Elena szájára.

	&nbsp;

	Alaric egy pohár whiskyiit bámult elgondolkodva a Grillben. Damon melléje kuporodott. Alaric felpillantott és felismerte barátját.

	- Ric, valami nincs rendben velem. - súgta oda, Ric pedig kérdőn meredt vissza rá.

	- Mire gondolsz?&nbsp;

	- A minap Stefan a szívem mellé szúrt egy esernyőt, és nem hajlandó a seb begyógyulni. Gondolod, valami gond lehet? - nem maga, hanem Elena miatt aggódott.

	- Hány órája is történt ez? - kérdezte Alaric, majd kortyolt egyet a whiskyjéből.

	- Lassan 3.

	- És még nem gyógyult be? - meredt rá Alaric.

	- Igen, Ric, pont ezt akarom elmondani. Segítened kell.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Elena dühösen rontott be a Salvatore házba, Stefant pedig egy véres tasak társaságában találta.

	- Mi a franc ütött beléd? Mióta lettél te ilyen szörnyeteg? - választ várt, de sajnos nem jött.

	Stefan mélyen Elena szemeibe nézett, de nem szólt egy szót sem.

	- Miféle vadállat művel ilyet a testvérével. Akkorát csalódtam benned. Ten milyen voltál. Azt gondoltam, hogy te sosem tennél ilyent, és bármit feladnál azért cserébe, hogy megmentsd a bátyádat. Mégis mit képzeltél? Sajnos azt kell gondoljam, hogy szándékosan hagytad el Klausszal a várost, nem azért, hogy Damont megmentsd. Micsoda egy szörnyeteg vagy. Rendben, ne válaszolj, úgy látszik, még gyáva is vagy.

	Elena sarkon fordult és a kijáral felé tartott. Amikor kinyitotta volna az ajtót, Stefan vámpírgyorsasággal hajttt neki, majd becsapta előtte és megtámasztotta az ajtót, hogy Elena ne tudjon kimenni rajta.

	- Mégis mit gondolsz, amikor ilyeneket vágsz a fejemhez? Tényleg azt gondolod rólam, hogy nem azért mentem el vele, hogy megmentsem Damont? Akkor mégis miért?

	- Hogy ilyen szörnyeteg és szívtelen légy.

	- Te is tudod, hogy ez nem igaz. Neked mégis milyen érzés lenne az, ha hosszó idő után visszatérnél, és azon kapnád magad, hogy a testvéred, akiben a legjobban bízol, a barátnőddel kavar, ahelyett, hogy hálás lenne?

	Elena hallgatott.

	- Sajnálom. Te is tudod, hogy ez másképpen is történhetett volna. Rajtad múlt csak. - majd kirontott az ajtón.

	&nbsp;

	Damon és Alaric a Mystic Fallsi könyvtárban kutakodtak válaszok után, de nem találtak semmit.

	- Mégis hogy juthatott ez az eszünkbe, hoszem ha mi nem tudunk róla, akkor más hogy tudjon? - tajtékzott Damon.

	- Valami magyarázatnak csak kell lennie. Olyan nincs, hogy... nincs.

	- Tudom már, Klaus. Ő mindent tud.

	- Ez nem jó ötlet. - mondta Alaric.

	- Mégis miért ne lenne az? Hiszem ő mindent tud.

	- Tudod, hogy csak két lehetőség van. Hazudik vagy pedig órási árat kér. Máshol kell kutakodnunk.

	- Talán igazad lehet. - ismerte be Damon. - És azt hiszem, már tudom is, hogy hol.

	Damon elővette a telefonját, majd tárcsázni kezdett.

	- Hé, Gilbert Junior. Szükség lenne a szolgálataidra. - azzal lecsapta. - Itt az idő egy kis szellem túrára.

	- Mégis mire gondolsz? - érdeklődött Alaric.

	- Útközben mindent elmondok.

	Damon, Alaric és Jeremy Alaric rég nem használt lakásában találkoztak.

	- Mégis mi gond van? - kérdezte Jeremy, mivel semmit nem értett.

	- Kapcsolatba kellene lépj egy halott boszorkánnyal. - mondta Damon.

	- Mégis miféle boszorkánnyal?&nbsp;

	- A neve Ayanna.

	- Damon, most csak viccelsz. - mondta Alaric.

	- Nem , nem viccelek. Muszáj őt kérdeznünk. Őa legősibb boszorkány, tehát mindent tudnia kell erről.

	- Hé, hé, hé. Ha nem találkoztam azzal a bizonyos kitudja hány ezer éves boszorkánnyal, mégis hogyan tudnék kapcsolatba lépni vele? - kérdezte Jeremy.

	- Igaza van. - vetett közbe Alaric.

	- Tudjátok, mint mindenre, erre is van megoldás. Elhoztam Elena nyakláncát, amely a boszorkányok idejébe nyúl vissza. Ric, szükségünk lenne néhány gyertyára.

	Ric hozott négány gyertyát, majd egy körbe helyezték őket.&nbsp;

	- Tessék, fogd ezt meg és próbálj valahogy kapcsolatba lépni vele. - majd Damon Jeremy kezébe nyomta Elena nyakláncát.

	Jeremy megragadta, majd behúnyta a szemét, és amikor kinyitotta, mintha bámult volna valakire.

	- Itt van? - súgta oda Damon, Jeremy pedig lágyan bólintott.

	Mindnyájan feszengve nézték végig. Jeremy szeme kissé elborult, majd kialudtak a gyertyák.

	- Damon.... - szólt Jeremy, Damon pedig felpillantott rá. - Ezt nem fogod túlélni.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[2x02 - Páros szám]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34864203&amp;postid=927549</link><pubDate>2012-09-06 23:31:18</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	Sziasztok!

	

	Itt is lenne a következő. Különösebben nem fűznék semmit ehhez a részkez, csak egy mondatocskában fogalmaznám meg mondandómat: Figyelem, Delena fanok!

	
	
		Részlet:


	"- Hol a francban voltál, tűvé tettem érted egész Mystic Fallst? - tajtékzott.

	- Sajnos.. a dolgok kicsit bonyolódtak. Majdnem meghaltunk.&nbsp;

	- Mi? De hát mi történt? - Jeremy megragadta Elenát, majd a kanapéhoz vezette, hogy üljenek le.

	- Klaus mindenkit becsapott. Azt gondoltam, hogy 1000 év alatt az emberbe belerögződik némi becsületesség de... ezek szerint csak aljasság.

	- Mit tett Klaus?

	- Ha Bonnie és Damon nem érkeznek időben, már valahol holtan feküdnék egy csepp vérem nélkül. - nevetett Elena keservesen.

	- Miért ilyen aljasok, Elena? - Jeremy könnyezve hajtotta le fejét Elena vállára.

	- Nem tudom Jeremy, nem tudom. - azzal Elena is fél karjával átölelte."&nbsp;ELOLVASOM
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[2x02 - Páros szám]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35245659&amp;nid=6260452</link><pubDate>2012-09-06 23:28:11</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	

	Alap: The Vampire Diaries

	Főszereplők: Damon és Elena

	&nbsp;

	Írta: Tutikaa

	&nbsp;

	&nbsp;

	Részlet a fejezetből:

	
		"- Hol a francban voltál, tűvé tettem érted egész Mystic Fallst? - tajtékzott.
	
		- Sajnos.. a dolgok kicsit bonyolódtak. Majdnem meghaltunk.&nbsp;
	
		- Mi? De hát mi történt? - Jeremy megragadta Elenát, majd a kanapéhoz vezette, hogy üljenek le.
	
		- Klaus mindenkit becsapott. Azt gondoltam, hogy 1000 év alatt az emberbe belerögződik némi becsületesség de... ezek szerint csak aljasság.
	
		- Mit tett Klaus?
	
		- Ha Bonnie és Damon nem érkeznek időben, már valahol holtan feküdnék egy csepp vérem nélkül. - nevetett Elena keservesen.
	
		- Miért ilyen aljasok, Elena? - Jeremy könnyezve hajtotta le fejét Elena vállára.
	
		- Nem tudom Jeremy, nem tudom. - azzal Elena is fél karjával átölelte."&nbsp;

]]></description><encoded><![CDATA[
	Itt is lenne a következő. Különösebben nem fűznék semmit ehhez a részkez, csak egy mondatocskában fogalmaznám meg mondandómat: Figyelem, Delena fanok!

	Zenének pedig jöhet ez:

	

	Stefan rosszallóan pillantott mindkettőjükre, de ők nem törődtek ezzel. Hamarossan az összesen Stefan kocsija felé vették at irányt. Stefan vezetett, Damon mellette ült, Elena és Bonnie pedig hátul.

	- Jól vagy, Bonnie? - kérdezte Elena Bonnie felé fordulva.

	- Mostmár jól. Ha eszméletemnél lettem volna, akkor hamarabb ment volna a tűzoltás. - Bonnie hibásnak érezte magát.

	Elena mintha olvasott volna a gondolataiban.

	- Ne törődj ezzel, Bonnie, nem a te hibád. A lényeg, hogy kijutottunk élve az összesen. - mondta Elena, átkarolta Bonnie vállát és rámosolygott.

	- Hát igen... - azzal mindenki a gondolataiba meredve bámultak a semmibe.

	Az elkövetkezendő húsz pec csendesen telt el, csak a motor lágy zúgását lehetett hallani. Mihelyst beértek Mystic Fallsba, Stefan hátra fordult.

	- Mindenkit haza?&nbsp;

	- Nem volna rossz. - mondta Bonnie bágyadtan.

	Damon lassan hátrafordult, majd a szájával hangtalanul a 'beszélnünk kell' szavakat formálta meg. Elena bólintott, és nem is vette észre, hogy Stefan a visszapillantó tükörből őt figyelni. Bonnie-t otthon letették, majd Elenáék háza felé vették az irányt. Amint odaértek, Elena kiszállt és búcsút intett nekik. Hamarosan beballagott a házba, ahol Jeremy várta idegesen.

	- Hol a francban voltál, tűvé tettem érted egész Mystic Fallst? - tajtékzott.

	- Sajnos.. a dolgok kicsit bonyolódtak. Majdnem meghaltunk.&nbsp;

	- Mi? De hát mi történt? - Jeremy megragadta Elenát, majd a kanapéhoz vezette, hogy üljenek le.

	- Klaus mindenkit becsapott. Azt gondoltam, hogy 1000 év alatt az emberbe belerögződik némi becsületesség de... ezek szerint csak aljasság.

	- Mit tett Klaus?

	- Ha Bonnie és Damon nem érkeznek időben, már valahol holtan feküdnék egy csepp vérem nélkül. - nevetett Elena keservesen.

	- Miért ilyen aljasok, Elena? - Jeremy könnyezve hajtotta le fejét Elena vállára.

	- Nem tudom Jeremy, nem tudom. - azzal Elena is fél karjával átölelte.

	Elena mindent elmesélt neki részletről részletre.

	- Na de most megyek, megfürdöm, mert rám férne. - felállt, majd felballagott a lépcsőn.

	Megengedte a csapot, és még a kád telt, a történteken agyalt. Szerencséjük volt. Szerencséje volt neki. Szerencséje Volt Damonnek. Bonnienak. Mindenkinek.

	&nbsp;

	Stefan és Damon kiszálltak a kocsiból, és a ház felé tartottak.

	- Megyek vadászni, hátha be tudom tartani a te mókus diétádat. - mondta Damon cinikusan, majd vámpír gyorsasággal végtatott az erdő felé.

	De ez csak mese volt habbal. Amint elég messzire elment, hogy Stefan ne tudja észlelni, Elena felé tartott.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Elena a jó forró fürdő után fekete sortot és egy lila pántos felsőt vett. A törölközővel a haját törölgetve a szobája felé vette az irányt, de megtorpannt, mert Damont fedezte fel az ablak előtti párkányon üldögélve. Elena hirtelen megtorpant, de mégsem ijedt meg.

	- Damon... - mondta, lélegzete elállt, bár próbálta ezt egy kicsit leplezni.

	- Köszönettel tartozom és egyben bocsánatot is szeretnék kérni. - mondta, majd őszinte tekintetével Elena pillantásába kapaszkodott.

	- Hazudtál... - mondta Elena, majd egy lépéssel közelebb ment Damonhöz.

	- Nem hazudtam. Csak elhallgattam dolgokat, az nem ugyanaz. - mondta, majd ő is felállt, és mostmár egy arasznyi volt közte és Elena között.

	- Az elhallgatás a hazugság egy másik formája... - mondta Elena kábán, Damon száját bámulva.

	- Én nem hallgattam el, csak hagytam, hogy a kedélyek csillapodjanak. - Damon lehalkjtotta hangját, majd néhány centivel közelebb került Elenához.

	- Nem érdemeltem meg, hogy ezt elhallgasd, és ne szólj semmit.

	- A te érdekedben tettem, bármennyire is próbálkozol. Ha tőlem függött volna, már rég tudnál róla. De mégis hogy lehet, hogy pont engem felejtettél el? - Damon hangja halk volt, mégis mélyen Elena szívéig hatolt.

	A beszédet folytott, halk hangon folytatták.

	- Akkor sem érdemeltem meg. - mondta Elena megint Damon száját bámulva.

	- Én pedig azt nem, hogy megments. - Damon 2 centivel még közelebb hajolt Elenához, íy már majdnem összeért az ajkuk.

	- Ne mondd ezt. Mindenki érdemel még egy esélyt.&nbsp;

	- És tényleg, miért is mentettél meg? - Damon finoman faggatózott, még mindig halk hangon.

	- Belehalok, ha ott ragadsz, mert én... - a hangja elcsuklott. Nyilván nem akarta ezt a mondatot Damon tudtára adni.

	- Mert te mi? - Damon mintha már csak arra várt volna, hogy Elena mondja ki. Továbbra is azzal a hipnotizáló tekintetével bámult le Elenára.

	Elenát elkapta a hév, és hirtelen hozzáérintette ajkát a Damonéhez. A vágytól szemei leragadtak, Damoné pedig úgyszintén. Damon Elena gyönyörű, hosszú hajába túrt, Elena pedig vadul csókolta vissza. Damon Elenát a falhoz támasztotta, így vette őket körbe a gyönyör. Elena nyakán lassan és gyengéden járt végig Damon ajka, kiváltva Elenából azt, hogy libabőrös legyen. Hirtelen pattogni kezdtek Damon ingjéről le a gombok, olyan vadul tépte le róla Elena. Bomba kellett volna robbanjon közöttük, hogy elengedjék egymást. Amint lekerült Damonről az ing, könnyedén felkapta Elenát az ölébe, az pedig lábaival kapaszkodott belé. Damon feltette Elenát az írósztalára, úgy csókolóztak tovább. Aztán Damon lassan felcsúsztatta Elena felsője alá kezét, végig simogatva Elena hátán. Elenát ismét kirázta a hideg. Damon kezével mindent lesöpört az asztalról. Hirtelen megállt, és mélyen Elena szemébe fúrta pillantását,&nbsp;mintha Elena beleegyezésére várna. Elena vette a lapot, nem kellett kétszer mondani, beletúrt Damon hajába, majd vadul csókolta tovább. Damon lassan felcsúsztatta Elena pántos felsőjét.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Stefan egy üveg whisky mellett nézett a kandallóba, azaz a semmibe. Még ott ült, amíg a whisky az utolsó cseppig el nem fogyott, aztán szép lassan felballagott a szobájába. Amint beért, és becsukta az ajtót, fura szél vette körül. Szétnézett és semmi. Az ágya felé ment, majd lehuppant. Egy perc sem telt el, Katherine jött elő a fürdőszobából egy csinos kis alsóneműben. Az ajtófélfának támaszkodott, és elég kihívó pózt vett fel.

	- Katherine, ne most könyörgöm... - fordította el a fejét Stefan, és azt kívánta, bárcsak békén hagyná most a lány.

	- Ugyan Stefan. Valld be, hogy még mindig nem felejtettél el. - kaján mosoly jelent meg Katherine arcán és felvette a cinikus hangstílust.

	Azzal Stefan felé vette az irányt, és amikor odaért, áttette Stefanon az egyik lábát, így felvette a lovagló pózt, és rátelepedett. Stefan vámpír gyorsasággal húzta ki magát alóla.

	- Takaordj innen, most nincs kedvem elviselni téged. - mordult rá Stefan.

	- Ugyan Stefan. Miért nem a szívembe döfted a kést? Miért pont néhány centivel melléje? Pedig nem tévedsz, és igazán megtehetted volna? - Katherine várakozóan pillantott rá, Stefan pedig dühösen odalépett hozzá. Átfogta Katherine torkát.

	- Takarodj innen! - vicsorgott a fogai közül.

	- Annyira imádom, amikor ilyen vagy. - mondta Katherine cinikusan, majd Stefanba kapaszkodott, és vadul megcsókolta. Vámpír gyorsasággal hemperegtek hol az asztalokon, hol a falon, hol pedig az ágyon. Katherine vadul tépte le Stefan fekete polóját, és ajkát végigjáratta a mellkasán, felső testén.

	És megtörtént... két pár, ugyanabban az időben.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[2x01 - A tűz markában - PREMIER]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34864203&amp;postid=923997</link><pubDate>2012-08-30 19:30:59</pubDate><author><![CDATA[angelicaaaaa]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;

	Sziasztok!

	

	Nem kezdek el magyarázkodni, hogy miért késtem... Teljesen lényegtelen. A lényeg azon van, hogy megírtam a következőt, és nagyon hosszűra sikeredett. Kellemes olvasást hozzá. Ezt a fejezetet Bonnie-nak ajánlom, aki annyira várta már! Véleményeket kérek :)

	
	
		Részlet:


	"- Rendben van, menj csak vissza. Rád vár egy megigézett 500 éves vámpír, azzal a feladattal megbízva, bent pedig egy 1000 éves Ősi vámpír, aki ki akar belezni, na meg persze egy segítőkész boszorkány. - mondta Stefan cinikusan.

	- Na és te honnan tudsz arról, hogy Klaus ki akar belezni? Már te is varjúkat küldözgetsz utánam vagy mi? - Elena teljes mértékben fel volt háborodva, a joga pedig meg is volt hozzá.

	Stefan habozott, Elenának pedig leesett a dolog.

	- Nehogy azt mondd, hogy itt voltál a közelben és figyeltél minket...

	Stefan leeresztette a délutáni napfény sütötte jóképű arcát, majd szótlanul felpillantott Elenára."&nbsp;ELOLVASOM
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[2x01 - A tűz markában]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35245659&amp;nid=6256717</link><pubDate>2012-08-30 19:27:08</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	

	Alap: The Vampire Diaries

	Főszereplők: Damon és Elena

	&nbsp;

	Írta: Tutikaa

	&nbsp;

	&nbsp;

	Részlet a fejezetből:

	
		"- Rendben van, menj csak vissza. Rád vár egy megigézett 500 éves vámpír, azzal a feladattal megbízva, bent pedig egy 1000 éves Ősi vámpír, aki ki akar belezni, na meg persze egy segítőkész boszorkány. - mondta Stefan cinikusan.
	
		- Na és te honnan tudsz arról, hogy Klaus ki akar belezni? Már te is varjúkat küldözgetsz utánam vagy mi? - Elena teljes mértékben fel volt háborodva, a joga pedig meg is volt hozzá.
	
		Stefan habozott, Elenának pedig leesett a dolog.
	
		- Nehogy azt mondd, hogy itt voltál a közelben és figyeltél minket...
	
		Stefan leeresztette a délutáni napfény sütötte jóképű arcát, majd szótlanul felpillantott Elenára."&nbsp;

]]></description><encoded><![CDATA[
	Nem kezdek el magyarázkodni, hogy miért késtem... Teljesen lényegtelen. A lényeg azon van, hogy megírtam a következőt, és nagyon hosszűra sikeredett. Kellemes olvasást hozzá. Ezt a fejezetet Bonnie-nak ajánlom, aki annyira várta már! Zenének jöhet egy kis Paramore :)

	

	- Elena, ne! - kiáltotta Damon, és hirtelen akkora indulat kerekedett feléje, hogy érezte, ereje a tízszeresére nő, és összeroppintja a burkot. De sajnos mégsem sikerült.

	Elena fejvesztve vágta be maga mögött az ajtót. Fogalma sem volt, hogy merre rohanjon, hisz se autója, se semmije nem volt, mivel Klaus hozta őt el ide. Hirtelen szellőt érzett, ami finoman a hajába is belekapott. Megállt egy pillanatra, majd érezte, hogy rohamosan közeledik feléje valami nagy, hatalmas és gonosz erő. Nem lehetett nem érezni. Katherine hirtelen jelent meg Elena előtt, és Elenának azon az 5 cm-en mőlt az élete, ami közte és Katherine között maradt. Katherine bosszúszomjas tekintete üvegessé vált, majd öklendezni kezdett. Elena lába a földbe gyökerezett.

	- Ste..fan.. - nyökögte Katherine, és az üveges tekintetét rá fordította. Stefan hirtelen kirántotta a tőrt a hátából, mely megállította őt, és amely Elena életét mentette meg.

	Katherine térdre esett, de nem a tisztelet miatt, hanem mert egész testében végighasított a fájdalom.

	- Így már másabb. - szólt Stefan, vetett egy futó pillantást Elenára, majd a tekintete Katherine-en állapodott meg.

	De ez még túl szép volt, hogy igaz legyen, hiszen egy Ősi vámpír igéje, késztetése nem felejtődik el egyhamar. Bát Katherine-ben még mindig vészesen hasított a fájdalom, megpróbált feltápászkodni, hogy bevégezze feladatát. Stefan keze ismét lendült, a tőr pedig szintén Katherine hátában állt meg néhány centivel a szíve mellett.

	- Húha... most szerencséd volt. - mondta Stefan cinikus hangon.

	Elena nem tudta, hogy most rohanjon vagy sikítson. Stefanra pillantott és tekintetük találkozott egy másodpercre.

	- Nahát... A Mészáros Stefan... - nyöszörögte keservesen Katherine. - Mindig is tudtam, hogy van egy vadabb oldald, amit én is imádok. - mondja pajkosan, Stefan pedig rá sem hederítve karon fogta Elenát, majd magával hurcolta.

	- Hová viszel? - háborodott fel Elena, majd kirántotta a karját Stefan kezének erős szorításából.

	- Tessék, itt vannak a kulcsok, menj haza, majd én felügyelek mindent. - mondta Stefan, majd a zsebébe nyúlt a kocsikulcsok után.

	- Te eszednél vagy? Bent van Damon...meg Bonnie. - tette hozzá ezt a szót egy kis habozás után Elena.

	Stefannak feltűnt a habozás.

	- Rendben van, menj csak vissza. Rád vár egy megigézett 500 éves vámpír, azzal a feladattal megbízva, bent pedig egy 1000 éves Ősi vámpír, aki ki akar belezni, na meg persze egy segítőkész boszorkány. - mondta Stefan cinikusan.

	- Na és te honnan tudsz arról, hogy Klaus ki akar belezni? Már te is varjúkat küldözgetsz utánam vagy mi? - Elena teljes mértékben fel volt háborodva, a joga pedig meg is volt hozzá.

	Stefan habozott, Elenának pedig leesett a dolog.

	- Nehogy azt mondd, hogy itt voltál a közelben és figyeltél minket...

	Stefan leeresztette a délutáni napfény sütötte jóképű arcát, majd szótlanul felpillantott Elenára.

	- És miért nem léptél közbe? Most pedig miért mentettél meg? - Elena hátat fodított, majd elsietett a még mindig lábadozó Katherine mellett.

	Stefan utána sietett, karon ragadta, majd szembefordította magával úgy, hogy a pillantásuk jól egymásba kulcsolódott, és éppen hogy össze nem ért a szájuk.

	- Igen, ott voltam. Azt hittem, hogy Klaus legalább egyszer betartja a szavát, ha azzal kecsegtet, hogy aztán úgyis meg kell halnod. - Elena megsokallta, majd zihálva próbálta kiszakítani magát Stefan karjajiból, de Stefan nem engedett, megállította, majd még közelebb vonta magához.

	- Tudod, hogy sosem akartam neked ártani. Sosem hagynám, hogy bajod essen. - Stefan ha a szemeivel hipnotizálni tudott volna, Elena már a világvégére is elment volna, hogy engedelmeskedjen neki.

	- Nem gondolod, hogy ezt nem itt kéne megbeszéljük? Odabent vannak a barátaink, és a TE testvéred, az ég szerelmére. Hova mind lelkizel itt nekem? - Elena tekintetében megvetés tükröződött. Végül végleg kitépte magát Stefan karjaiból, és a ház felé rohant. Addigra már Katherine is nyalogatta sebhelyeit, mivel azok már majdnem teljes mértékben begyógyultak. Megragadta Elenát.

	- Hova, hova, Elena? - Katherine örömét lelte ebben a macska-egér játékban.

	Elenának betelt a pohár, hirtelen nyúlt Katherine keze után, melyben ott volt a tőr, &nbsp;majd Katherine felé irányult. A kés szintén Katherine gyomorszájában állapodott meg. Mindhárman elcsodálkoztak, hogy Katherine hogy nem volt képes reflexszerűen elhárítani. Nem is csoda, hisz Elenában az élni akarás tüze égett, és az, hogy megmentse legjobb barátját és szerelmét az ördög karmai közül. Habár a legutóbbit nem akarta elismerni, mégis mindent megtett volna, hogy megmentse az életét. Elena kiszabadult Katherine kezei közül is, és a bejárat felé rohant.

	Elég furcsának találta az esetet, hiszen az előbb még mindennél jobban ki akart menni abból a házból, úgy össze volt zavarodva. Nem csoda, hiszen visszatértek az édes emlékei.Bár rettenetesen haragudott Damonre, amiért megjátszotta magát előtte, és nem szólt semmit arról, hogy ki is ő valójában. Ebben a pillanatban viszont a szeretet kezdett a düh fölé kerekedni, és hősként rontott be a házba.

	Nem hitt a szemének, képtelen volt elhinni. Mindössze 3-4 percig állhattak kint Stefannal és Katherine-nel, miután kijött a házból. Most pedig hűlt helye volt az egésznek. Mintha ez is csak egy emlék lett volna, vagy a képzelőereje, mintha sosem történt volna meg. Egyetlen dolog bizonyította, hogy nem álmodott, Azok pedig a dulakodás jelei voltak. Stefan jelent meg ahátánal, és elépedten nézett végig az előtéren.

	- Lehetetlen - szólalt meg, majd beljebb ment, hogy jobban szemügyre vegye a dolgokat.

	- Dehát... hová tűnhettek? - Elena lábai remegni kezdtek a rémülettől. - És ha te be tudsz lépni a házba... akkor...

	- Akkor az azt jelenti, hogy még a varázsigét is levették a házról és már hűlt helyük.

	&nbsp;

	&nbsp;

	- Bonnie, hé, Bonnie! - szólongatta egyre hangosabban Damon, de úgy látszott, hogy Bonnie nincs eszméleténél.

	- A fenébe is. - Damon próbálta kitépni magát a láncok szorításából, de minél jobban erőlködött, anál jobban mélyedtek bele a pengék. Felesleges volt. - Bonnie, hé boszii! - próbálkozott tovább, de se kép, se hang. Damon belenyugodott, hogy ott már nem számíthat senkire. Az sem érdekelte, hogy a halál markában van, csak egyetlen szót tudott kimondani:

	- Elena... - majd egy kövér könnycsepp legördült az arcán.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Stefan nem érzett vámpírt a közelben. Hátrafordult, hogy ellenőrizze Katherinet, de neki is hűlt helye volt.

	- Mi a fene történt itt? - ezt egyikük sem tudta kibogozni

	&nbsp;

	&nbsp;

	- Jaj Katherine, Katherine - cisszegtetett Klaus, miközben a hátső ülésen megkezdték útjukat. - Hogy a fenébe hibázhattad ezt el? Ő egy halandó ember, az Isten szerelmére! - Klaus tajtékzott.

	- Neki kedvezett a szerekcse. - mondta dacosan.

	Katherine mindig is büszke nő volt, inkább meghalt volna, minthogy bocsánatért esdekeljen. Azt már nem. Még Klaus is lesheti.

	- Melléd sajnos most ezzel az úttal semmilyen szerencse nem fog melléd állni. - mondta Klaus, és megvillantotta fehér, ugyanakkor gyilkos fogait.

	&nbsp;

	&nbsp;

	- Figyeld csak! - mondta Stefan, majd szaglászni kezdett. - Füstszagot érzek.

	- Én nem érzem. Honnan jön?&nbsp;

	&nbsp;- Valahonnan lentről kanyarodik felfelé, érzem. - Stefan követte ösztöneit, és kiképzett szimatát, Elena pedig a nyomában baktatott. Hamarosan egy vasajtóba ütköztek, amit első látásra lehetetlennek tűnt kinyitni.De Stefan megpróbálkozott. Elsőre tényleg úgy tűnt, hogy lehetetlenség, de Stefan minél jobban és erősebben próbálkozozz, annál jobba enyhült meg az ajtó. Amint sikerült kinyítani, rettenetes füst csapott szembe mindkettőjükkel. Döglesztő volt a hőség és a füstszag, de mit tehettek. Nem volt maradásuk.&nbsp;

	- Kapaszkodj belém. - mondta Stefan, majd egyik kezét Elena dereka köré csavarta.

	Elena nem ellenkezett, ő is megragadta. Elindultak, de kibírhatatlan volt a füst.

	- Ez így nem lesz jó. - mondta Stefan, majd agyalni kezdett valamin. - Gyorsan rohanj, nézz néhány pokróc után. Minimum négyet hozz magaddal. Annyi kelleni fog, hogy mindenkinek elég legyen.&nbsp;

	Elena nem tétovázott tovább, rohant, bár nem tudta merre. Közben Stefan végigrohant a házban, hátha talál poroltót. Talált is hármat, ami nagyon is jól jött. Majdnem összeütköztek, mivel egy időben értek vissza.&nbsp;

	- Rendben, kezdjük. - mondta Stefan, csak azt nem, hogy mit, de Elena benne volt.

	Elena kezébe nyomott egy poroltót, majd előre ment. Az alagsorba egy enyhén körkörös lépcső vezetett le.&nbsp;

	- Add ide azt - nyúlt az Elena kezében levő poroltó után - és hozd a pokrócokat.

	Elena visszafutott, hogy lehozza, addig Stefan oltani kezdte a tüzet. Elenát kisértette a gondolat, hogy mi van ha ők vannak odabent. Ez több, mint valószínűnek tűnt a számára is. Mi van, ha a füst és a tűz már ellepte őket. Mihez kezd majd? Gyorsan elhessegette a gondolatokat, nem volt szabad erre gondolnia, mert elgyengült, és ezt nem engedhette meg magának.

	Damon kábult volt, de a poroltó hangjára kinyitotta szemét, majd hunyorítania kellett, hogy a kép kitisztuljon. Hirtelen Stefant fedezte fel, majd mögötte Elenát, és hirtelen erőre kapott.

	- Elena, hát élsz... - repesett az örömttől, bár tűz vette körül.

	Aggódott és boldog is volt egyszerre, amiért Elenának nem esett semmi baja. Örömében még esőtáncot is járt volna a tűzben, ha azok a láncok nem tartották volna vissza.

	- Ott van Damon - visította örömteli hangon Elena, majd hirtelen kezébe kapott ő is egy poroltót, és teljes koncentrációval kezdte oltani a tüzet.

	A tűz már kezdett lelohadni. Rengeteg füst szabadult el ismét, de ez már nem az a tömény volt. Ez már amolyan megkönnyebbült füst. Vagy csak ők érezték magukat megkönnyebbülve.

	- Gyerünk, vegyél el egy pokrócot, és próbáld letakarni a tüzet, hogy ne jusson oxigénhez. - szólt Stefan, miközben ő még mindig a poroltóval küszködött.

	Elenának sem kellett kétszer mondani. Két pokrócot is elvett. Majd hihetetlen sebességgel átugrott egy hatalmas lángot, amely közel engedte Damonhöz.

	- Elena ne! - kiáltotta Stefan, amikor észrevette, hogy ugrásra kész. De már késő volt. Elena túljutott. Bár Stefan nem ismerte be, nem azért aggódott Elena ugrása miatt, mert féltette őt, hanem azért, hogy ne juthasson be Damonhöz.&nbsp;

	Elena rohant, hogy kiszabadítsa Damont a a lánc és a pengék fogságából. Feltépte a láncok kapocsait, úgy rángatta le Damonről. Nem érzett semmit sem. Csak azt, hogy ő azt az előtte lévő férfit biztonságban akarja tudni. Elena anyatigrisként küzdött. Néhol a pengék belemélyedtek a kezébe, és felhasították a bőrét, de mégis ő győzütt. Damon Elena segítségével lábra állt. Elena a szabad kezével elkapott egy pokrócot, majdaz előttük lévő óriási lángra rádobta, amely szinte kialudt. De nem számított, a tűzön is átmászott, de legalább kivitte Damont. Akkor kapott észbe, hogy még Bonnie is bent van, aki mellesleg eszméletlen. De amire megfordult, már Stefan ott termett, ráterített egy pokrócot, majd becsomagolta, és úgy vitte ki az alagsorból. Amikor felértek mindenki kiköhögte magát, Bonnie pedig magához tért. Damon sebei lassan kezdtek begyógyulni.

	Az este jóformán már leszállt. Észre sem vették, hogy eltelt az idő, míg ők bent a tűzzel küszködtek. Ám lehetett bármilyen sötét, Damon és Elena mindig megkapták egymás tekintetét, és ez most sem volt másképp. Amint találkozott a tengerkék és a gesztenyebarna szempár, mintha örökre összekülcsolódtak volna. Nem kellettek szavak, nem kellett semmi, csak egy ölelés, és ezt mindketten érezték. A körülmények sem számítottak, senki nem számított, hogy ki él vagy éppen haldoklik, halandó-e vagy vámpír. Egy hirtelen mozdulat után nem csak a pillantásuk, hanem a karjaik is összefonódtak.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Finálé! 1x22 - Szövetség]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34864203&amp;postid=907151</link><pubDate>2012-07-30 17:23:28</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	Sziasztok!

	

	Íme itt van, elérkezett a várva várt finálé. Nem tudok sokat hozzáfűzni, csak annyit, hogy nagyon sokat gondolkodtam, hogy hogyan bonyolítsam a cselekményt, hogy még jó is legyen. Még az utolsó pillanatban is változtattam a történeten, bár nem bánom, mert így minden a helyére került. Hamarosan kiírom azt is, hogy mikorra várható a következő rész, de addig is olvassátok el, és élvezzétek. Remélem, hogy tetseni fog. Kommenteken várok :D Szeretném tudni, hogy mi a véleményetek :)

	
	
		Részlet:


	"Elena még mindig nem jutott szóhoz.

	- Ugyanmár, Elena. - mondta Katherine pajkosan. - Ennyire örülsz nekem, hogy meg sem tudsz szólalni? - Katherine élvezte a dolgot.

	- Erről szó sincs.- mondta Elena haragosan, utána Klaushoz fordult. - Minek kell Katherine?

	- Most be fog segíteni neünk. - mondta Klaus, majd bólintott egyet Katherine-nek, mire a nő hátat fordított, és elment.

	- Hová ment? - Elena kezdett megrémülni.

	- Mindjárt visszajön, ne aggódj miatta." ELOLVASOM
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1x22 - Szövetség]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34989337&amp;nid=6239852</link><pubDate>2012-07-30 17:22:45</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp;

	Alap: The Vampire Diaries

	&nbsp;

	Főszereplők: Damon és Elena

	&nbsp;

	írta: Tutikaa

	&nbsp;

	Részlet a fejezetből:

	&nbsp;

	
		"Elena még mindig nem jutott szóhoz.
	
		- Ugyanmár, Elena. - mondta Katherine pajkosan. - Ennyire örülsz nekem, hogy meg sem tudsz szólalni? - Katherine élvezte a dolgot.
	
		- Erről szó sincs.- mondta Elena haragosan, utána Klaushoz fordult. - Minek kell Katherine?
	
		- Most be fog segíteni neünk. - mondta Klaus, majd bólintott egyet Katherine-nek, mire a nő hátat fordított, és elment.
	
		- Hová ment? - Elena kezdett megrémülni.
	
		- Mindjárt visszajön, ne aggódj miatta."&nbsp;

]]></description><encoded><![CDATA[
	Íme itt van, elérkezett a várva várt finálé. Nem tudok sokat hozzáfűzni, csak annyit, hogy nagyon sokat gondolkodtam, hogy hogyan bonyolítsam a cselekményt, hogy még jó is legyen. Még az utolsó pillanatban is változtattam a történeten, bár nem bánom, mert így minden a helyére került. Hamarosan kiírom azt is, hogy mikorra várható a következő rész, de addig is olvassátok el, és élvezzétek. Remélem, hogy tetseni fog. Kommenteken várok :D Szeretném tudni, hogy mi a véleményetek :)

	Zenének a következőt ajánlom:

	

	&nbsp;

	Damon tűkön ülve ült otthon egy pohár whisky mellett, ami már kezdett szobahőmérsékletű lenni, mivel egy jó ideje csak bámulta. Nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy hogyan is hagyhatta Elenát elmenni Klausszal. Bár többet úgysem tehetett volna, maximum, hogy feláldozza magát, mert Klaus több, mint valószínű, hogy elvitte volna magával. Észre sem vette, &nbsp;hogy olyan erővel szorítja azt a poharat, hogy az összeroppan, és felhasítja a kezét.

	- A francba! - mordult fel.

	Már aggódni kezdett. Elena délben 11 körül ment el Klausszal, most pedig este 6 óra, ami megint csak nyugtalanító.

	- Mit csinálnak már? - remegett dühében.

	Nem tudta eldönteni, hogy most Klausra dühös, vagy magár. Hirtelen eszébe jutott valami. Lassal, ráérősen felsétált a szobájába, majd behúzta maga után az ajtót. A éjjeli szekrénye felé indult meg, majd megállt előtte, és néhány pillanatig csak bámult az egyik fiókra. Aztán egyet gondolt, és kihúzta. Megpillantotta az oly sok emlékkel teli tárgyat, ami kedves volt neki is és talán Elenának is, ha nem veszíti el az emlékezetét. Megérintette, majd óvatosan kiemelte a fiókból és az egyik tenyerébe helyezte. Gondosan szemével körbeméregette, és különböző emlékek ugrottak be neki. Visszaemlékezett a tequilás estére, ahol jól érezték magukat Elenával. Visszaemlékezett a születésnapjára, és arra, hogy balesetet szenvedett, részben miatta. Ekkor Damon elhatározta, hogy abban a pillanatban, hogy elmúlik Elena amnéziája, visszaadja neki. Lassan becsúsztatta a zsebébe. Bár abban kételkedett, hogy ez bekövetkezik.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Bonnie erős lámpafényre ébredt. Olyan testhelyzetet vette fel, hogy pont a szemébe sütött. Felült a kanapén, és körbenézett. A hely ismeretlen volt számára. Viszont egy árnyék már nem. Stefant pillantotta meg, amint a kanapéval szembeni ablakon bámul kifelé. Stefan a neszre megfordult, és találkozott a tekintetük.

	- Stefan... - nyögte ki Bonnie. - Mit keresel te itt?

	- Hello, Bonnie. Jól aludtál? - Stefan Bonnie-ra mosolygott.

	- Hát nem mondhatni, de mi történt? Hogy kerülsz ide? - értetlenkedett.

	- Csapdába kerültál.

	- Igen, arra én is rájöttem. Főleg, amikor egy szűk ketrecbe vetettek, mint egy vadállatot. - Bonnie örült Stefannak, és mosoly jelent meg az arcán.

	- Sajnálom, hogy csak most jöttem... - mondta Stefan bűntudatosan.

	- Mire gondolsz? - Bonnienak még mindig homályos volt a kép.

	- Tudtam, hogy mire készül Klaus, és sajnálom, hogy engedtem, hogy te is az áldozata légy. Néhány napig elhagytam Mystic Fallst, de nem hiába. Sakkban tartom Klaust, és ő nem tud róla.&nbsp;

	- Mivel?

	- Elvettem valamit, ami az övé. - elégedett arcot vágott, bár egy kicsit tartott is ettől az egésztől.

	Bonnie nem kérdezett rá, csak várta a folytatást.

	- Viszont nem árulhatom el, mert látod, hogy mi az ára. - mondta Stefan.

	- Ezzel mostmár ne törődj. Egy csapat vagyunk, és nem hinném, hogy ezt a titkot magadban kéne tartanod. De őszintén remélem, hogy nem minket akarsz kijátszani Klausnak. - Bonnie gyanakodott, bár mindig tudta, hogy Stefan becsületes.

	- Klaus megszállottan keresi a tettest. Fogalma sincs, hogy merre jártam addig, amíg ő Elenát próbálta becserkészni. - tért ki Stefan a téma alól.

	- És ezt te csak ilyen könnyen mondod? A szemed sem rebben a tudattól, hogy Elenát elvitte magával, nem igaz? - Bonnie nagyon csalódott volt, nem így ismerte Stefant.

	- Sajnálom, Bonnie, de már nem vagyok felelős a sorsáért.&nbsp;

	Bonnie elképedten meredt Stefanra, és Stefan, hogy megtörje a kínos hangulatot, visszament az ablakhoz.&nbsp;

	- Mostmár haza mehetsz. - mondta, de nem fordult vissza.

	- Rendben, de mi lesz az erőmmel? - kérdezte Bonnie aggodalmasan.

	- Miért mi lett az erőddel? - Stefan még csak most fordult vissza.

	- Elvették. - válaszolta Bonnie keservesen.

	- Vagy úgy. Ne aggódj, nem vették el. Csak abban az épületben nem volt erőd, ahová vittek. Hidd el, Klaus szaki a rejtekhelyekben. - Stefan Bonnie-ra mosolygott.

	Bonnie bólintott, és elköszönt, majd kilépett az utcára.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Elena még mindig nem jutott szóhoz.

	- Ugyanmár, Elena. - mondta Katherine pajkosan. - Ennyire örülsz nekem, hogy meg sem tudsz szólalni? - Katherine élvezte a dolgot.

	- Erről szó sincs.- mondta Elena haragosan, utána Klaushoz fordult. - Minek kell Katherine?

	- Most be fog segíteni neünk. - mondta Klaus, majd bólintott egyet Katherine-nek, mire a nő hátat fordított, és elment.

	- Hová ment? - Elena kezdett megrémülni.

	- Mindjárt visszajön, ne aggódj miatta.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Damon fel alá járkált. Már elmúlt este 8 óra, amikor valaki csengetett az ajtónál. Máris ott termett, és ajtót nyitott. Bonnie állt ott.

	- Áh, csak te vagy az? - Damon lelkesedése elszállt.

	- Micsoda lelkesedés. - mondta Bonnie majd sietve belépett az ajtón és elment Damon mellett.

	- Figyelj, van már így is elég gondom. - mondta Damon fáradtan.

	- Majd meg fogod köszönni nekem. Hozz gyertyákat, gyorsan. Itt van Elena verbénás nyaklánca is.

	- Nem vitte magával?&nbsp;

	- Nem, Klaus levetette róla. - mondta Bonnie.

	- Micsoda felelőtlenség. - Damon bosszús volt. - És mit kezdünk a nyakláncával? - kérdezte grimaszkodva Bonnie-tól.

	- Majd meglátod, csak hozd már azokat a gyertyákat. És hozz egy lepedőt, meg egy tál vizet. Siess már! - mordult rá Bonnie Damonre.

	- Ezt nem hiszem el. Egy boszorkány parancsolgat nekem. - nagy későre elindult felfele, majd nlhány pillanat alatt összeszedte, amire szükség volt, majd levitte Bonnie-nak.

	- Kösz. - mondta Bonnie, majd rögtön munkához látott.

	Leterítette a lepedőt a földre, a gyertyákat a lepedő köré helyezte egy szabályos körbe, majd egy pillantást vetett rájuk, és hirtelen egyszerre gyulladtak ki. Damon néhány lépésről figyelte. A lepedő közepére helyezte a tál vizet, majd belehelyezett néhány hajszálat a tálba. Bonnie elkezdett a boszorkányokhoz beszélni, akik azzal reagáltak enki, hogy hogy eloltották a gyertyákat, hol pedig újra meggyújtották. Néhány perc hókuszpókusz után Bonnie kinyitotta szemét, kezébe helyezett egy hajszálat, majd felemelte. A hajszál megmozdult, síklott a levegőben, akár egy kígyó, majd egy kört formált meg, és hirtelen megállt. Bonnie kinyitotta a szemét.

	- Ott! - mutatott a hajszál felé.

	- Hol van az az ott? - értetlenkedett Damon.

	- Vancouverben van Elena. Egy furcsa kis háznál. Ha rögtön indulunk, meg is tudom mutatni, hogy hol.

	Damonnek nem kellett egyébb. Ami azt illeti, nem igazán hitt ebben a hókuszpókuszos dologban, de Elenáért bármeddig képes volt elmenni. Effelől semmi kétség.&nbsp;

	- Előbb még szükségünk van egy aprócska dologra. De az Gilberték tópart házában van.

	- Remek. Még több kerülő. - forgatta Damon a szemét.

	- Az csak a hasznunkra szolgál. Szükségünk van rá, mert ha nem akkor elbukunk. Csak siessünk! Valami azt súgja, hogy nincs sok időnk már.

	A tóparti házig nem sokat beszélgettek, majd amikor odaérkeztek, berohantak, hogy megkeressék azt a tárgyat.&nbsp;

	- Mit is keresünk valójában? - kérdezte Damon, miközben körbetekintett a házban.

	- Egy bizonyos eszközt, egy kis pórt, ami segítségével a vámpírok néhány pillanatig lebénulnak. Még Klaus is. - mondta Bonnie miközben kutattak.

	- Azt hiszem, hogy akkor nekem nem kell ott lennem. Vagy én is le kell bénuljak. - akadékoskodott Damon.

	- Nem. Te kimaradsz ebből. - válaszolta Bonnie, majd győztesen megfordult a kezében lévő tasakkal.

	- Meg is lennénk. Siessünk, nincs sok időnk. - mondta Bonnie majd mind a ketten bepattantak az autóba.

	Útközben tovább uralkodott a csend, amíg Bonnie meg nem tőrte.

	- Találkoztam Stefannal. - mondta egy szemrebbenés nélkül.

	Damon majd' lekanyarodott az útról.

	- Hogy mi?&nbsp;

	- Ő mentett meg.

	- Megmentett mitől, kitől?

	- Elrabolt valaki. Leütött, majd elhúrcolt és rácsmögé vetett. Aztán pedig egy szerrel kínzott, ami úgy hat a boszorkányokra, mint a vasfű a vámpírokra. Faggatott, hogy kinek dolgozok, hogy kivel dolgozok együtt, vagy, hogy kivel dolgozok egy csapatban.

	- És mit mondtál. Természetesen semmit. Egy idejig eltartott, mert közben kínzott, de aztán jött Stefan, és ő tudta, hogy miben mesterkedik Klaus. Követett minket.

	- Milyen kedves. - grimaszkodott Damon. - És még mondott valamit?

	- Csak azt, hogy ellopott valami,t ami úgy tűnik, hogy igencsak fontos Klausnak. És most megszállottan keresi a tettest.

	- És miért tette ezt? - érdeklődött Damon.

	- Hogy sakkban tartsa Klaust. De nem tudom, hogy mennyire fog ez sikerülni neki. - gyanakodott Bonnie.

	Hamarosan megérkeztek ahhoz a bizonyos házhoz Bonnie útmutatásának köszönhetően. Amint kiszálltak a kocsiból, rohantak a bejárat felé. Bonnie megállította Damont.

	- Várj. - Damon is megállt, majd Bonnie egy gyors hókuszpókusz mondott el.

	- Ez most mire volt jó? - Damon felkapta a vizet.

	- Csak arra, hogy ne érezzék meg a szagunkat, hogy ne vegyenek észre.

	Tovább haladtak a ház felé, majd belopóztak. Amint beértek, Damon rögtön megérezte a több vámpír jelenlétét. Lefékezte Bonnie-t.

	- Készítsd elő a port, és vigyázz, mert többen is vannak. - suttogta Damon.

	Bonnie lassam kivette a zsebéből a pórt, majd tovább haladtak. Damon Katherine-t pillantotta meg, fecskendőkkel felszerelkezve.

	- Ez Katherine. Hová megy? - suttogta Damon Bonnienak, majd tovább mentek és követték egészen a nappaliig, ahol végül megpillantották Elenát.

	Elena még nem vette őket észre, mert Katherine.nel és Klausszal volt elfoglalva, viszont a rémület ki is ült az arcára, amikor Katherine visszatért a fecskendőkkel.

	- Itt is vannak. - mondta pajkosan, majd letette egy legközelebbi asztalra.

	- Mire kellenek ezek? - esett kétségbe Elena, majd indulásra készen ellökte magát a kanapétól.

	- Ülj csak vissza. - utasította Klaus, de Elena már rohant a kijárat felé, habár tudta, hogy reménytelen.

	Damon már indult volna Elenával szemben, ha Bonnie vissza nem tartja.

	- Megőrültél? Rögtön széttépnénelenával a karjai között tért vissza a kanapéhoz majd le ültette. - Megygéred, hogy nem futsz el? - kérdezte Klaus.

	- Sajnálom. - mondta Elena, és ebből következtetett Klaus, hogy nem ígérhet semmit.

	- Rendben van. - azzal intett Katherine-nek.

	Katherine ott termett.

	- Kérlek fáradj ki a ház elé, és ha netán Elena kiszabadulna, nyugodtan tépd szét. Hiszen ezt szeretnéd nem? - Klaus szemében csillogás látszott.

	Katherine bólintott, és megindult a kijárat felé. Bonnie és Damon elsietett onnan, és elbújtak egy közeli szekrénybe, ahonnan tisztán hallhatták, mit beszélgetnek.

	- Viszont... - Katherine megállt és visszapillantott Klausra - ha velem tér vissza, akkor elmehetsz, szabad vagy.

	Katherine ennél jobban már nem tudott volna örülni semminek, hiszem Klaus megigézte őt. Klaus a kandalló mellett lévő ládához lépett, majd kivett belőle egy kötelet. Amint Elena meglátta, rögtön tiltakozni kezdett.

	- Erre igazá nem lesz szükség. - ez nem azt jelentette, hogy engedelmeskedik Klausnak, de azt sem hogy nem szökik el.

	- Szerintem nagyon is szükség lesz rá. - válaszolta Klaus, majd bekötözte Elenát.

	Elena hiába is tiltakozott volna, Klaus volt az erősebb.

	Elvett néhány tűt a fecskendők mellől, majd Elena felé indult.&nbsp;

	- Ne, ezt ne... - tiltakozott Elena, Klaus viszont megfordult és visszatette a tűket a helyükre.

	Ezután ugyanahhoz a ládához lépett, és kivette a szikszalagot. Leszakított egy darabot, majd odament Elenához és a szájára tapasztotta. Elena csak nyögdécselnni tudott.

	- Így már jobb. Ha készen leszek, leveszem. - mondta Klaus azzal újra a kezébe vette a tűket.

	Elindult Elena felé. Elena rángatózott, de sokat nem ért el vele.Klaus az egyik vénájába szúrta a tút. Elena felkiáltott, bár nem sok hallaszott belőle. Utána jött a következő tű. Aztán a következő, a következő, a következő és....... elkezdődött a csapolás. Elenából annyi helyen jött ki a vér, ahány tűt Klaus szúrt belé. A vérveszteség hamar növekedett.

	Klausnak viszont esze ágában sem volt abbahagyni, amíg Elena utolsó csepp vérét ki nem csapolta. Elena kábulni kezdett. Damon meghallotta a vér csorgását, majd kirontott a szekrényből, Bonnie pedig követte. Elővette a tasakot, belenyúlt, majd Klausra szórta, aki nagy meglepetésére meg sem tudott moccanni. Damon kitépkedte az Elenából a tüveket, majd felseg0tette, így rohantak volna a kijárat felé, de megakadtak. Az a férfi jelent meg, aki Bonniet kínozta, amíg ő rabságban volt.

	- Már ártem. - motyogta Bonnie. - Ő Klausnak dolgozott végig. És azért használt gumikesztyűt, amikor a boszorkányméreghez ért, mert ő maga is boszorkány.

	- Örülök ennek a szép felfedezésnek, de hogy jutunk ki? - szólt közbe Damon.

	- Fogalmam sincs. - válaszolta Bonnie. - Burokban vagyunk.&nbsp;

	- Szóval csapdába estónk. - állapította meg Damon.

	Elena viszont átlépett a burkon. Damon és Bonnie is észrevette ezt, de aztán rájöttek, hogy ez a burok csak természetfelettiekre hat.

	- Rohanj, Elena! - kiáltotta Damon, de Elena megállt, majd visszarohant.&nbsp;

	- Nem foglak itthagyni titeket. - mondta.

	- Menekülj már! - kiáltotta Bonnie is.

	Közben Klaus jelent meg a szobában, és haragosan, feldúltan feléjük tarttott. Damon észrevette, majd átlökte Elenát a burkon. Ekkor kiesett valami a zsebéből. Kiesett a nyaklánc, amelyet Elenának szánt, Elena pedig rögtön észrevette,és leblokált. Emlékek. Emlékek ötlöttek fel benne. Rengeted emlék. Emlék Damonről. Emlék arról, hogyan ismerte meg, emlék arról, hogy miken mentek együtt keresztül, emlék arról, hogy balesetet szenvedett, emlék arról, hogy Damon ezt adta neki........

	Összeomlott. Damon szemébe nézett, aki döbbenten tekintett vissza rá, majd sarkon fordult, nem törődve azzal, hogy a gyilkossági joggal felruházott bosszúszomjas Katherine kint leselkedik rá, kirohant az épületből.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Új fejezet! - 2x21 - Zavaró viselkedés]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34864203&amp;postid=906564</link><pubDate>2012-07-29 15:01:57</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;

	Sziasztok!

	

	Nem gondoltam volna, hogy rögtön neki is fogok a következő részhez. De már engem is annyira izgalomban tartott az, hogy minél hamarabb leírjam, ami a fejemben van, és nehogy elfelejtsem, hogy mostanra már el is készült a következő rész. Mostmár kezdenek a dolgok felpörögni. Ez a rész szintén Delenamentes, de a fináléba majd belefonok egy kis Delena szálat. Addig is élvezzétek! Ezt a fejezetet&nbsp;Bonnie&nbsp;barátnőmnek ajánlom, és remélem, hogy nektek is tetszeni fog. Várom a véleményeiteket :)

	
	
		Részlet:


	"Klaus egyenes volt.

	- A népemnek.

	Elenát döbbenten bámult Klausra.

	- Néped? Miféle néped? Neked van néped?

	- Ne olyan sebesen. Egyszerre csak egy kérdés. - mondta Klaus. - Hibridek.

	- Hibridek? - Elenának még mindig nem volt tiszta a kép.

	Csengettek az ajtón. Elena hirtelen felszökött.

	- Ó, ne olyan sebesen. Ez csak az erősítés. Bár ő is eléggé bájos. - kaján mosoly ült Klaus arcán, amit Elena legszívesebben letörölt volna.

	Klaus kiment a nappaliból, majd egy hölgy társaságában tért vissza. Elena még csak hátulról látta, de az éppen elég volt, hogy megállapítsa, hogy elegáns, és nagyon ápolt hosszú, fürtös haja. A nő hirtelem megfordult Elena döbbenetére." ELOLVASOM
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1x21 - Zavaró viselkedés]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34989337&amp;nid=6239318</link><pubDate>2012-07-29 14:49:51</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp;

	Alap: The Vampire Diaries

	&nbsp;

	Főszereplők: Damon és Elena

	&nbsp;

	írta: Tutikaa

	&nbsp;

	Részlet a fejezetből:

	&nbsp;

	
		"Klaus egyenes volt.
	
		- A népemnek.
	
		Elenát döbbenten bámult Klausra.
	
		- Néped? Miféle néped? Neked van néped?
	
		- Ne olyan sebesen. Egyszerre csak egy kérdés. - mondta Klaus. - Hibridek.
	
		- Hibridek? - Elenának még mindig nem volt tiszta a kép.
	
		Csengettek az ajtón. Elena hirtelen felszökött.
	
		- Ó, ne olyan sebesen. Ez csak az erősítés. Bár ő is eléggé bájos. - kaján mosoly ült Klaus arcán, amit Elena legszívesebben letörölt volna.
	
		Klaus kiment a nappaliból, majd egy hölgy társaságában tért vissza. Elena még csak hátulról látta, de az éppen elég volt, hogy megállapítsa, hogy elegáns, és nagyon ápolt hosszú, fürtös haja. A nő hirtelem megfordult Elena döbbenetére."&nbsp;

]]></description><encoded><![CDATA[
	Nem gondoltam volna, hogy rögtön neki is fogok a következő részhez. De már engem is annyira izgalomban tartott az, hogy minél hamarabb leírjam, ami a fejemben van, és nehogy elfelejtsem, hogy mostanra már el is készült a következő rész. Mostmár kezdenek a dolgok felpörögni. Ez a rész szintén Delenamentes, de a fináléba majd belefonok egy kis Delena szálat. Addig is élvezzétek! Ezt a fejezetet Bonnie barátnőmnek ajánlom, és remélem, hogy nektek is tetszeni fog. Várom a véleményeiteket :)

	

	Elena döbbenetében felállt, majd sietve ment a kijárat felé. Klaus sem vesztegette az idejét, és utána száguldott.

	- Nagyon fontos, hogy megérts, és hogy normális körülmények között zajlodjon le ez köztünk, mint nagy felhajtások közepette. - mondta Klaus, mégis minden ötlet megfordult a fejében, ha esetleg Elena nem gondolná meg magát.

	- A vérem? - kérdezte Elena elszörnyedve, mintha meg sem hallotta volna, amit Klaus mondott. - Minek kell neked a vérem?

	Klaus egy pillanatig rábámult, majd ő is lépett.&nbsp;

	- Menjünk vissza. - már nyúlt Elena karja felé, hogy visszakísérje a nappaliba, de az kirántotta karját Klauséból.

	- Eressz el! Mégis hogy tudnék egy szobában maradni azzal, aki a véremet akarja?

	Klaus már kezdett tajtékozni, és rámordult Elenára mégis kissé visszafogottan.

	- Ha óhajtod, ezt lerendezhetjük tisztességtelenül is. Más választásod amúgy sincs.

	Forgott a szoba Elena körül, mégis az ösztöne azt súgta, hogy meneküljön. Nem tudta elképzelni, hogy hogy lehetett olyan ostoba, hogy Klaus csapdájába essen. Hirtelen rohant neki az ajtónak, és amikor már kinyitotta volna, Klaus megragadta, majd mintha csak egy könnyű tárgyat tartana a kezében, visszavitte a nappaliba minden tiltakozás ellenére.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Bonnie arra ébredt, hogy valaki vizet fröcsköl az arcára, és megrezzent, amikor tudatába ötlött, hogy hol is van. Hirtelen felugrott és a rácsokra akaszkodott.

	- Eresszen ki innen! - érezte, hogy valami nincs rendben, eddig már tombolt volna boszorkány ereje, de nem t9rtént semmi. Ekkor jutott eszébe, hogy elvesztette az erejét. - Ki maga?

	- Itt csak én kérdezek. - mondta, majd elővett egy kis tasakot a zsebéből.

	Bonnie vészjóslóan figyelte, majd hamarosan remegni kezdett.

	- Mit akar? - kérdezte. - Én nem vámpír vagyok. Hagyjon.

	- Nem vagy vámpír. De boszorkány igen, ami megint csak hátrány. - mondta az idegen.

	- Miféle hátrány?

	A férfi kinyitotta lassan a tasakot, majd megállt, mivel mintha meggondolta volna magát. Ezután ismét a zsebébe nyúlt és egy gumikesztyűt vett ki a zsebéből, majd lassan, nyugodtan felhúzta. Bonnie tovább fürkészte szótlanul.

	- Mi ez? - kérdezte újra.

	- Ne aggódj,ha jól válaszolsz, nem lesz bajod.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Klaus a hátamögött Elenára pillantott, aki dühösen ült a kanapán a nappaliban.&nbsp;

	- Most mi lesz? - szólalt meg, és dühösen fürkészte elrablóját. - Ezért kellett idejönnöm? Azt mondtad, hogy nem fogsz bántani, és én beültem abba a rohadt autóba! - Elena fortyogott a dühtől.

	- Nem is lesz bajod, nyugalom.Üzletet szeretnék.

	Elena megdöbbent.

	- Üzletet? Miféle üzletet? - döbbent meg Elena. - Mostmár elszállt a bizalom...

	- Idefigyelj... - Klaus határozottan és dühösen Elena elé hajolt, alig volt néhány centi közöttük. - Ha én úgy szeretném, akkor a halálba küldhetnélek, de épp most ajánlottam fel egy egérutat, ha még nem vetted volna észre.

	- Nem tudom, hogy mik a szándékaid, de azt tudom, hogy ebből neked is hasznod származik, másképp nem igazán érdekelne, hogy életben vagyok vagy sem. - mondta Elena annak ellenére, hogy remegtek a lábai.

	- Talán igen, talán nem. - Az órájára pillantott, majd elkottyintotta. - Mindjárt itt az erősítés.

	Elenában meghűlt a vér. Miféle erősítés? Vajon mit tervez vele? Kereste a válaszokat, de senki nem adta meg neki.

	&nbsp;

	&nbsp;

	- Kinek dolgozol?

	- Én nem dolgozok senkinek. Mit gondol, valami beépített tag vagyok? - kárdezte dühösen Bonnie.

	Az ismeretlen óvatosan belehintette a tasakból a vízbe a pórt, melyet nemrég vett ki zsebéből, majd összekeverte egy pálcával. Belemártotta az ujját, és Bonniera fröcskölte. Bonnie bőrét kiégette, Bonnie pedig fájdalmában a földreesett, és felkiáltott.

	- Mi a franc ez? - kiáltotta és közben sziszegett.

	- Ez olyan a boszorkányoknak, mint a vámpíroknak a vasfű. De sajnos nem árulhatom el a nevét, mert titkos recept. - Ez a mondat nagyon cinikusan hanngzott, majd a férfi el is mosolyodott.

	Bonnie teljes mértékben tehetetlennek érezte magát, és gyakorlatilag az is volt. A cellában hátrahúzódott, amennyire csak tudott, hogy nehezebben tudja elérni az idegen, de nem jött össze neki, mert ki volt szolgáltatva neki.

	- Nos...halljam!&nbsp;

	- Nincs, amit mondanom. Én nem dolgozom senkinek sem. Sosem függtem senkitől. Ez az igazság. - Nyöszörgött Bonnie.

	- Min ügyködtök? Hogy érti azt, hogy min ügyködünk? - Bonnie valóban nem tudta, hogy miről is kéne beszélnie.

	- Inkább villamosszéket szeretnél? Nem tart sokáig még beszereztetem. - Ismét egy cinikus megjegyzés.

	- Beszerezteti? - Kapta fel a fejét Bonnie. - Tehát maga is dolgozik valakinek. Illetve csak maga dolgozik, mert én sosem tettem.

	- Tudtad, hogy az hibás, aki a legjobban mentegetőzik és magyarázkodik? - Megint belenyúlt a vízbe és Bonniera fröcskölte.

	Bonnie a földre görnyedt fájdalmában és úgy visított.

	- Kik a barátaid? Kivel dolgozol együtt? Halljam! - Ez a hangnem már sokkal rámenősebb volt.

	- Én nem dolgozok senki.... - amikor befejezte volna, újabb adagot kapott, ami már az arcát is érte.&nbsp;

	Lassan elviselhetetlenné vált a fájdalom. Bonnie szédült, és jóformán már azt sem tudta, hogy van-e értelme bárminek is, amikor egy reccsenés hallatszott. Bonnie összeszedte maradék erejét és felemelte a fejét, amikor egy homályos sötét árnyékot pillantott meg. A árnyék szézfesztette a rácsokat, majd felvette Bonnie-t a vállára, és ez volt Bonnie utolsó pillanatképe.

	&nbsp;

	&nbsp;

	- Nos... mi lenne akkor az az üzlet, ha már amúgy is meghalok? - kérdezte Elena, miközben sértődött arcot vágott.

	Klaus felnevetett.

	- Milyen makacs és szeszélyes vagy te. - vigyorgott tovább, de Elenának semmi kedve nem volt visszamosolyogni rá. - Nem kell ilyen készpénznek venni az életet...

	- Mondja az, aki vámpír, még melléje Ősi... - vágott vissza Elena. Ha nem érezte volna magát veszélyben, talán még élvezte volna is a szófordulatot.

	- Ugyan már. Ne légy ilyen. Ha együttműködsz, nem lesz bajod. Esetleg szeretnéd viszont látni Stefant? Vagy at újdonsült barátodat, Damont?

	Elena meghökkent Damon hallatán.

	- Honnan tudsz te Damonről? Őt tényleg hagyd ki ebből, neki semmi köze ehhez. - mordult rá Elena, bár Klaus annál jobban élvezte a macska-egér játékot.

	- Ezt mondták neked? - nevetett fel, ami mégjobban feldühítette Elenát. - De még mennyire, hogy köze van mindenhez. Hiszem ő jelenti neked a világot, nem igaz? - ez a mondat már sok volt Elenának.&nbsp;

	Bár nem értette, hogy mirefel mondja ezt, mivel, hogy semmi nem volt még közöttük Damonnel, vagyis csak ő nem emlékezett rá.

	- Ne használj fel minden eszközt. Szerintem amúgy is te vagy a hatalmasabb, nem kell, hogy mást is belevonj ebbe. - mondta haragosan Elena.

	- Nem is terveztem.

	- Tehát akkor, mire kell a vérem?

	Klaus egyenes volt.

	- A népemnek.

	Elenát döbbenten bámult Klausra.

	- Néped? Miféle néped? Neked van néped?

	- Ne olyan sebesen. Egyszerre csak egy kérdés. - mondta Klaus. - Hibridek.

	- Hibridek? - Elenának még mindig nem volt tiszta a kép.

	Csengettek az ajtón. Elena hirtelen felszökött.

	- Ó, ne olyan sebesen. Ez csak az erősítés. Bár ő is eléggé bájos. - kaján mosoly ült Klaus arcán, amit Elena legszívesebben letörölt volna.

	Klaus kiment a nappaliból, majd egy hölgy társaságában tért vissza. Elena még csak hátulról látta, de az éppen elég volt, hogy megállapítsa, hogy elegáns, és nagyon ápolt hosszú, fürtös haja. A nő hirtelem megfordult Elena döbbenetére.

	- Hello, Elena! - hallatszott a pajkos köszönés.

	Elena csak egyetlen szót tudott kinyögni.

	- Katherine...
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1x20 - Rémálmok börtönében]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34864203&amp;postid=906402</link><pubDate>2012-07-29 10:37:05</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	Sziasztok!

	Megygértem, hogy nyáron érkezem, és itt is vagyok. Bár már anyárból egy hónap maradt. Nagyon sajnálom, hogy ilyen ritkán érkeznek a fejezetek, annak ellenére, hogy az elején egy nap még kettőt is írtam.

	

	Nekem fontos ez az oldal, ahogy a loveshot.gp is és ti is. Szeretem a Delenát is, bár mostanában igencsak elment a kedvem az írástól és a fantáziám is szünetel.

	Igyekszem tovább bonyolítani a cselekményt, igyekszem előre kitervelni, hogy mi történjen, ésvan is egy pár ötletem. Bár nem tudom, hogy még sok történetet fogok-e írni, vagy lesz-e még "évad", de majd minden eldől, és mindenről értesülni fogtok.


	Akkor tehát információk az epizódról:

	Cím: 1x20 - Rémálmok börtönében

	Alap: The Vampire Diaries

	Főszereplők: Elena és Damon

	Írta: Tutikaa

	Korhatár: min 12


	Részlet:

	&nbsp;

	
		"- Ne nézz már így rám. Szeretek barátkozni. - mondta, és lassan az egyik pohár felé emelte az üveg száját, és töltött, majd ugyanígy tett a másik pohárral is.
	
		- Én csak.... egyszerűen nem értem, mirefel ez az egész. - Elena beleremegett, mert baljós előérzete támadt.
	
		&nbsp;
	
		- Mondtam már, hogy csak beszélgetni akartam veled. - Klaus kissé sértődött arcot vágott.
	
		&nbsp;
	
		- Rendben, hallgatlak. - Elena hátradölt és karbatett kézzel vigyelt, miközben érezte, hogy már nem sokáig tudja leplezni lábai remegését.
	
		&nbsp;
	
		Klaus nyugodtan töltötte fel az utolsó poharat, majd Elena felé nyújtotta az eészet, de Elena elutasította." &nbsp; ELOLVASOM

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1x20 - Rémálmok börtönében]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34989337&amp;nid=6238822</link><pubDate>2012-07-28 15:09:32</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp;

	Alap: The Vampire Diaries

	&nbsp;

	Főszereplők: Damon és Elena

	&nbsp;

	írta: Tutikaa

	&nbsp;

	Részlet a fejezetből:

	&nbsp;

	
		"- Ne nézz már így rám. Szeretek barátkozni. - mondta, és lassan az egyik pohár felé emelte az üveg száját, és töltött, majd ugyanígy tett a másik pohárral is.
	
		- Én csak.... egyszerűen nem értem, mirefel ez az egész. - Elena beleremegett, mert baljós előérzete támadt.
	
		- Mondtam már, hogy csak beszélgetni akartam veled. - Klaus kissé sértődött arcot vágott.
	
		- Rendben, hallgatlak. - Elena hátradölt és karbatett kézzel vigyelt, miközben érezte, hogy már nem sokáig tudja leplezni lábai remegését.
	
		Klaus nyugodtan töltötte fel az utolsó poharat, majd Elena felé nyújtotta az eészet, de Elena elutasította." &nbsp; ELOLVASOM

]]></description><encoded><![CDATA[
	Nagyon, nagyon későre, de megérkezett aa legújabb fejezet, ami a 19. fejezet folytatása. Megtudhatjátok, hogy mi történt tovább a történetben. Tudom, hogy megígértem, hogy nyáron találkozunk. Most itt vagyok. Nem akarok ígérgetni, de megpróbálok minél gyakrabban jönni majd. Addig is élvezzétek a történetet. Zenének a következőt ajánlom:

	

	Elena félelme kezdett megenyhűlni, majd muszáj volt feltennie egy kérdést.

	- Beszelni? Velem? - ámult pillantást vetett Klaus felé, Klaus pedig mintha csak a semmibe tekintett volna, bólintott egyet, majd mosoly követte ezt. De ez nem olyan volt, mint amikor alkudozni kellett. - Én... én azt hittem, hogy megint vagy fel kell áldozzam magam, vagy pedig az utolsó csepp véremet is neked kelle adjam. - mondta, miután látta, hogy Klaus semmit sem akar kifejteni a témáról.

	- Nos... ami azt illeti, nem csak a gyűlölet, és az erőszak létezik... - tovább nézett a semmibe, Elena pedig, mintha csak nem Klaust hallotta volna, mélyen belenézett a szemébe, mégha Klaus oda sem pillantott.

	- Mi csak ezt ismerjük a részedről... Azt gondoltam, hogy az Ősi vámpírok már csak ilyenek, de Elijah bebizonyította, hogy nagyon nagy mértékben szerepel benne a nemesség, és egy percig sem kételkedem abban, hogy belőled hiányzik.&nbsp;

	- Hidd el... itt most a bókok nem számítanak semmit, ezzel nem mész semmire. - Klaus arcára kiült a csalódottság, mert azt gondolta, hogy Elena olyan, mint aki nem képes önálló véleményt megfogalmazni. Elena pedig, mintha csak olvasott volna a gondolataiban.

	- Ezek nem csak üres szavak, és én pedig nem azért mondom, hogy hátha megszánsz, és életben hagysz. - Kicsit nyers volt, de Klausnak tetszett, mert minden kétsége eltűnt Elena felől, és érezte is Elena lüktető vérében az igazat. 3 másodperc után már kezdett kínossá válni a csend, de Elena nem figyelt fel rá különösebben, csak átadta magát a vadiúj Rav4 ringatásának, ami lengén és gyengéden hordozta őket az utakon. A sofőr néha-néha egy-egy lopott pillantást vetett feléjük, hogy felmérje a helyzetet, Elena pedig meglepődötten tapasztalta, hogy ez Klaust egy cseppet sem izgatja, holott az sem, ami a témájuk lényege. Klaus megérezte Elenában a feszültséget, majd enyhén megnyugtatta.

	- Meg van igézve, semmire sem fog emlékezni, csak mivel most rád kell koncentráljak, nem engedhettem meg magamnak, hogy a vezetés vonja el a figyelmemet. - Klaus egyik barátságos mosolyát villantotta, ami meglepte Elenát. Újabb néhány másodperc csend telepedett rájuk, majd Elena törte meg.

	- Mostmár tudhatom, hogy hová megyünk? 20 perce utazunk, és még csak mindig az utat látjuk. - Elenát már valóban kezdte érdekelni.

	- Mindjárt megérkeztünk... a valódi helyre. - mondta Klaus, és a gondolatai mintha a magasba szálltak volna. Elgondolkodott. Régi sérelmeken, emlékeken, vagy az Isten tudja, hogy miken.

	- Miféle valódi hely? - folytatta Elena a kérdezősködést.

	- Majd meglátod.&nbsp;

	Csendben folytatták tovább útjukat, ami csak 5 percig tartott, mivel megérkeztek egy birtokra. Elena ámulva szállt ki a kocsiból. Bár a ház elég régimódi volt, mégis gyönyörű látványosság.

	- Ez meg mi? - fordult Elena Klaus felé. - Mostmár igazán elárulhatnád, hogy legalább ha meghalok, tudjam.

	Klaus felnevetett.

	- Azt nem tudom megmondani, hogy mikor van itt az időd, de azt igen, hogy mi ez. A régi családi ház. - Gondolatai ismét elszálltak.

	- És mégis mi közöm nekem ehhez?

	- Hogyha meghalsz, legalább az előzményeket tudd, hogy valójában miért is halsz meg.

	&nbsp;

	Bonnie otthon ült, és úgy tervezték Caroline-nal, hogy elmennek együtt a Grillbe. Ami azt illeti, nem volt sok kedve hozzá, de azért lassan a gardrób felé ment, hogy kinyítsa, amikor a szobában kiégtek a villanyok. Bonnie értetlenül mégis riadtan nézett körbe a szobában.

	- Mi a fene lehet ez?

	Aztán egyszer csak erős nyomást érzett a fejében, majd elsötétült előtte minden és a földre rogyott. Egy alak hajolt föléje, megragadta, és vonszolni kezdte.

	&nbsp;

	- Ha meghalok? Szóval ez a terv... - csalódottnak érezte magát.

	- Sosem tudhatjuk, mit hoz a jövő. - Klaus rejtélyes volt és továbbra is az maradt.&nbsp;

	- De ne ácsorogjunk idekint, már kezd lehűlni az idő. - És a hasonmásra egészségesen van szükségem, gondolta magában, de nem mondta ki.

	Elenának elállt a lélegzete, amikor belépett az előtérbe, és amikor végigpillantott egy régi márványlépcsőn. A márványlépcső fölött hatalmas kristály csillár tornyosult, és amikor Elena ránézett, a szemei kápráztak, és majd elvakította a mámoros csillogás.

	- Nahát.. - Elena továbbra is ácsorgott a csillogó tárgy alatt.

	- Már több, mint 1000 éves a ház, és néhányszor volt felújítva csak. Ahhoz képest elég jól tartja magát. - vetette oda Klaus.&nbsp;- Csupa csupaszép emlék. Még a vámpírkor előttről.&nbsp;

	Elena valamennyire magához tért, majd végignézett a régi antik darabokon. Voltak kardok, hüvelyek, pajzsok.

	- Ezeknek még hasznát is vettétek? Vagy csak begyűjtöttétek?

	- Mikor hogy hozta a sors. Az emberek kifürkészhetetlenek. Mostmár csak a mi számunkra van értékük.

	Klaus a hatalmas nappaliban lévő bárpulthoz ment, majd kinyitotta az ajtaját, és kivett egy üveg skót whiskit.

	- Ez is régi darab, ám - úgy tűnt, mintha az üvegnek vigyorogna, majd levett két poharat a fenti polcrül. - Reméltem, hogy szereted, minőségibbel sajnos nem szolgálhatok.

	Elena megdöbbent. Nem értette, hogy miért szolgálja fel pont neki a legjobb whiskijét, és hogy mióta viselkednek úgy, mintha semmi nem történt volna, és mintha nem lennének szinte ősi ellenségek. Klaus mintha olvasott volna a gondolataiban.

	- Ne nézz már így rám. Szeretek barátkozni. - mondta, és lassan az egyik pohár felé emelte az üveg száját, és töltött, majd ugyanígy tett a másik pohárral is.

	- Én csak.... egyszerűen nem értem, mirefel ez az egész. - Elena beleremegett, mert baljós előérzete támadt.

	- Mondtam már, hogy csak beszélgetni akartam veled. - Klaus kissé sértődött arcot vágott.

	- Rendben, hallgatlak. - Elena hátradölt és karbatett kézzel vigyelt, miközben érezte, hogy már nem sokáig tudja leplezni lábai remegését.

	Klaus nyugodtan töltötte fel az utolsó poharat, majd Elena felé nyújtotta az eészet, de Elena elutasította.

	- Ragaszkodom hozzá, mondta Klaus, majd várakozón ismét Elena felé nyújtotta. Elena nem akarta magáraharagítani, és elvette tőle, majd visszautasítva a koccintást Klausszal, egy aprót kortyolt belőle.

	- Fontos vagy. - szólalt meg egyszer csak Klaus, mire Elena kidülledt szemekkel, szütlanul bámult rá. Majd kinyögte. - Tessék?

	- Majdnem te játszod az egyik legfontosabb szerepet a vámprok történelmében.&nbsp;

	- Még mindig nem értelek teljesen. - Elena majd meghalt a kíváncsiságtól.

	- Hasonmás vagy. Ez igencsak fontos szerep. - Klaus még mindig kertelt, majd belevágott.

	- Még 1000 évvel ezelőtt élt egy család. Férj, feleség és hét gyermek. Rettenetes pestis járvány terjedt el, és a szülők kétségbeestek. - Kortyolt egyet italából, majd folytatta. - Ezért úgy döntöttek, hogy más települásre menekülnek, ami nem más lett aztán, mint Mystic Falls. Nem sokkal később beilleszkedtek a bennszülöttek közé, és békességben éltek együtt, amyg egyszer csak ki nem derült egy titok. Megcsalás. A feleség összeszűrte a levet az egyik bennszülött férfival, amiből hatalmas botrány keletkezett, amikor kitudódott. A férj bosszúszomja csillapíthatatlan lett, ezért lemészárolta a férfit, és a férfi családját. Ettől a ponttól kezdődött minden. - Rövid kis szünetet tartott, majd Elenára nézett, és folytatta. - A békesség odalett. És háború robbant ki a két fak között.

	-Miféle két faj?

	- Köztünk és a bennszülöttek között, pontosabban a farkasemberek között. Ők voltak a farkasemberek.&nbsp;

	Elena dermedten hallgatta tovább a történetet.

	- Nemsokára hatalmas tragédia csapott le az újonnal letelepült családra. Az egyik fiú meghalt, akit úgy hívtak, hogy Henrik. Egy farkas végzett fel. És ez éppen elég volt ahhoz, hogy ne csillapodjon, hanem tovább folytatódjon a két faj közti harc. A férj és a feleség kétségbeestek, ekkor a feleség, akit Esthernek hívtak, segytségért ment a legősibb boszorkányhoz, Ayannahoz, hogy változtassa vámpírokká a családját. Ayanna nem vállalta a felelősséget, sem pedig a következményeit. Ezért Esther arra kényszerült, hogy maga vigye véghez a varázslatot. És elkezdődött a valódi háború. Így keletkezett az átok is. A vámpírok a nap rabjai lettek, a vérfarkasok pedig csak teliholdkor tudtak átváltozni. Ennek viszont még következményei is voltak. És persze követelményei. A varázslathoz áldozat kellett. Ha hiszed, ha nem, egy Tatia nevű lány a te és Katherinekiköpött mása volt. Őt áldozták fel. Az ő vérével sikerült az átok megkötése.

	- Tehát innen erednek a vámpírok és valóban így jött létre az átok?

	- Pontosan.

	- És utána mi következett?

	- Ekkor következett be az örökös háborúzás? Akkortól tart a háború a két faj között.

	Elena még sosem hallotta ezt a történetet, és valamiért nem akart hinni a füleinek. Vagy Klausnak.

	- És nekem mi közöm van ehhez? - Elena nagyon rosszat sejtett, és feltettea kérdést.

	- Nagyon sok. Te vagy a kulcs. - Klaus újabb pohárral töltött magának és hátradőlt, majd úgy fürkészte Elenát és az arckifejezését.

	Elenában meghűlt a vér, Klaus pedig megérezte ezt.

	- Sajnálom kedvesem. Egyedül csak te segíthetsz az átok megtörésében. - Klaus sajnálatosan nézett Elenára, pedig nagyon élvezte a dolgot, már szórakozással töltötte el.

	- Ezt nem értem. Mit akarsz tőlem?

	- A véredet.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Bonnie ismeretlen helyen ébredt. &nbsp;Kábultnak érezte magát, majd amikor felkelt, lépteket hallot. Szédült, és lüktetett a feje. Majd lápteket hallott.

	- Hahó? - Fülelt, de nem hallot választ. Majd hamarosan a léptek megsokszorozódtak, és egyre csak hangosabbak lettek. Egy középkorú férfi jelent meg, akinek a tekintete semmit nem árult el.

	- Ki maga? - Kérdezte Bonnie, majd lassan körbenézett lüktető fejével, és csak akkor észlelt rá, hogy egy cellában van, akár egy rab, egy utolsó bűnöző.

	- Mit keresek itt? Azonnal engedjen ki innen! - Kétségbeesett, majd rángatni kezdte a rácsokat.

	- Nyugi. - Szólalt meg végre a férfi. - Innen úgysem juthatsz ki.&nbsp;

	Bonnie a fejfájdító trükköt próbálta, de csalódva és döbbenten észlelte, hogy nem működik. Mintha valami vagy esetleg valaki folyamatosan szívná el az erejét.

	- Mi történik velem? Mit tett velem? - rágatta újra a rácsokat, a szemei pedig szikrákat lövelltek.

	- Csillapodj, kedvesem. Örülj, még itt lehetsz, mert ez a hely a paradicsom, a pokolhoz képest, ahová hamarosan kerülni fogsz.

	Bonnie megszédült, és már majdnem elvesztette az eszméletét. Az utolsó, amit amit hallot, még mielőtt elájult, az a férfi távolodó láptei és cinikus nevetése volt.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Valami életjel]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34864203&amp;postid=877814</link><pubDate>2012-06-06 20:10:24</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	Sziasztok!

	Nem tűntem el azért egészen... csak furdalt a lelkiismeret, hogy itt mertem hagyni ezt az oldalt. Valójában nem is hagytam iss. Most is egy csomó mindent rendbehoztam: a DTB menü (meg lehet nézni, sokkal szebb lett :) ) új külső is van, ami sokkal jobban illik ehhez az oldalhoz, mint a nagy fejléces design-ok. De sajnos ahogy mondtam, a nyári vakációban fogok neki ismét jrni, azt hiszem, hogy addig nem. Nem szeretnék elfuserált munkát kiadni...

	Na de sokáig nem is búcsúzkodom, hamarosan találkozunk...
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1x19 - Tudatalatti]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34989337&amp;nid=6208873</link><pubDate>2012-06-06 19:46:51</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp;

	Alap: The Vampire Diaries

	&nbsp;

	Főszereplők: Damon és Elena

	&nbsp;

	írta: Tutikaa

	&nbsp;

	Részlet a fejezetből:

	&nbsp;

	
		"- Cserét ajánlok. &#8211; nézett hol Elenára, hol Damonre, hol pedig Bonniere, akit Elena még mindig az ölében tartott, és a homlokát simogatta. &#8211; Illetve nem csak azt. A boszorkány is helyrejön. Gondolom ez elég ahhoz. Visszakapod az öcsédet, és még ő is helyrejön. &#8211; széttárta karját, de már úgyis tudta, hogy ezt a csatát megnyerte.
	
		&nbsp;
	
		- Miféle csere? &#8211; Elena merkelve pillantott fel Klausra.
	
		&nbsp;
	
		- A hasonmást az öcsikéért és a bosziért cserébe. &#8211; vigyorgott, majd kezdett sétálni fel alá, a válaszra várva.
	
		&nbsp;
	
		- Na és Stefan? &#8211; dobta közbe Damon."

]]></description><encoded><![CDATA[
	Kicsit nagyon nagyon későre, de megérkezett a következő fejezet is. Tudom, hogy elhanyagoltam ezt az oldalt, de valahogy a hétköznapi problémák miatt nem volt ihletem, kedvem írni, ami nem azt jelenti, hogy abbahagyom. Nem hagyom abba, mert ez is hozzám tartozik, és nem hagyom el. Az életem része mindkét oldalam, tehát nagyon szívesen viselem gondjukat, és frisselek. Remélem tetszik az új rész, kommenteket megkérlek írjatok a Hozzászólásokhoz, mert nagyon szeretm olvasni őket, szeretem ha valaki olvassa, értékeli illetve élvezi a munkáimat :)

	Zenének pedig ezt ajánlom, mivel most ezt hallgattam éppen:

	

	Elena a rémülettől moccanni sem tudott, de ezzel nem volt egyedül, mivel Damon sem maradt nyugodt.

	- Hol van Jeremy? &#8211; Elena remegő hangja törte meg a csendet, de a düh is kiszivárgott belőle. Nem érdekelte, hogy Klaus mit tesz vele. Vissza akarta kapni az öccsét.

	- Jó helyen, nyugalom. &#8211; Klaus félelmetes arca sem tántorította meg Elenát.

	- De akkor mi volt az a kiáltás a telefonban? &#8211; a düh cska úgy fortyogott benne, és semmi esetre sem adta fel Klaus vallatását. Vagyis inkább csak kérdezgetését.

	- Az csak téves riasztás. Minden esetre bejött. &#8211; gúnyos nevetés követte mindezt, Elena pedig már alig türtőztette magát. &#8211;&nbsp; Most nem azért vagyok itt, hogy róla csevegjek. &#8211; attól a vigyortól, amely megjelent az arcán, Elenának felállt a szőr a hátán.

	- Akkor miért vagy itt? &#8211; szólt közbe Damon is, mert látta, hogy Elena nem tudja uralni magát, és félt, hogy valami nem odaillőt kottyint majd el.

	- Lám lám. A kis szemtelen Salvatore. &#8211; ezt s gúnyos nevetés követte, dehát melyik replikáját nem.

	- Ez most nem érdekes. Halljuk, miről van szó. &#8211; Damon próbált határozott lenni, és némileg ez be is jött.

	- Cserét ajánlok. &#8211; nézett hol Elenára, hol Damonre, hol pedig Bonniere, akit Elena még mindig az ölében tartott, és a homlokát simogatta. &#8211; Illetve nem csak azt. A boszorkány is helyrejön. Gondolom ez elég ahhoz. Visszakapod az öcsédet, és még ő is helyrejön. &#8211; széttárta karját, de már úgyis tudta, hogy ezt a csatát megnyerte.

	- Miféle csere? &#8211; Elena merkelve pillantott fel Klausra.

	- A hasonmást az öcsikéért és a bosziért cserébe. &#8211; vigyorgott, majd kezdett sétálni fel alá, a válaszra várva.

	- Na és Stefan? &#8211; dobta közbe Damon.

	- Steffnek még van egy kis elintézetlen ügye, és még nem végzett nálam. Remélhetőleg nem is fog. &#8211; a vigyorát Damon legszívesebben letörölte volna.

	- Steff? &#8211; nevetett Damon. &#8211; Ezmost valami vicc? Csak nem lettetek jó spanok? &#8211; Damon verhetetlen volt a gúnyolódásban és a pimaszságban.

	- Vedd, aminek akarod. A lényeg, hogy nem vizette ki a számláját a nyomorult kis életedért. &#8211; Klaus torkon ragadva Damont vicsorgott rá, majd eleresztette.

	- Ahogyan mi ismerünk téged semmivel sem lehet kielégíteni. &#8211; Damon haragja nőttön nőtt.

	- Ó, dehogynem. Csak az emberek nem tudják, hogy mivel kell, és mivel lehet. Különbség van a kettő között.

	- Lehet... csak már mondd, hogy mi kell érte. &#8211; Damon türelmetlenkedett.

	- yugalom. Most a csere érdekel. Stefan még marad. Már megmondtam. &#8211; igéző pillantást vetett Damon felé, Damon pedig a szemeit forgatta, és nekiindult volna már rég, hogy kitépje a szívét, ha nem tudta volna, hogy Klaus egy Első.

	- Rendben van. &#8211; szólalt meg végül Elena, maga is meglepődve, hogy nem alkudozott sokat.

	- Elena, nem. Te itt maradsz. Most nem vagy józan. &#8211; Damon minél jobban próbálta megakadályozni, hogy Elena belemenjen ebbe az őrültségbe.

	- Ugyan, Damon. Egyértelmű, hogy ez az ideális, amit csak tenni lehet, és amit meg is fog tenni, mivel az öccséről van szó. Gondolom te is megtennéd, nem igaz? &#8211; ismét az a gúnyos hangnem.

	- Talán én igen, de te nem Elijah-ért. &#8211; Damon ne madta fel, és sikeres volt, mivel pont a lényegre tapintott.

	- Fogd be, mielőtt én fogom be a mocskos szádat. &#8211; Klaus csak tetette a haragját, de valójában közel sem állt ahhoz, hogy megtámadja Damont.

	- Fájdalmas, mi? &#8211; Damon tovább firtatta.

	- Elég... Damon. &#8211; közbevágott Elena a kialakuló vitába. &#8211; Veled megyek. &#8211; azzal felállt, Bonniet szépen a kanapéra helyezte, majd Klaus felé indult.

	- Elena, maradj ott, ahol vagy. Innen nem mész sehová. &#8211; Damon felállt, és ha ehhez arra volt szüksége, akkor gondolkodás nélkül Klausnak támad.

	- Nem, Damon, nyugi. Nem lesz semmi. Minden rendben lesz. Vigyázz, Bonniera. &#8211; azzal követte Klaust, Damon pedig hoppon maradt tétlenül. Nem tudta, hogy mihez folyamodjon, azt pedig végképp nem akarta, hogy Elenának baja essen. Elena úgyis tudta, hogy Damon nem ül tétlenül, és hogy utánuk megy, de imádkozott, hogy ne tegye, mert még Klaus képes és megüli. De ez nem így volt, hiszen Damon ha akart volna sem tudott volna menni sehová.

	Valakinek a halk léptei hallatszottak a padlón. Damon hátrafordult és felhízta szemöldökét.

	- Te meg ki a franc vagy? &#8211; bámult Damon a hozzá közeledő hosszú, szőke hajú fiatal nőre.

	- Rozalie vagyok, és feladatot teljesítek. Nem engedhetem, hogy elmenj innen. &#8211; mosolygott, és otthonosan leült a kanapéra, majd lábait felszerelte az asztalra.

	- Pedig ezt te nem fogod megakadályozni, lehetsz Első, vámpír, vérfarkas, és.....akármi. &#8211; Damon már indul ki az ajtón, viszont a nőutána szólt.

	- A boszorkányt épp kifelejtetted.

	Damon erre visszafordult.

	- Na nee. Most be vagyok ide zárva? &#8211; vágott aranyosan sértődött arcot, Rozalie pedig elnevette magát.

	- Okos fiú. Sajnos nem mehetsz innen sehová. A ház burokban van. Esélyed sincs, vámpírkám. &#8211; mosolygott tovább, aztán kiszolgálta magát whiskeyvel.

	Damonnek tetszett az elnevezés, de most rá sem hederített.

	- Na és... mit fog Klaus tenni Elenával? &#8211; leült vele szembe, oda, ahol Bonnie feküdt, és kíváncsian meredt rá.

	- Megmondanám....de..nem kötötték az orromra, amit viszont nem is bánok. Annyit viszont tudok, hogy te ezt a házat nem hagyhatod el. &#8211; gúnyos nevetésbe kezdett, ami részből arra is szolgált, hogy provokálja Damont.

	Damon észrevette ,de nem reagált semmit, mert most nem ez aggasztotta, máskép.... kitudja. Attól, hogy boszorkány, még le is rohanhatta volna.

	- Ez nem hangzik túl jól. &#8211; morgott Damon, és felállt, majd odament Bonniehoz. &#8211; Mikor ébred már fel? &#8211; pillantott az jdonsült boszorkány felé.

	Rozalie a körmét nézegetve odadobta Damonnek. &#8211; Nem is tudoom... Amikor parancsot adnak. &#8211; egy cinikus nevetés, majd egy provokáló mosoly követte ezt.

	&nbsp;

	- Hová megyünk? &#8211; kérdezte Elena leplezve félelmét, mert nem akarta, hogy Klaus félni lássa. Viszont egy több, mint 1000 éves vámpírt nem lehetett becsapni.

	- Érzem, hogy félsz. Érzem a véredben a szíved dobogásában azt, hogy mennyire fel vagy dúlva. Ilyenkor a véred jobban pezseg.

	- Én most nem erre voltam kíváncsi. &#8211; próbálta terelni a témát saját félelméről Elena. Aztán lassan beszálltak egy hatalmas Toyota Rav4-ba, amelyben egy sofőr várt rájuk. Hosszú hallgatás után, végül leparkolt az autó egy barátságos kis környéken, ahol kissé régebbi házak voltak láthatóak.

	- Mit keresünk itt? &#8211; Elena Klaus felé fordult, és olyan mélyen nézett a szemébe, hogy Klaus már kezdte élvezni a kínzását.

	- Rendben van. Csak beszélgetni fogunk. &#8211; azzal kisegítette Elenát az autóba, majd egy kaján mosollyal hátrapillantott a sofőrre, aki már tudta, hogy a távozás a tennivalója.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1x18 - Bénító Tettek]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34989337&amp;nid=6208870</link><pubDate>2012-06-06 19:44:26</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp;

	Alap: The Vampire Diaries

	&nbsp;

	Főszereplők: Damon és Elena

	&nbsp;

	Írta: Tutikaa

	&nbsp;

	Részlet a fejezetből:&nbsp;

	&nbsp;

	
		"Röpke kis emlékkép szökött be, amikor Damonnel táncoltak a Miss Mystic Falls rendezvényen. Hirtelen kapta el a kormányt, szinte elgázolva egy teherautót, de nem törődött vele, csak azzal, ami az imént felzaklatta."

]]></description><encoded><![CDATA[
	Sajnos egy kicsit nagyon későre megérkezett a 18. fejezet. Szerelem, cselszövés....

	&nbsp;

	Olvassátok el, és megtudjátok a folytatást :)

	&nbsp;

	Zenének jöhet ez:

	

	&nbsp;

	Elena félelmeitől nem szabadulva rohant ki a házból. Nem tudta, hol áll a feje. Nem tudta, hogy telefonáljon, üvöltsön, vagy pedig egyszerűen használja a józan eszét. Bármennyire is nehéz volt, az utóbbit választotta.

	&nbsp;

	Kapkodva vette ki telefonját a zsebéből, és remegő kézzel próbálta tárcsázni Jeremyt. Elena majd belehalt a döbbenetbe, amikor a vonal túlsó végén reagáltak:

	&nbsp;

	- Elena.... - kiáltotta teljes hangerőből egy egyre csak elhalkuló hang, majd egy csattanás, és nincs tovább... - A telefon foglaltat jelzett, Elena pedig komótosan ismét tárcsázni kezdte.

	&nbsp;

	- A hívott szám nem létezik, kérjük.... - lecsapta a telefont, és rémülten szaladt vissza a házba, hogy leakassza az akasztótól a kocsikulcsokat és a kabátját. Eszeveszetten száguldott végig az úton, nem törődve azzal, hogy hányszor fut radarba. Csak egy valami érdekelte, az pedig az, hogy minél hamarabb odaérjen Damon házához. Persze azt elfelejtette, hogy a Stefáné is... Ez nem olyan röpke kis felejtés felejtés volt, mint amikor az ember rávágja, hogy jaaaj, tényleg , hanem amnézia, amiről sajnos ő mit sem tudott, és ami a legrosszabb, az az, hogy nem emlékszik arra, aki a világot jelenti számára, habár ezt ő sosem vette tudomásul, és aki nem más, mint Damon.

	&nbsp;

	Röpke kis emlékkép szökött be, amikor Damonnel táncoltak a Miss Mystic Falls rendezvényen. Hirtelen kapta el a kormányt, szinte elgázolva egy teherautót, de nem törődött vele, csak azzal, ami az imént felzaklatta.

	&nbsp;

	"Vajon ez csak egy látomás, vagy reális?" - töprengett Elena, de a vezetés is lefoglalta, így nem tudott teljesen erre koncentrálni, csakis Jeremyre.

	&nbsp;

	A járdán keresztben állt meg, úgy rohant a Salvatore ház ajtaja felé. Vadul döngette az ajtót, mire Damon félmeztelenül, lihegve nyitott ajtót neki, és felhúzta a szemöldökét, majd Elenához szólt:

	&nbsp;

	- Történt valami? - nézett rá, és a tekintetéből kiolvasta, hogy valami nincs rendben, s már kezdett aggódni.

	&nbsp;

	Elena csak most figyelt fel rá először, persze mióta amnéziás, hogy mennyire dögös Damon, de most nem erre koncentrált, hanem arra, hogy megtalálják Jeremyt.

	&nbsp;

	- Jeremy eltűnt. - mondta remegő hangon.

	&nbsp;

	Damon szíve majd megszakadt, és irtó forró vágyat érzett, hogy megcsókolja Elenát, és már már nyúlt az arca felé, hogy tenyerébe vehesse az ajkát, de lecsillapította magát, mivel itt most fontosabb dologról volt szó, végül pedig csak a vállát fogta meg, és magához szorította. Elena megnémult egy pillanatra, utána pedig Damon lágyan bevezette. Elena finoman, a zavartól kihúzta magát Damon karjaiból, Damonben pedig egy világ omlott össze.

	&nbsp;

	- Sietnünk kell! - szólt Elena.

	&nbsp;

	- De mégis hová? - vágott még mindig sértődött arcot Damon.

	&nbsp;

	- Fogalmam sincs. Hívjuk fel Bonniet vagy valakit, csinálnunk kell valamit! - Elena felemelte remegő és megrémült hangját. Damon nem engedte, hogy ilyen állapotban döntsön, de mégis jó ötletnek találta, hogy amilyen sürgősen csak lehet, hívják Bonniet.

	&nbsp;

	A második csöngésre már fel is kapta Bonnie a telefont, és elképzelni sem tudta, hogy vajon miért hívja Damon, de a jó boszorkány megérzései nem csaltak abban, hogy valami nem stimmel.

	&nbsp;

	- Mi történt? - kérdezte Bonnie, hallva Elena remegő hangját, és ettől egyre csak ingerültebb és idegesebb lett.

	&nbsp;

	- Jeremy eltűnt, Bonnie, eltűnt... - elcsuklott a hangja és nem tudta folytatni, annyira folytogatta a sírás, majd Damon átvette tőle a telefont, és ő tárgyalt tovább Bonnieval.

	&nbsp;

	- Nem lehet, hogy ő ment el valahová? - Bonnie próbált rögtön nem a legrosszabbra gondolni.

	&nbsp;

	Damon megkérdezte Elenától, hogy nem mehetett-e ki a Grill-be billiárdozni a barátaival, vagy bárhová máshova.

	&nbsp;

	- Szólt volna, tudom, és a szék is fel volt borítva... - ismét sírásba kezdett Elena. Damon kimondhatatlanul sajnálta, de próbálta elvonni a figyelmét a telefonbeszélgetéssel.

	&nbsp;

	- Azt mondta, hogy nem, mivel szólt volna, és a szobában is borogatva voltak tárgyak. - adta tovább Damon Bonnienak.

	&nbsp;

	- Értettem, máris ott vagyok.

	&nbsp;

	Damon maga elé bámulva letette az asztalra a telefonját, azzal sem törődbe, hogy még mindig fél meztelenül volt, amit Elena sem tudott figyelmen kívül hagyni, de most mindennél fontosabb volt Jeremy. Damon mintha olvasott volna a gondolatában, megszólalt:

	&nbsp;

	- Mindjárt visszajövök, csak felöltözöm. - nem tett hozzá semmi iróniát, és már sietett is fel a szobájába, de Elena megállította.

	&nbsp;

	- Miért? - kérdezte még mindig könnyes szemekkel.

	&nbsp;

	- Mit miért? - értetlenkedett Damon.

	&nbsp;

	- Miért teszed meg ezt értem? - Elena mindennél jobban tudni szerette volna.

	&nbsp;

	- Ezt már ezerszer elmondtam. Azért van az egész, mert nekem is közöm van Klaushoz. Maradjunk csak ennyiben, és ne firtassuk tovább a dolgokat, rendben? - felvonta szemöldökét, majd tovább haladt.

	&nbsp;

	Elena követte szemével, amíg el nem tűnt a lépcső tetején, és utána bambulva állt, a gondolataiba meredve, amikor csengettek. Megrémült. Lassú mozdulatokkal haladt az ajtó felé, majd kinyitotta, és megkönnyebbülésére csak Bonnie volt az.

	&nbsp;

	- Csak, hogy itt vagy. - Elena magához szorította barátnőjét, majd bevezette és leültette. - Mit tegyünk?

	&nbsp;

	- Rendben...kitaláltam valamit. Nézzük csak: szükség van egy térképre, és....és a te véredre.

	&nbsp;

	Elena nem csodálkozott azon, hogy mit kell teljesítenie, csak bólintott, mert ez semmi ár volt ahhoz képest, hogy mit kellene átélnie, ha talán elveszíti Jeremyt.

	&nbsp;

	- Vér... - szólt Damon, és lebotorkált a lépcsőn, frissen és üdén, abban a sexis fekete rászoruló pólójában, amitől Elenának mindig összeszorult a szíve.

	&nbsp;

	- Igen, az. Van itthon térkép? - kérdezte Bonnie, Damon felé fordulva.

	&nbsp;

	- Persze, de mégis megkérdezhetném, hogy minek az nektek? - ismét felvette a cinikus hangnemet.

	&nbsp;

	- Csak hozd! - mordult rá Elena, Damon pedig a szemeit forgatva akarata ellenére is engedelmeskedett.

	&nbsp;

	Két perc sem kellett, és Damon ismét ott volt a térképpel együtt.

	&nbsp;

	- Parancsoljanak a hölgyek. - odanyújtotta Bonnienak a térképet.

	&nbsp;

	- Rendben. Szükségünk van még gyertyára...igen ez az...sok gyertya kell. - szólt Bonnie.

	&nbsp;

	- Máris hozom. - Damon gyors pillantást vetett Elena felé, és megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy találkozott az ő tengerkék színű szeme a lány gesztenyebarna szemével. &nbsp;

	&nbsp;

	Hamarosan Damon meghozta a gyertyákat, amikre Bonnie-nak szüksége volt, és körbehelyezték mindenütt a szobában. Lesötétítettek minden ablakot, és a térképet egy asztalra helyezték, Elena felhasította tenyerén a bőrt, néhányat csepegtetett &nbsp;a térképre, majd Damon félrehúzta Elenát, és hagyta, hogy Bonnie tegye a dolgát. Közben egy kis gézzel csavarta be Elena kezét.

	&nbsp;

	Hirtelen furcsa csönd lett, a csöndben suttogás, a gyertyák lángra gyúltak, Bonnie pedig belevetve minden erejét, azon dolgozott, hogy megtalálják Jeremyt. Idegen szavak folytak Bonnie szájából, amire Damon csak összeráncolta homlokát, de továbbra is lélegzetét vissza fojtva nézte végig, maga mellett szorongatva és védelmezve Elenát. Bonnie orrából hirtelen ömleni kezdett a vér, majd kialudtak a gyertyák, és Bonnie holtan rogyott össze.

	&nbsp;

	- Bonnie, ne! - Elena odarohant Bonniehoz, kitépve magát Damon karjaiból, és próbálta őt felrázni.

	&nbsp;

	Damon furcsállta a dolgot, és körbetekintett, mert valahogy a házat megszállta valami...valami gonosz...valami irányíthatatlan és legyőzhetetlen. A sötétben egyre kirajzolódó magas, vékony árnyék bukkant fel lassú léptekkel.

	&nbsp;

	- Ostobák vagytok. - szólt egy idegen, de magabiztos hang a sötétben. - Remélem, most, hogy már nincs a kis boszitok, elhiszitek végre, hogy én irányítalak benneteket, és hogy nem tudtok egy lépést sem tenni anélkül, hogy én ne tudnám. Azt gondoltátok, hogy csak nekiindultok a semminek, és megtaláltok engem? - kaján nevetés követte ezeket a szavakat. - Tudnotok kell, hogy mostmár teljesen a markomban vagytok!

	&nbsp;

	Lassan teljesen láthatóvá vált Klaus teste.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1x17 - Borotvaél]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34989337&amp;nid=6208868</link><pubDate>2012-06-06 19:42:13</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp;

	Alap: The Vampire Diaries

	&nbsp;

	Főszereplők: Damon és Elena

	&nbsp;

	Írta: Tutikaa

	&nbsp;

	Részlet a fejezetből:&nbsp;

	&nbsp;

	
		"- Miért nem szóltál? Vagy legalábbis kopoghattál volna.. - Damon sértődött arcot vágott, közben pedig élvezte az egész szituációt, és nem igyekezett, hogy bármiféle ruhadarabbal takargassa magát.
	
		- Én csak... - Elenába egy pillanatig belefagyott minden egyes szava. - Én csak a telefonomért jöttem vissza...de...nem gondoltam volna, hogy....így talállak.
	
		Damon mosolygott egy rövidet, majd lassan egy székre hanyitott nadrágot cibált magára.
	
		- Most már megfordulhatsz. - huncut mosoly hagyta el ajkát.
	
		- Tényleg csak a telefonomért jöttem vissza, ne haragudj. - azzal zavartságában a telefonja után nyúlt, amely az asztalon hevert. - Megyek is, szia. - Elena jobban zavarban volt, mint Damon."

]]></description><encoded><![CDATA[
	Bepótoltam a veszteséget, mivel hogy véletlenül töröltem az összes részt, csak kettő maradt, s én nem vettem észre, hogy az túl kevés egy kicsit, na de mindegy. A lényeg az, hogy itt van a folytatás. A zenét most rátok bízom :)

	&nbsp;

	&nbsp;

	
		Damon majd szétrobbant idegességében, miután Elena távozott. Ő sosem élt úgy, hogy egy nő mondja meg neki, hogy mit csináljon.
	
		- Na tessék, mit képzel ez magáról? - töprengett, és újabb pohár whiskeyt töltött ki magának. - De sajnos nem tudom utálni, és még csak haragudni sem rá. - ezzel a gondolattal tért be a szobájába, majd letette poharát néhány korty után az éjjeli szekrényre. Lassan a fürdőszoba felé ment, majd egyre kezdett lehullni róla minden egyes ruhadarabja. Megengedte a jó forró vizet, majd a tükör elé hajolt, és majd kiesett a szíve, annyira megijedt. Klaus képét látta a tükörben egy pillanatra. Kifújta magát, majd beállt a víz alá. Történetesen nem ijedt meg, és ez a dolog nem is foglalkoztatta. Pedig nagyon is kellett volna foglalkoztassa. De inkább Elenára gondolt: selymes ajkaira, puha kezére, gyönyörű mosolyára. Addig addig gondolkodott míg véletlenül elejtette a tusfürdőt. Ez sem számított. Az egyedüli dolog, amire összpontosítani tudott, az a másnapi kirándulás volt. Nem is kirándulás. Inkább csak egy lehetetlen és eredménytelen hajsza. Ezt mindketten tudták. Csak az volt a különbség kettejük között, hogy Damon ezt tudomásul vette. Elena pedig nem akart arra gondolni, hogy Klaus majd nem engedi, hogy megtalálják.
	
		Lassan lépett ki a tus alól, majd nyugodtan anyaszült meztelenül sétált végig a szobáján, egyenesen a nappaliba. Észre sem vette, hogy Elena visszajött a telefonjáért, a találkozás pedig mindkettőjüket meglepte. Talán Elenát mégis jobban. Levegő után kapkodva fordult meg, közben szemeit takargatva.
	
		- Miért nem szóltál? Vagy legalábbis kopoghattál volna.. - Damon sértődött arcot vágott, közben pedig élvezte az egész szituációt, és nem igyekezett, hogy bármiféle ruhadarabbal takargassa magát.
	
		- Én csak... - Elenába egy pillanatig belefagyott minden egyes szava. - Én csak a telefonomért jöttem vissza...de...nem gondoltam volna, hogy....így talállak.
	
		Damon mosolygott egy rövidet, majd lassan egy székre hanyitott nadrágot cibált magára.
	
		- Most már megfordulhatsz. - huncut mosoly hagyta el ajkát.
	
		- Tényleg csak a telefonomért jöttem vissza, ne haragudj. - azzal zavartságában a telefonja után nyúlt, amely az asztalon hevert. - Megyek is, szia. - Elena jobban zavarban volt, mint Damon.
	
		- Annyira kell hazasietned? - próbálta még nevetségesebbé tenni a helyzetet.
	
		- Igen, kellene. Bonnie nem kaphat rajta, hogy nem vagyok otthon, vagy, hogy itt vagyok. - mentegetőzött gyorsan Elena, mert már alig várta, hogy megszabaduljon ettől a kínos helyzettől.
	
		- Rendben van, ahogy gondolod. Hát akkor...holnap találkozunk. - egy icipici mosoly jelent meg Damon arcán, de az nem csak a jókedvét fejezte ki, hanem a csalódást is, amiért Elena ennyire ki akar szabadulni ebből a helyzetből. Elena pedig nem így gondolkodott, csak neki nagyon kínos volt ez a szituáció, másképp nagyon szeretett Damon társaságában lenni. De hát ez már csak ilyen...kölcsönös.
	
		- Rendben. Még egyszer szia. - azzal ki is fordult az ajtón, és hátra sem nézve baktatott a kocsija felé. Nagyon kínosnak érezte a helyzetet, de azért csak elnevette magát, amint beszállt a kocsijába. Nem is vette észre, hogy Damon figyelni őt. Miután kigördült a kocsija az útra, Damon elégedett arccal lépett el az ablaktól, hogy felöltözzön.
	
		Elena nem tudta, hogy hová tegye a benne zajló érzelmeket, illetve kérdéseket. Összpontosított a dologra, és úgy érezte, hogy világéletében ismerte Damont.
	
		"- Ez a lány egyszer még az ördögöt hozza ki belőlem." - Damon elkeseredett arccal bámult maga elé. Az "ördög" nem a gonoszat jelentette ebben az esetben, hanem a rejtett, és féltve őrzött vágyakat és álmokat, amelyek Elena szívében és testében is égtek egyaránt, még ha tudomást sem akart venni róluk.
	
		&nbsp;
	
		Elena a jelenetet századszorra játszotta már le magában, amikor benyitott, és szólította Jeremyt.
	
		- Hát itthon vagy! - Bonnie számon kérő arccal jött elő.
	
		- Igen, itt, amint látod. - próbáld humorizálni, de nem nagyon hatott ezzel Bonnie-ra.
	
		- Hol voltál?
	
		- Ez most kihallgatás, vagy mi? - kérdezte, és elindult, hogy felakassza a kabátját a fogasra, azután pedig a kulcsokat.
	
		- Elena, hol a fenében voltál? - Bonnie még türtőztetett.
	
		- Bonnie! Először is, nem vagy az anyám. Másodszor pedig Damonnél voltam. Így jobb? - Elena nem akarta elhinni ezt a számon kérő hangstílust. Főleg nem Bonnietól.
	
		- És mit kerestél nála?
	
		- Hogy hogy mit kerestem nála? Jaaaj...most már értem, hogy mi bajod van. Félsz, hogy tőle fogok szívességet kérni, és persze segítséget. Hát, ha tényleg ezt gondolod, akkor nagyon is tévedsz.
	
		Elena sokáig játszotta a magabiztos sértődöttet, csak az volt a baj, hogy Bonnie nem most mászott le a falvédőről.
	
		- Te most szórakozol velem? - kérdezte Bonnie.
	
		- Nem értem a kérdést. Miért szórakoznék? - Elenának már fájt, hogy Bonnie ennyire nem bízik benne.
	
		- Elena, tudom, hogy a lehető leggyorsabban meg szeretnéd Stefant találni, de hidd el, hogy féltelek, nagyon is. Tudod, hogy te vagy a legjobb barátnőm, és nem akarlak elveszíteni. A nagymamámat már elveszítettem. Téged nem akarlak. Érted már? - a szemei megteltek könnyel, úgy fordult Elena felé.
	
		- Jaj, Bonnie. - odament hozzá, és a lehető legerősebben magához szorította. - Köszönöm, hogy aggódsz értem, de nem kell. Már nagy lány vagyok. - barátságos és szeretnivaló mosolyt küldött Bonnie felé.
	
		- Lehetsz nagy lány, ha vámpírok vadásznak rád. Jól tudod, hogy egy vámpír elől képtelenség elszaladni, főleg elmenekülni nem tudsz. Megtalálnak, érted már? Nem szállhatsz szembe velük, csak akkor, ha van melletted is egy vámpír. - Bonnie abban reménykedett, hogy az érzelgős beszéd miatt majd Elena meggondolja magát, de hiába volt minden. Ő is nagyon jól tudta, hogy a barátnőjénél makacsabb lény nincs a Földön.
	
		- Hagyd rám, jó? Kérlek. - ismét magához szorította barátnőjét. - Ha nem is mást, Jeremy-ért. Azért teszem, hogy ne essen baja a szeretteimnek. Ha szereted Jeremy, akkor hagyj engem is küzdeni. Rendben? - Elena tudta jól, hogy Bonnie szándéka az, hogy eltántorítsa őt a döntésétől, Elena viszont Bonnie saját fegyverével vágott vissza, mert neki akkor is volt egy elhatározása, és ő akkor is véghez akarta vinni, történjék bármi.
	
		- Nem tehetek mást. Arra kérlek, hogy nagyon alaposan gondold át az összes tervedet, mert minden apró kis hiba végzetes lehet. - Bonnie már tudta, hogy elvesztette a csatát, de muszáj volt bíznia barátnőjében. Tudta, hogy Elena okos lány, és bátor is egyben.
	
		- Rendben van. Igyekszem, hogy mindent jól csináljak. Viszont te nagyon gyötört vagy, és szerintem jobb lenne, ha hazamennél, és pihennél egyet. - Elena nem le akarta rázni, hanem csak jót akart a barátnőjének. - Elvigyelek?
	
		- Nem, ne fáradj. Kocsival jöttem. Majd szépen lassan hazagurulok. - mosolygott egy fáradtat Bonnie, majd egy óriási szeretettel teli puszit nyomott Elena arcára.
	
		- Rendben van. vigyázz magadra. - Elena előrement, hogy ajtót nyisson.
	
		- Oké. Te is. - azzal kiment a kocsijához.
	
		Elena végig fülelt, amíg beindította a motort, és hallatszott, ahogy kigördült az útra, majd nagy kerékcsikorgások közepette elhajtott. Elena már tudta, hogy mi a teendője. Felment Jeremyhez, Lassan benyított az ajtón, és azt vélte felfedezni, hogy a fiú alszik. Lassan belépett a szobába, és Jeremy felé vette az irány. Lehajolt mellé, és homlokon csókolta. A fiú összerezzet, és ijedten felkapta a fejét.
	
		- Ne! - kiáltotta, és a szíve hatalmasakat dobbant.
	
		- Cssss... semmi baj, csak én vagyok, rosszat álmodtál. - ölelte magához, és minél jobban próbálta megnyugtatni.
	
		- Nem, ez nem volt álom. Láttam őket. Mindkettőjüket! - még mindig magánkívül volt a félelemtől.
	
		- Na de mégis kiket láttál? - Elena rosszakat sejtett.
	
		- Annát és Vickit....
	
		- Hogy micsoda?
	
		- Igen ők voltak. Bonnie azt mondta, hogy talán fel akarják venni velem a kapcsolatot. - hadarta Jeremy.
	
		- De biztos vagy benne, hogy őket láttad?
	
		- Igen, igen, teljesen biztos. 100 százalékig.
	
		- Talán igaza van Bonnienak. Meg kell találjuk a módját annak, hogy kapcsolatba léphess velük. - mondta Elena. Nem lepődött meg a dolgon. Mostanában annyi rossz és igencsak szokatlan dolog történt körülöttük. - Most feküdj vissza, és aludj, én túl leszek, ha szükséged lesz rám. - azzal felállt, és kifelé tartott.
	
		- Rendben van. - Jeremy valamivel nyugodtabb volt, hogy tudta, Elena ott van a túlsó szobában.
	
		Elena már annyira össze volt zavarodva, hogy kellett kezdjen valamit magával. Mint egy vad tigris, úgy szökött neki a szekrényének, elővette a bőröndjét, és vadul pakolni kezdett. Úgy pakolt, mintha siettették volna. Amikor elkészült, a bőröndöt betette az ágya alá, átöltözött pizsamába, majd ő is lefeküdt. Forgolódott, sehogy sem tudott elaludni. Ez 3 órán keresztül ment, majd tovább nem bírta, és kipattant az ágyból. Magára kapta a lehanyigált ruhadarabjait, kivette az ágy alól a bőröndöt, majd leült az asztal mellé, és írni kezdett. Egy búcsúlevél volt az. Beletette egy borítékba, majd ráhelyezte a párnájára. Kifelé indult, de nem tudott elmenni anélkül, hogy be ne köszönt volna Jeremyhez. Lassan nyitott ajtót, de óriásit hasított valami a szívébe, amikor felfedezte, hogy Jeremy nincsen ott. Rohant le a lépcsőn, kiabáld, de sehonnan nem jött válasz...


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1x16 - Kényszer]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34989337&amp;nid=6208867</link><pubDate>2012-06-06 19:40:02</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;

	

	Alap: The Vampire Diaries

	&nbsp;

	Főszereplők: Damon és Elena

	&nbsp;

	Írta: Tutikaa

	&nbsp;

	Részlet a fejezetből:&nbsp;

	&nbsp;

	
		"- Segítség? - ez a kérdés ironikus volt, mint minden, amit Damon kiejtette a száján. Nem is ironikus, hanem Damonös. - Mivel kapcsolatos? - közben elfeledkeztek, Elena és Damon is, hogy az ajtóban ücsörögnek, és ott beszélik meg a dolgot. - Jajj...ne haragudj. Fáradj be, kérlek!
	
		Elena lassan, körülnézve sétált befelé, és a falon csüngő régi kellékeket pásztázta. Damon már attól rettegett, hogy rájön, hogy ez nem csak Damon háza, hanem a Stefáné is. De erre nem került sor. Elena nem emlékezett arra, hogy hol lakott Stefan. Neki az az emlék maradt fent, hogy elment Klaussal, és valahol vele lakik.
	
		- Foglalj helyet, ülj le kérlek! - Damon mutatott a kanapé felé, Elena pedig kényelmesen belesüppedt."

]]></description><encoded><![CDATA[
	Bonyolódik, és bonyolódik, és megint csak bonyolódik a cselekmény, a végén pedig minden világos lesz, ezt garantálom :) Ehhez a fejezethez még annyit fűznék hozza, hogy tisztára élveztem a megírását. Majd ti is megtudjátok, hogy miért.

	&nbsp;

	Zenének pedig jöhet ez:

	

	
		- Elena! - Damon tágult szemekkel és elképedve nyitotta ki az ajtót Elena előtt.
	
		- Helló, aaaa.... - habozott, mert nem tudta, hogy hogy fogjon neki az egész mondandójának. - ...Damon.
	
		- Mi járatban errefelé?
	
		- Én csak...én... - véletlenszerűen elkapta Damon szúrós és szenvedélyes pillantását, és egy pillanatra elakadt a szava, nem tudta, hogy mit mondjon. - Tudom, hogy vámpír vagy...
	
		Damonnek fogalma sem volt, hogy most mit szóljon, mert tudta, hogy semmi olyant nem mondhat neki, amivel árthat.
	
		- Na és honnan? - Damon tesztelte, hogy valójában mennyit is tud.
	
		- Az nem fontos. A lényeg az, hogy segítséget szeretnék kérni tőled. - Elena mélyen és határozottan bámult bele a tengerkék szempárba. Damont majd kirázta a hideg a testéből ettől a nézéstől.
	
		- Segítség? - ez a kérdés ironikus volt, mint minden, amit Damon kiejtette a száján. Nem is ironikus, hanem Damonös. - Mivel kapcsolatos? - közben elfeledkeztek, Elena és Damon is, hogy az ajtóban ücsörögnek, és ott beszélik meg a dolgot. - Jajj...ne haragudj. Fáradj be, kérlek!
	
		Elena lassan, körülnézve sétált befelé, és a falon csüngő régi kellékeket pásztázta. Damon már attól rettegett, hogy rájön, hogy ez nem csak Damon háza, hanem a Stefáné is. De erre nem került sor. Elena nem emlékezett arra, hogy hol lakott Stefan. Neki az az emlék maradt fent, hogy elment Klaussal, és valahol vele lakik.
	
		- Foglalj helyet, ülj le kérlek! - Damon mutatott a kanapé felé, Elena pedig kényelmesen belesüppedt.
	
		- Köszönöm. - mosolygott Damonre, aki majd elolvadt, de ezt közel sem szabadott kimutatnia, mert ezzel könnyedén lebukhatott volna Elena előtt.
	
		- Igazán nincs mit. - próbál udvarias lenni, és nem arra a Damonre hasonlítani, aki valójában volt. Ez mondjuk különösen nehéz volt a számára, dehát nem lehetett ez ellen tenni. Ez egy ördögi kör volt, amelyben mindenki részt vett, és senki sem szállhatott ki belőle, mert az azt jelentette volna, hogy feladják életüket, és nem harcolnak semmiért, ami kedves nekik. Elena pedig az egyik része volt az ördögi körnek, jobban mondva a közepe, akit óvtak mindennél jobban. - Tehát akkor miről is lenne szó?
	
		- Arról, hogy meg szeretnék találni valakit.
	
		- És ki lenne az? - Damon szíve hevesen dobogni kezdett.
	
		- Nem hinnem, hogy ismered. Ő is egy vámpír, és fontos nekem. - egy pillanatig a semmibe meredt, Damon pedig lopva folyamatosan őt bámulta.
	
		- Vámpírok vagyunk...a vámpírok általában ismerni szokták egymást. Ki is lenne az?
	
		- Stefan... Stefan Salvatore! - nem tűnt elkeseredettnek, viszont határozottnak annál inkább.
	
		- Hogyne ismerném! Nem olyan jól, de ismerem. - persze, hogy színjáték volt az egész. Az a része igaz volt, hogy ismeri, viszont az már rejtély, hogy valójában mennyire jól. - De nem értem, hogy, miért kell nekem a segítségem, és hogy mi közöm hozzá...
	
		- Klaus...
	
		Damon tettette a tágra nyílt szemeket.
	
		- Ismered Klaust? Tudsz róla? - mondta tettetett érdeklődéssel.
	
		- Sajnos ismerem, mivel, hogy ő van a nyomomban. Gondolom ezt tudtad.
	
		- Igen, tudtam. - már hogyne tudta volna.
	
		- Tudom, hogy ez az egész úgy hallatszik, mintha senki más nem érdekelne, de ez nem így van. Én senkinek az életét nem akarom kockáztatni. De ez az egyetlen esélyem. Bonnie pedig megfogadta, még ha a barátságunknak vége is, hogy nem enged el, hogy megtaláljam Stefant.
	
		- De nem értem, hogy miért szeretnéd megtalálni őt, hiszen, hogyha Klaus nem akarja, akkor nem találják meg. Ezt gondolom tudod te is. Mert ha nem, akkor nem lehetsz felkészülve a dologra... - Damon le szerette volna beszélni Elenát mindenféle öngyilkos elméletéről, de tudta, hogy nem lesz egyszerű dolog, mert ha Elena valamit a fejébe vesz...
	
		&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		Jeremy egy farkasokról szóló könyvet lapozott, amikor megérezte, hogy furcsa szél fúj, nem a hétköznapi gyenge szellő, hanem csípős és gyanús.
	
		- Bonnie! Ne szórakozz már! - nevetett közben, de gyanúsan vette tudomásul, hogy nem érkezik válasz, pedig mindenképpen érezni lehetett valakinek a jelenlétét ebben a feszült légkörben. Jeremy hátrafordult, de nem látott semmit és senkit. Egész furcsának találta. Nem igazán törődött vele, és visszafordult, hogy tovább lapozgasson. Ebben a pillanatban valaki megérintette Jeremy vállát, és az ijedtében majd felborított mindent, olyan hatalmasat szökött. Lihegve tekintett körbe, de sajnos nem észlelt semmit.
	
		- Mi a fene ez? - mondta, és villámszerű suhogást hallott. Kiment a szobájából, és körülnézett, de nem látott senkit. Persze, hogy nem látott senkit, amikor rossz irányba fordult. Pedig ott állt valaki a hátánál, és úgy alakította a dolgokat, hogy kevésbé legyen észrevehető. De ez nem jött be. Jeremy hirtelen megfordult, és Vickit pillantotta meg. A szíve majdnem megállt.
	
		- Mi a....? Vicki... - dadogta reszkető és szinte érthetetlen hangon. Két lépést tett hátra, majd belebotlott ismét valakibe. Anna volt az. Jeremy már azt gondolta, hogy az elméjével van probléma. Gyorsan berohant a szobájába, és magára zárta az ajtót. Rohant a telefonjához, és gyorsan hívta Elenát, de Elena telefonját a másik szobában hallotta kicsengeni.
	
		- A fenébe...!! - ezzel nem elégedett meg. Gyorsan hívta Bonniet, aki néhány csengés után mókásan szólt bele.
	
		- Bonnie! Ide kell jönnöd azonnal!! - mondta ijesztő hangon Jeremy, és Bonnie megijedt.
	
		- Mi történt? - értetlenkedett Bonnie.
	
		- Azzal most ne törődj, csak gyere!
	
		- Valami Elenával történt? - ismét halálra ijedt.
	
		- Nem...velem......
	
		- Rendben van. Rögtön ott vagyok. - azzal tették is le, és Jeremy nem tudott megnyugodni, annyira félt attól, hogy talán begolyózott. Nem sajnos, de nem ez történt. Annyi, hogy valóban kísértették régi exeinek szellemei. Jeremy csendben hallgatta egyre csak felgyorsuló szívverését, ahogy Bonnie-t várta. Szerencsére nem kellett sok, amíg megérkezett. Bonnie nagy erővel dörömbölt az ajtón, aminek hallatára Jeremy nagyon megörülu, és lerohant hozzá, szét sem nézve, majd ajtót nyitott.
	
		- Jeremy, jól vagy? Mi történt? - aggódó arccal lépett be az előszobába, és fürkészte Jeremy rémült pillantását.
	
		- Nem tudom, hogy mi van..... Lehet, hogy megbolondultam. - idegesen ballagott a nappali felé, majd lehuppant a fotelre. Bonnie követte.
	
		- Ezt hogy érted? Mi lett? Elmondod?
	
		- Láttam Vickit és Annát....
	
		- Micsoda? - meredt rá Bonnie. - Biztos vagy benne?
	
		- Igen persze.... olyan valóságosnak tűntek, mint akár te...vagy akár én is..
	
		- Ezt igazán nem értem. Vajon lehetséges ez? - Bonnie belemeredt gondolataiba.
	
		- Mi a fene van velem? - Jeremy túlzottan felhúzta magát.
	
		- Sejtem, hogy mi lehet ez.
	
		- Mire gondolsz, Bonnie? - Jeremy rögtön felfigyelt rá.
	
		- Arra, hogy talán valamiért fel akarják venni veled a kapcsolatot.. valamilyen okból. De sajnos nem lehet tudni miért.
	
		- Gondolod? És vajon mi lehet ennek az oka? - tűnődött Jeremy.
	
		- Ezt egyféleképpen tudhatjuk meg csak.
	
		- Van ötleted?
	
		- Van. Ha legközelebb újból megjelennek, próbálj velük kommunikálni. Csak így deríthetjük ki, hogy mit akarnak. Először is nyugodj meg. Elenának szóltál? Hol van most? - érdeklődött, és már rossz előérzete kezdett támadni.
	
		- Elena nincs itthon, elment.
	
		- Mi? De mégis hová, és.... miért engedted ki? - Bonnie ismét rosszat sejtett. De ez nem csoda, hiszen boszorkány volt.
	
		- Mégis mit tehettem volna? Nem lehet őt kordában tartani...túl önfejű.
	
		- Igen. Ezt eddig is tudtuk. Vajon hol lehet most, és mit csinálhat?
	
		&nbsp;
	
		Damon újabb üveg whiskey-t bontott meg.
	
		- Esetleg megkínálhatlak egy kis whskey-vel? - illedelmeskedett Damon.
	
		- Nem, köszönöm. Itt józan fejjel kell gondolkodni.
	
		- Ha te mondod.... - vont vállat Damon, majd nagyot kortyolt az italából. - Kérdezhetek valamit?
	
		- Persze..
	
		- Hol akarod elkezdeni a keresését? - vonogatta szemöldökeit.
	
		- Fogalmam sincs. Azért vagyok itt, hogy segítséget kérjek. Még nem tudom, hogy mihez kezdjek, ahogyan azt sem, hogy hogyan háláljam meg a felajánlott segítségedet.
	
		- Ugyanmár. Ezt nem kell meghálálnod, csak arra kérlek, hogy gondolkodj hideg fejjel, és ne csinálj őrültségetek, mert most szólok előre, hogy nyomban hazahozlak, és elfelejtheted a keresési műveleted.
	
		- Ezt nem gondolhatod komolyan. - Elena sértődöttnek látszott.
	
		- Még mennyire, hogy komolyan gondolom. És meg is teszek, ha szükség lenne rá. - vágott vissza Damon magabiztosan. - Tisztázzunk valamit. Én segítek a kicsi hasonmásnak, te pedig szót fogadsz nekem. Világos az alku?
	
		- Már te is ismered a hasonmás sztorit? - vágott Elena unott képet.
	
		- De még mennyire. - Damon újabb pohár whiskeybe kezdett.
	
		- Figyelj, én nem baby sittert kértem, hanem valakit, aki segít nekem. Tudok magamra vigyázni. - Elena lassacskán dühbe gurult.
	
		- Nha persze. Ezt annak mondd, aki el is hiszi. Na meg Klausnak. - Damon felnevetett, Elena pedig már remegett dühében, közben pedig a párnát szorította, de nagy erőfeszítés kellett hozzá, hogy Damonhöz ne vágja.
	
		- Segítesz, vagy nem? - Elena haragosan felállt és mélyen Damon szemébe meredt. Egy pillanatig összekapaszkodott a tekintetük.
	
		- Persze, hogy segítek, de ebben az esetben nem te diktálsz. Világos? - Damon még közelebb hajolt hozzá.
	
		- És miért lenne az? - Elena tartotta a szemkontaktust vele.
	
		- Mert meg akarod találni Stefant. Vagy talán mégsem? - a levegő megfagyott mindkettőjük körül.
	
		- És mégis miért akarsz annyira óvni, ha szabad kérdeznem? - Elena szikrákat szórt Damon felé.
	
		Damonbe belefagyott a szó, és nem tudott lélegzethez jutni, már annyira közel voltak egymáshoz.
	
		- Holnap hajnalban itt vagyok, és erről senki nem tudhat. Készülj fel, mert korán indulunk. - Elena az ajtó felé vette az irányt, majd hirtelen visszafordult. - Ja, és feküdj le, időben, hogy holnap fel tudj kelni. - vágott vissza, és bevágta maga mögött az ajtót.


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1x15 - Utolsó Szó]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34989337&amp;nid=6208862</link><pubDate>2012-06-06 19:37:12</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp;

	Alap: The Vampire Diaries

	&nbsp;

	Főszereplők: Damon és Elena

	&nbsp;

	Írta: Tutikaa

	&nbsp;

	Részlet a fejezetből:&nbsp;

	&nbsp;

	
		"- Nem, Bonnie, nem tévedsz. Senkit nem akarok belekeverni. Ez az én harcom.
	
		- Az öngyilkosság az nem harc, Elena, ne butáskodj. - Bonnie szerette volna, ha Elena letesz az elképzeléseiről. De sajnos Elena túl makacs volt hozzá.
	
		- Mégis mit kéne tennem? Várjak, amíg a sült galamb a számba repül? - ez egy kicsit viccesen hallatszott, de egyikőjüknek sem volt kedve semmin sem mosolyogni, mivel itt most élet-halál-ról volt szó.
	
		- Nem azt mondtam, de amit most készülsz tenni, az kész öngyilkosság, ébredj már fel, Elena!! Ezt nem teheted meg!
	
		- Biztos vagy benne? Stefan megérdemel ennyit. - Elena elhatározott hangja csengett Bonnie füleiben, de Elena mégsem kényszerült arra, hogy sírjon, nem volt most ereje, és valójában annyira szomorú sem volt."

]]></description><encoded><![CDATA[
	
		Végre valahára megjött a következő rész. Sajnálom, hogy ennyit várattalak benneteket, de sajnos nem volt sok erőm és időm a megírásához. Örültem, ha az elmúlt időben tudtam valamicskét pihenni. Nem sikerült a leghosszabbra, de annál izgisebb:) Jó szórakozást hozzá :)
	
		A zenének pedig, ajánlhatom ezt. Régi szám, de az egyik kedvencem, és imádtam:


	

	
		Elena érezte, hogy valami nem teljes. Hiányzott belőle valami, és nem tudta, hogy mi az. Fogalma sem volt róla, hogy nem Stefan után vágyik valójában, de hisz honnan tudhatta? Amnéziás volt.
	
		Bonnie elképedve bámult bele Elena szemeibe.
	
		- Hogy hol van Stefan? - habozott néhány rövid pillanatig. - Stefan elment, Elena. Stefan Klaussal van, emlékszel?
	
		Elena a semmibe meredt, és értetlen maradt. Lassan eszébe ötlöttek a gondolatok, és már emlékezett rá, hogy merre van Stefan.
	
		Bonnie kimondhatatlanul rosszul érezte magát, amiért hazudnia kellett Elenának. De nem tehetett mást, nem volt választása.
	
		- Aha, tényleg.
	
		Bonnie habozott egy ideig, aztán feltette a kérdést:
	
		- Mihez kezdesz most, Elena, hogy Stefan nincs itt?
	
		Elena nagyon elgondolkodónak tűnt, de semmi különösebb fájdalom nem tükröződött az arcán.
	
		- Megtalálom. Ha egyedül, ha nem.... - itt egy időre Bonnie rászegezte tekintetét, és úgy tűnt neki, mintha egy pillanatra Elena minden részletre visszaemlékezett volna, ami oly fájdalmas volt a számára, de egyben, ami az élete egy részét is kitöltötte.
	
		- Ez nem jó ötlet, Elena. Semmi esélyed Klaus ellen. Főleg haa.... - itt rögtön Damon-re gondolt. - főleg ha nincs vámpír melletted. Vagy legalábbis, én úgy gondolom, hogy nem akarod Caroline-t magaddal vinni. Vagy tévedek?
	
		- Nem, Bonnie, nem tévedsz. Senkit nem akarok belekeverni. Ez az én harcom.
	
		- Az öngyilkosság az nem harc, Elena, ne butáskodj. - Bonnie szerette volna, ha Elena letesz az elképzeléseiről. De sajnos Elena túl makacs volt hozzá.
	
		- Mégis mit kéne tennem? Várjak, amíg a sült galamb a számba repül? - ez egy kicsit viccesen hallatszott, de egyikőjüknek sem volt kedve semmin sem mosolyogni, mivel itt most élet-halál-ról volt szó.
	
		- Nem azt mondtam, de amit most készülsz tenni, az kész öngyilkosság, ébredj már fel, Elena!! Ezt nem teheted meg!
	
		- Biztos vagy benne? Stefan megérdemel ennyit. - Elena elhatározott hangja csengett Bonnie füleiben, de Elena mégsem kényszerült arra, hogy sírjon, nem volt most ereje, és valójában annyira szomorú sem volt. - Vérjunk csak... - Elena megin gondolkodásba merült. - És mi van a sráccal, aki megmentett? Most hol van? Nem tudtam rendesen megköszönni....
	
		Bonnie megijedt egy pillanatra, fogalma sem volt, hogy most mit is válaszolhatna.
	
		- Rendes srác, és egy valamit tudnod kell róla...
	
		- És mi lenne az? Ő is vámpír vagy mi? - Elena elnevette magát, és teljes mértékben viccnek szánta azt, amit mondott.
	
		- Eltaláltad. - Bonnie ugyanolyan komor maradt, mint eddig is.
	
		Elena arcáról lehervadt a mosoly.
	
		- Ez még viccnek is rossz.
	
		- Pedig igaz.
	
		- Az Elsők közül való? - Elenát egyre jobban a birtokába vette a dolog iránti érdeklődése.
	
		- Nem. Körülbelül abból az időből való, mint Stefan, azt hiszem... - hát persze, hogy abból az időből való volt, mivel, hogy Damonról volt szó, dehát nem mondhatta el ezt barátnőjének, nehogy rosszat okozzon neki, pedig szíve mélyéből sikította volna, hogy kicsoda az a fiú, aki megmentette őt.
	
		- Ez óriási. Szóval sokkal gyengébb, mint az Elsők....
	
		- De azért ő is vámpír, Elena. - Bonnie úgy tett, mintha sértett lett volna.
	
		Ebben a pillanatban meglátott Elena szemében egy fajta csillogást, és rögtön észrevette, hogy valami itt kotyvasztódik.
	
		- Rendben van. Nos én minden lehetőséget felkerestem, de semmi nem jó. Akkor egyedül megyek. - Felpattant a helyéről, és a szekrénye felé tartott.
	
		- Mire készülsz? - Bonnie sejtései nem voltak valami jók.
	
		- Na te mire tippelsz? - ironikuskodott Elena, de valójában nem volt egyáltalán jó kedvében. - Pakolok, mivel hogy Stefan után megyek.
	
		- Ezt nem teheted. - Bonnie rettenetesen megrémült. - Sajnálom, Elena, de nem mehetsz. Kénytelen leszek olyan dolgokhoz folyamodni, amit te sem szeretnél.
	
		- Mire gondolsz? - pakolászott nyugodtan tovább Elena.
	
		- Arra, mint múltkor, amikor nem tudtál kimenni a házból.
	
		- Bonni! - megállt egy pillanatra Elena. - Kérlek. Ne akadályozz meg. Az életben egyszer, csak egyszer hagyjátok hogy a magam elgondolásai szerint cselekedjek. Ezt nem tehetitek meg. - Elena hangja könyörgésre kapcsolt, mert tudta, hogy Bonnie megteszi, ha Elenáról van szó.
	
		- Nem mehetek ebbe bele, Elena.
	
		- Rendben van. Akkor fogalmazok érthetően. Ha nem engedsz ki a házból, ne számíts rá, hogy valaha is még egyszer hozzád szólok, és ezt komolyan is mondom. - csúszott ki Elena száján, bár ő nem is ezt akarta kihozni az egészből. De ha muszáj, akkor muszáj.
	
		- Sajnálom, Elena. Az életed sokkal fontosabb. - Bonnie még egy ártatlan és sajnálatos pillantást vetett Elenára, majd eltűnt. Haza ment. Elena már sajnálta, hogy ilyen dolgokat vágott a fejéhez, de muszáj volt megtennie.
	
		Hamarosan átöltözött pizsamára, és bebújt a jó puha ágyikójába, viszont a szemei sehogy sem tudtak leragadni. Kereste a kiutat, kereste annyira, amennyire csak lehetett. Végül pedig maradt egy utolsó biztonságosabb lehetősége. Ezzel a gondolattal aludt el. Viszont másnap reggel korán az első teendője az volt, hogy meglátogasson egy személyt, aki oly fontos neki,. ő pedig ezt egyáltalán nem is sejtette a szíve mélyén sem.


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1x14 - Keserédes Emlékek]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34989337&amp;nid=6208861</link><pubDate>2012-06-06 19:35:35</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	Alap: The Vampire Diaries

	&nbsp;

	Főszereplők: Damon és Elena

	&nbsp;

	Írta: Tutikaa

	&nbsp;

	Részlet a fejezetből:&nbsp;

	&nbsp;

	
		"- Nincs mit.Más is ezt tette volna. Megbocsátotok? - szólt hirtelen Damon, és a kijárat felé vette az irányt. Borzasztóan megijedt, hogy Elena nem emlékszik rá. Tartott attól, és talán érezte, hogy ez így fog maradni. Damon meg akarta keresni az orvost, de csak bolyongott a kórházban céltalanul és zavartan. Több embernek is azt hitte, hogy az orvos és hirtelen szökött nekik, de mégiscsak tévedett. Viszont ekkor meglátta az egyik ápolót, amely bent volt Elenánál. Gyorsan odalépett hozza, és szembefordította magával.
	
		- Bocsánat, de valami nem tiszta. - kezdett bele Damon, de csak habogott és nyökögött. Fogalma sem volt, hogy miket hord össze.
	
		- Parancsol? - az ápoló értetlen arckifejezést vett fel, és Damon magyarázatára várt.
	
		- Nem emlékszik rám. Ez hogy lehet? - Damon szét volt esve, és már a könnyek mardosták a szemgödre szélét."

]]></description><encoded><![CDATA[
	
		Ez a történet most talán egy olyan fordulópont lesz Damon és Elena életében és kapcsolatában, amely majd határozó lesz a továbbiakban. Ezért is ajánlom mindenkinek, hogy legyen figyelmes, mert minden egyes aprócska részlet fontos lehet. Lehetnek benne olyan aprócska részletek, amelyeket ha megjegyzünk és összeillesztünk, akkor összeáll sok dologban a kép.
	
		&nbsp;
	
		Remélem, hogy ez majd megfelel zenének:


	

	
		Elena csak bámult hihetetlenül, és fel sem fogta a helyzet komolyságát. Dehát hogy is foghatta fel, amikor azt sem tudta, hogy kicsoda Damon. Pont Damon, akiért mindent odaadott volna, és ezt még csak nem is sejtette. Bonnie gyors pillantást váltott Damonnel, majd Elena felé fordult:
	
		- Hogy hogy ki az a Damon? Ő Damon, tudod..... - Bonnie Damon felé biccentett. Próbálta segíteni Elena helyzetét, de mind hiába, mivel Elenának csak nem állt össze a kép.
	
		- Sajnos én...nem ismerlek. Csak annyira emlékszem, hogy őrülten vágtattam végig az országúton, fogalmam sincsen, hogy miért. Nem tudom, hogy mi elől menekülhettem. Aztán csak lángokat láttam, de téged nem ismerlek. Gondolom észrevettél, és kimentettél onnan. - Elenának fogalma sem volt, hogy hányadán állnak.
	
		- Igen, így volt. - bólintott Damon, de írtózatosan fájt neki, amiért Elena azt sem tudja, hogy kicsoda, viszont csakis egyedül neki köszönheti azt, hogy nem égett hamuvá. Damon jobbnak látta, ha nem bolygatja fel Elena érzéseit, és ha hagyja hogy a feje magától tisztuljon ki.
	
		- Köszönöm, hogy arra jártál, és kimentettél. - mosolygott Elena, és teljes szívéből hálás volt az "idegen" - nek.
	
		- Nincs mit.Más is ezt tette volna. Megbocsátotok? - szólt hirtelen Damon, és a kijárat felé vette az irányt. Borzasztóan megijedt, hogy Elena nem emlékszik rá. Tartott attól, és talán érezte, hogy ez így fog maradni. Damon meg akarta keresni az orvost, de csak bolyongott a kórházban céltalanul és zavartan. Több embernek is azt hitte, hogy az orvos és hirtelen szökött nekik, de mégiscsak tévedett. Viszont ekkor meglátta az egyik ápolót, amely bent volt Elenánál. Gyorsan odalépett hozza, és szembefordította magával.
	
		- Bocsánat, de valami nem tiszta. - kezdett bele Damon, de csak habogott és nyökögött. Fogalma sem volt, hogy miket hord össze.
	
		- Parancsol? - az ápoló értetlen arckifejezést vett fel, és Damon magyarázatára várt.
	
		- Nem emlékszik rám. Ez hogy lehet? - Damon szét volt esve, és már a könnyek mardosták a szemgödre szélét.
	
		- Nyugodjon meg, uram. Kérem üljön le, és mesélje el, hogy mi történt. - nyugtatgatta az ápoló, majd lehúzta maga mellé a székre Damont.
	
		- A lány, tudja, aki autóbalesetet szenvedett és én hoztam be......nem emlékszik rám. - nézett olyan kétségbeesett arccal az ápolóra, hogy az beleremegett.
	
		- Ezt hogy érti? - értelmetlenkedett az ápoló.
	
		- Úgy, ahogy hallja! - kiabált rá Damon, mert nem tudta az indulatait visszafogni. Üvölteni szeretett volna, de akkor bolondnak könyvelik el.
	
		- Felébredt a lány?
	
		- Maga szerint ki nem ismert fel, a.... jeti? - Damon már ökölbe szorította a kezét, hogy levezesse a dühét.
	
		- Nyugalom. Szólok az orvosnak, ő majd tesz valamit. - az ápoló sértődött arcot vágott, és rosszallóan nézett Damore.
	
		Damont ez izgatta a legkevésbé. Vérig volt sértve, hogy megmentette Elenát a lángoktól, és ő cserébe nem emlékszik rá.
	
		Néhány perc múlva megjelent az orvos.
	
		- Üdvözlöm. - nyújtotta kezét a Damon keze felé. - Az asszisztensem az előbb mondta, hogy mi történt. Teljesen biztos abban, hogy nem ismeri fel?
	
		- Teljesen. Azt mondta, hogy nem tudja ki vagyok, de azért köszöni, hogy megmentettem.
	
		- Talán a fejsérülés miatt. Várjon néhány percet, mert még tart az egyik vizitem, utána pedig én magam látogatom meg, és kiderítem, hogy mi is van egyáltalán. - azzal az orvos beviharzott egy szobába, és néhány perc múlva már indultak is Elenához. Ahogy beléptem, mindenki felszökött, és az orvos kijelentette, hogy szeretne kettesben maradni a beteggel. Nem kellett ezt senkinek kétszer mondani. Sorban mindenki kiosont, Damon pedig még bámulta néhány percig Elenát fájdalmas szemekkel, majd ő is csatlakozott a többiekhez. Ketten maradtak.
	
		- Nos, hogy érzi magát? - mosolygós arcot vett fel az orvos, amitől Elena picit megnyugodott.
	
		- Jobban köszönöm, viszont lüktet a fejem, és zavaros dolgokkal van tele. - nézett Elena az orvosra szkeptikusan.
	
		- Beszéljen csak.
	
		- Amikor történt a baleset, csak arra emlékszem, hogy rátapostam a gázra, és csak száguldottam valami elől. Valami nem hagyott nyugodni. Fogalmam sincs, hogy mi volt az.
	
		- És nem emlékszik arra, hogy ki mentette meg? - az orvos próbált minél többet kihúzni belőle.
	
		- Nem...nem emlékszem, viszont az előbb volt itt az, akiről azt mondják, hogy a megmentőm. - Elena halványan elmosolyodott.
	
		- És sosem látta őt? - az orvos egyre jobban kezdett sejteni valamit.
	
		- Nem. Soha. Viszont olyan furcsa. Olyan, mintha örökké közel álltunk volna egymáshoz. Fogalmam sincs, hogyan magyarázzam el.
	
		- Ennyi elég lesz. Nos, azt hiszem, hogy ha jobban érzi magát, akkor néhány óra múlva hazamehet. Gondolom mégiscsak jobb otthon pihenni, mint itt. - mosolyogva felállt az orvos.
	
		- Köszönöm.
	
		- Igazán nincs mit. - azzal kiment a szobából. Ezután mindenki beözönlött Elenához, kivéve Damont. Bonnie megtorpant, mert észrevette, hogy Damon nem szándékozik bemenni Elenához.
	
		- Mi történt? - Bonnie aggódott Damonért, mert gondolta, hogy nem lehet valami kellemes érzés, hogy pont rá nem emlékszik.
	
		- Jobb, ha nem megyek be. Az orvos úgyis hazaengedi néhány óra múlva. Gondolom addig ti szórakoztatjátok, és pedig hazamegyek. Nincs értelme itt ülni. - Damon szemében ott üvöltött a fájdalom, amit Bonnie is észrevett. Nehéz is volt nem észrevenni.
	
		- Biztos?
	
		- Jobb így. Ő sem zavarodik össze, és én sem ennél jobban.
	
		- Talán igazad van, de mi van ha mégsem. Valójában most szerintem sincs, mit csinálj, jobb, ha hazamész. Mi majd hazavisszük Elenát, és majd meglátjuk, hogy mi lesz. - Bonnie nagyon megértően viselkedett Damonnel.
	
		- Ezt fogom tenni, és ti is tegyétek ezt. Majd beszélünk. - azzal megindult az ajtó felé. Annyi dolog kavargott a fejében, és az érzései is összekuszálódtak. Dehát ez természetes volt. Más is így reagált volna, vagy talán még rosszabbul.Belátta, hogy nem volt ötlete, hogy mit tehetne, nem voltak tervei még Elenával. Erre az egyre nem számított. Mindenre, de erre nem. Milyen furcsa is ez a világ, nem igaz?
	
		Bonnie lassan, Damon-ön gondolkodva haladt vissza Elena szobájába, és közben az orvosba botlott.
	
		- Maga Mrs. Gilbert barátnője? - hangzott a kérdés, amelyet az orvos Bonnie-nak címzett.
	
		- Igen. Valójában most mi vagyunk a családtagjai. - röpke kis mosoly következett.
	
		- Helyes. Itt van a fiatalember, aki behozta őt? - tekintetével átkutatta az őket körbevevő folyosót.
	
		- Nem, ő már elment. Belátta, hogy úgysem tehetne semmit, és hazament pihenni.
	
		- Talán tényleg jobban tette, mert amit most mondani fogok, az nem esett volna jól neki, ha persze úgy szereti a kisasszonyt, mint ahogy mondta.
	
		- Persze, hogy úgy szereti. Ez sosem lenne másként.
	
		- Rendben van, nos akkor.....magának fogom elmondani.
	
		- Rendben van, hallgatom. Mondja csak. - Bonnie már kezdett aggódni, és félt attól, amit most fog hallani. Dehát nem is csoda, mivel tényleg volt, amitől tartania.
	
		- Mrs. Gilbert kisasszonynem kis sérülést szenvedett a fején, ami ugyan nem látszik, viszont annál jobban hatott az agyára. egyaránt a testére, és a lelkére is. Elképzeléseim szerint valami erős fájdalom miatt, vagy elől menekült, amit pontosabban nem tudok meghatározni, hiszem az orvosi tudomány mégsem annyira fejlett, hogy az ember lelkébe is belelásson, nem igaz? - mosolyt váltott Bonnie-val, és folytatta. - Én ugyanis azt gondolom, hogy a legjobban ez a sérülés a lelkére hatott ki, az érzéseire. Véleményem szerint nagyon ki szerette volna űzni a fiatalember emlékét a fejéből, és meggondolatlanságból, és egy brutálisabb eseményen keresztül ez meg is történt.
	
		- Azt mondja, hogy Elena el akarta felejteni Damon? - ámult Bonnie, és sosem gondolta volna, hogy ilyen megtörténhet egy halandóval.
	
		- Hát, ha úgy hívják a fiatalembert, akkor talán igen. Nem az a célom, hogy most a kisasszony életéről faggatózzak, de jobbnak láttam, ha ezt önök is tudják. Azt ajánlom, hogy ha lehetséges, akkor kerülje a fiatalembert. Esetleg még úgy lehet megoldani a találkát, ha valaki új tagként mutatkozik be. Ezt inkább magukra bízom, de az első megoldás nem ajánlatos. Ugyanígy az sem, ha megmondják neki, hogy amnéziás. Rosszul is fogadhatja. Megbocsájtana? vizitre kell mennem. - az orvos felállt, és Bonnie megköszönte teljes szívéből, amit Elenáért tett.
	
		Miután az orvos elment, néhány pillanatig Bonnie még utána bámult, majd ismét visszament Elenához. Elena vidám volt. Nem is sejtette, hogy élete egyik legfontosabb éltetője maradt ki az emlékezetéből. Éppen ezért érezte magát picit üresnek, de fogalma sem volt, hogy mi lehet ennek az oka. Gyorsan elszállt az a néhány óra, amit még Elena bent kellett töltsön. Mondjuk nem csoda, hiszen akadt, aki szórakoztassa, és egyiküknek sem fordult meg a fejében, hogy magára hagyják Elenát. Az orvos belépett a kórterembe, egy mappával a kezében. Minden szem őrá ragadt, és válaszra várva pillantottak az orvosra.
	
		- Jó hírem van. Itt van a zárójelentés. Hazamehet. Pakoljon csak össze nyugodtan, és már el is hagyhatja a kórházat. - mosolygott barátságosan az orvos.
	
		- Köszönöm, máris. - Elena újra életerőre kapott, és már hihetetlenül várta, hogy elhagyja beteg ágyát.
	
		Mindenki ösztönösen segített összepakolni Elena cuccait. Valójában nem is akadt sok dolog, csak egy néhány, ami nélkülözhetetlen volt Elena ittlétének időtartamára.
	
		- Hát akkor, indulás! - kiáltott fel Caroline, és már vadul kifele baktatott.
	
		&nbsp;


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1x13 - Homályos ködben]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34989337&amp;nid=6208859</link><pubDate>2012-06-06 19:33:19</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp;

	Alap: The Vampire Diaries

	&nbsp;

	Főszereplők: Damon és Elena

	&nbsp;

	Írta: Tutikaa

	&nbsp;

	Részlet a fejezetből:&nbsp;

	&nbsp;

	
		"- Fogalmam sincs. Láthatólag súlyos is lehet a fején levő sérülés. - Damon már nem tudott mit szólni, mert az orvosok betérültek egy szobába, és Damont visszatartották.
	
		- Elnézést, ide nem jöhet be! Megkérem, várakozzon odakint. - állította meg az egyik ápoló, és Damon előtt becsukódott az ajtó. Damon mérgében, hogy nem lehet Elena mellett, majd betörte az ajtót. A legrosszabb az volt az egészben, hogy még az ablakon is elhúzták a redőket, hogy senki, de senki se láthasson be. A várakozás majd megőrjítette Damont, de egyszer csak kinyílt az ajtó, és az orvos Damon felé tartott. Damon felpattant és rögtön az orvos felé címezte kérdését. "

]]></description><encoded><![CDATA[
	
		Végre elkészült a XIII. fejezet. Tudom, tudom, hogy túlságosan is későre sikerült, de nem igazán volt időm. Ha volt, akkor azt ennek a petyegtetésére áldoztam. De ez most már ilyen lesz innentől egy darabig.
	
		Itt van, ha közben szeretnétek valami zenét hallgatni:


	

	
		Damon lesújtva nézte, amint kigyulladt Elena autója. A sokktól meg sem tudott moccanni. Néhány pillanatig bámulta, majd észbe kapott, hogy tennie is kéne valamit. Egy gyors mozdulattal, a vámpír képességeit használva, kirántotta Elenát a lángoló autóból, és a szíve megremegett a sérült és eszméletlen Elena láttán. Rohant, hogy betegye Elenát a saját kocsijába, miután felkapta az ölébe. Tisztára úgy festettek, mint a hős és áldozat. A hős kijön a lángok közül, karjaiban a sérült. De sajnos ez nem valami tündérmese volt, hanem igenis a valóság. A szörnyű kegyetlen valóság. Elenát a tűz nem érte, viszont keményen beütötte a fejét, és ez okozhatta eszméletének elvesztését. Damon, ügyet sem vetve a lángoló autóra, eszeveszetten vágtatott az országútra a kórház felé. Egy fél órás utat 15 perc alatt tettek meg. De hisz nem csoda. Elena még mindig eszméletlen volt. Damon nem is gondolkodott sokáig. Amint megérkeztek, felkapta az ölébe, és nem törődött senkivel, vagy semmivel. Zavart volt. Kétségbeesett, amiatt, hogy Elena még mindig nem ébredt fel. Nem tudta, hogy hol keressen segítséget, mivel egy olyan épülettel állt szemben, akár egy labirintus. Végül megállított egy ápolónőt, és riadtan feléje kiáltott, hogy csináljon valamit. 2 perc múlva már rohantak a hordággyal, amelyet egy orvos és egy másik ápoló tolhatott nagy sietséggel, vagyis ezt állapította meg Damon. Aki ott volt, mind le volt nyűgözve a látványtól. Damon hősiessége túlszárnyalt minden képzeletet. De nem is csoda, hiszen ez Damonnek szívből jött. Amikor megérkezett az orvos és az ápolók, Damon óvatosan áthelyezte Elenát a hordozható ágyra.
	
		- Mi történt? - kérdezte az orvos a nagy sietség közben, Damon pedig követte Elenát, bármerre is vitték.
	
		- Balesete volt. Lesodródott az útról és kigyulladt az autója. Éppen időben szedtem ki a lángok közül. - Damon fájdalmasan játszotta le a történteket magában. A gondolat, hogy akár el is veszthette volna, majd megőrjítette.
	
		- Lehet valami maradandó baja? - Damon egyre jobban kezdett rettegni a gondolattól, hogy miatta talán az életét is úgy élheti le Elena, akár egy nyomorék, vagy valami gyógyíthatatlan betegséggel, mert igen, magát hibáztatta Damon a baleset miatt. A másik dolog pedig az volt, hogy megígérte Stefannak, hogy vigyázni fog rá, és talán most kudarcot vall mindenképpen.
	
		- Fogalmam sincs. Láthatólag súlyos is lehet a fején levő sérülés. - Damon már nem tudott mit szólni, mert az orvosok betérültek egy szobába, és Damont visszatartották.
	
		- Elnézést, ide nem jöhet be! Megkérem, várakozzon odakint. - állította meg az egyik ápoló, és Damon előtt becsukódott az ajtó. Damon mérgében, hogy nem lehet Elena mellett, majd betörte az ajtót. A legrosszabb az volt az egészben, hogy még az ablakon is elhúzták a redőket, hogy senki, de senki se láthasson be. A várakozás majd megőrjítette Damont, de egyszer csak kinyílt az ajtó, és az orvos Damon felé tartott. Damon felpattant és rögtön az orvos felé címezte kérdését.
	
		- Hogy van? - Damon arckifejezése semmit sem árult el.
	
		- Egyedüli komoly sérülése az a fején lévő sérülés. Amikor behozta, a pulzusa nagyon &nbsp;gyenge volt, talán a füst okozhatta a légzési nehézségeket. A helyzet az, hogy nem tudni, hogy szenvedett-e maradandó agykárosodást, vagy valami hasonlót. Az akkor fog kiderülni, ha majd magához tér. Szerencsére életveszély nem fenyegeti, viszont amikor bekerült, az állapota egyenletlen volt, de mostanra már stabil. Reméljük a legjobbakat, és kérem nyugodjon meg. Elnézést, egy fontos műtétem lesz, mennem kell. Az ápolók majd értesítik, hogy mikor mehet be.
	
		- Köszönök mindent. - motyogta Damon komótosan, majd kezet fogott az orvossal, de ennél többet nem volt képes kinyögni. A gondolatai túlságosan is lefoglalták. Már csak arra várt, hogy bemehessen Elenához. Éveknek tűntek a percek, amelyek Elena nélkül teltek, és Damont az őrületbe kergették a várakoztatással. Damon érezte, hogy majd rájuk töri az ajtót. Már képtelen volt arra várni, hogy beengedjék. Végül megérkezett a két ápoló, és szóltak Damonnek, hogy bemehet. Damon köszönet nélkül berontott Elenához, majd magukra csukta az ajtót. Észre sem vette, hogy már kezdett virradni, annyira kétségbe volt esve, és annyira nem érdekelte semmi más, csak Elena. Ilyen nem sűrűn történt meg Damonnel, de könnyek szöktek a szemébe, amint Elena leragasztott koponyájára nézett. Túlságosan fájt neki, hogy nem menthette meg ettől a balszerencsétől. De már nem volt mit tenni. Nem lehetett változtatni a múlton, nem lehetett visszaforgatni az időt. A legkisebb gondja volt az, hogy mit ígért ő Stefannak. Az ígérete mit sem számított Elena egészsége mellett. Neki fontosabb volt az, hogy Elena rendbe jöjjön, mint valami őrült, és vérszomjas testvérkérése.
	
		Leült Elena mellé, és az sem érdekelte, ha ápolókat, vagy akár orvosokat kell megigéznie, hogy ne küldjék ki. Ő csak ült Elena kezét fogva az ágy mellett, és meredt a semmibe. Talán órákon keresztül, amikor bejött hozzá az orvos, amely ellátta Elenát. Damon összerezzent a léptek hallatán, és az orvosra meredt, aki úgyszintén Damonre.
	
		- Már nagyon régóta itt van. Haza kellene mennie pihenni, mi majd ellátjuk a hölgyet. Gondolom, hogy túlságosan is szeretheti az illetőt, hogy egy tapodtat sem mozdul mellőle. - kotnyeleskedett az orvos, de legalább a lényegre tapintott.
	
		- Ahogy mondja. Túlságosan is. Annyira, hogy ez lett a veszte.
	
		Az orvos együtt érzően bólintott, és nem kérdezett arról, hogy mi gyötörte őt.
	
		- Én azt javaslom, hogy menjen haza, mert még maga is....
	
		- Nekem semmi bajom nem lesz. Ez semmiség amellett, ami vele történt.
	
		- Rendben. Látom, mennyire szereti, ezért nem küldöm ki. Ritka az ilyen hűség, higgye el nekem. - azzal az orvos távozott, és ismét magukra maradtak.
	
		Damon néhány percig még nézte Elenát, amint aludt, de még mindig nem akart felébredni. Elővette a telefonját, amelyet kikapcsolt akkor, amikor behozta Elenát, hogy senki se zavarja, de amikor bekapcsolta, hívások özöne zúdult rá. Rengeteg nem fogadott hívás fogadta, és arra gondolt, hogy mégis jobb lenne, ha értesítene mindenkit erről a szerencsétlenségről. Rögtön Jeremy-t hívta, aki az első telefoncsörgést sem várta meg, és felkapta a telefont. Damon bágyadtan magyarázta el a hadaró Jeremynek, hogy mi történt, aki majd meghalt aggodalmában. Megkérte, hogy értesítse Bonnie-t is. Nem volt kedve a túlságosan hosszú telefonbeszélgetésre. Hamarosan ők is megérkeztek. Elena pont időben ébredt meg. Még mielőtt Bonnie, Caroline és Jeremy bezúdultak volna az ajtón, de még mindig kába volt, és fel kellett mérje a terepet.
	
		- Elena! - kiáltotta hevesen Caroline, és mind a hárman a nyakába borultak.
	
		- Annyira aggódtunk érted. - mondta Bonnie, és Jeremy pedig bólintott.
	
		- Sajnálom, de fogalmam sincs, hogy mi történt. Az utolsó, amire emlékszem, az tűz volt. Rohantam a kocsimmal valamerre, fogalmam sincs, hogy m elől. - ráncolta össze a szemöldökét.
	
		- Hála, hogy Damon ott volt, és kimentett téged onnan a lángok közül. - vágta közbe Jeremy, Elena pedig elképedt.
	
		- Milyen Damon?..
	
		&nbsp;


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1x12 - Féktelenül]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34989337&amp;nid=6208856</link><pubDate>2012-06-06 19:31:21</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp;

	Alap: The Vampire Diaries

	&nbsp;

	Főszereplők: Damon és Elena

	&nbsp;

	Írta: Tutikaa

	&nbsp;

	Részlet a fejezetből:&nbsp;

	&nbsp;

	
		" 1856. szeptember 13.
	
		Korábban sosem volt ilyen. Az érzés, hogy egy vámpír vérével a testedben halsz meg, közel sem hétköznapi dolog. Ilyen csak egyszer van, és tovább már mindörökké élsz. Nem változol soha külsőleg, csakis belsőleg. Egyre hevesebb vágy fog el, hogy kiidd a másik vérét a testéből, az utolsó cseppig. Hát ezt tette velem Katherine Pierce, és gyűlölöm ezért, de szeretem is. Fura egy érzés. Ilyen vadállattá tett engem. Behúzott a csőbe. Apám világéletében utálta a vámpírokat, és vadászta őket. Mit mondhatnék neki ezek után, hogy én is azzá lettem? Rettenetes érzés. Katherine érdeme..."&nbsp;

]]></description><encoded><![CDATA[
	
		Itt is van a XII-ik. Talán egy kicsit rövidre sikeredett, de annál velősebb. Remélem, hogy tetszik majd. Rövid távon egy picit elmarad azt hiszem a Delena, de ne ijedjetek meg. Ez csak egy átmeneti időszak lesz a főszereplőink életében :)
	
		Én ezt ajánlom:


	

	
		Elena, néhány könnyet elhullatva visszatért a házba, és felrohant az emeletre. Még maga sem tudta, hogy merre tart, és egyszer csak elképedve megállt Stefan szobája előtt. Könnyeit letörölve lassan benyitott, mintha arra számítana, hogy valami szembeszökik. Vágyat érzett Stefan iránt, és szerette volna, ha megvigasztalja őt, amiért ilyen lehetetlen utakon halad tovább az élete. Leült az ágyra és hisztérikus sírásba kezdett, levette a polcról az egyik fényképet, amin Stefan és Damon van, behajtotta azt a részt, amelyen Damon volt, hogy ne lássa, csak Stefant, majd erőteljesen magához ölelte a képet. Abban a pillanatban volt a legnagyobb szüksége Stefanra, és azt szerette volna, ha ott van vele, és megvigasztalja. Lassan felállt az ágyról, és végigsimította Stefan holmiját, amíg kezébe nem akadt a naplója. Izgatottan nyitotta ki az első oldalra, habár tudta, hogy ez nem helyes, de számított rá, hogy ha tényleg mégis hazatért, akkor talán megtudhatja, hogy miért kellett elmennie, és mohón itta be a szavakat:
	
		&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		" 1856. szeptember 13.
	
		Korábban sosem volt ilyen. Az érzés, hogy egy vámpír vérével a testedben halsz meg, közel sem hétköznapi dolog. Ilyen csak egyszer van, és tovább már mindörökké élsz. Nem változol soha külsőleg, csakis belsőleg. Egyre hevesebb vágy fog el, hogy kiidd a másik vérét a testéből, az utolsó cseppig. Hát ezt tette velem Katherine Pierce, és gyűlölöm ezért, de szeretem is. Fura egy érzés. Ilyen vadállattá tett engem. Behúzott a csőbe. Apám világéletében utálta a vámpírokat, és vadászta őket. Mit mondhatnék neki ezek után, hogy én is azzá lettem? Rettenetes érzés. Katherine érdeme..."
	
		&nbsp;
	
		- Hihetetlen...ez akkor volt, amikor Katherine átváltoztatta. - ámult Elena és forgatott néhányat még a naplóban. Újabb részlet következett, utána pedig egy csomó fura rajz:
	
		&nbsp;
	
		"1856. október 3.
	
		Végzetes hibát követtem el, amikor Katherine az enyém lett. Kiderült, hogy Damon is halálosan szerelmes belé. Apám elfogta Katherine-t, amikor fuldoklott a verbénától, és lebénította, majd magával hurcolta. Mi megpróbáltuk megakadályozni, de nem sikerült. Ekkor meglőttek minket, hogy ne szabotáljuk a műveletet. Képtelenek voltunk megmenteni, és bezárták abba az átkozott sírba. Vége van. Mindent megtettünk volna érte. Katherine örökké a templom alatti sír rabja marad, amin sajnos nem lehet változtatni..."
	
		&nbsp;
	
		Elena kitágult szemekkel fordított néhányat vissza, majd tovább olvasta:
	
		&nbsp;
	
		"1856. szeptember 29.
	
		Egy szörnyeteg vagyok. Nem tehettem mást. Nem akartam egyedül maradni. Muszáj volt Damont is átváltoztatnom. A magány lassacskán úgyis megölt volna, úgy nem lettem volna képes élni. Most biztosra veszem, hogy utál engem, de majd szerintem ő is meg fogja köszönni nekem. Ha nem másért, azért, hogy Katherine-t viszont láthassa. Azt ő sem tudta volna végignézni, ha látja hogy én egyáltalán nem öregedek meg..."
	
		&nbsp;
	
		Elenának elfutották a könnyek a szemét. Egyre jobban kezdte érdekelni a napló tartalma, és minden egyes aprócska részlet, ami Stefanhoz és a múltjához tartozott. Látszott a naplón, hogy nagyon régi. Rajta volt az elmúlt 150 év minden egyes nyoma ezen az alkotáson. Ez az alkotás Stefané volt, amely rengeteg titkot rejtegethetett még Elena számára. &nbsp;Jócskán előre lapozott, majd ismét belemerült a betűkbe:
	
		&nbsp;
	
		"2009. szeptember 12.
	
		Érdekel engem. Évszázadokig éltem titokban. Muszáj őt megismernem. Olyan, akár Katherine. De nem érezni benne a vadat, ami Katherine-re vall. Ő szelíd..."....
	
		&nbsp;
	
		Elena még tovább olvasta volna, de Bonnie egyszer csak benyitott, és félbemaradt az olvasás. Elena egy gyors mozdulattal a háta mögé tette a naplót, és Bonniera meredt. Bonnie már égen-földön kereste, és az utolsó gondolata volt az, hogy Elenát itt találja. Hát erre nem számított... de Elena sem.
	
		- Szia! Hát te mit csinálsz idefent? - gyanakvó pillantást vetett Bonnie Elena felé.
	
		- Én csak...hát.... - habozott egy darabig... - elmerültem az emlékekben. - nézett fel Bonnire bánatosan.
	
		- Ahha...jól vagy? Minden rendben? - tette fel ezeket a kérdéseket.
	
		- Igen, persze. Mi lenne a baj? - leplezni próbált Elena.
	
		- Ugyan már, Elena... legalább magadnak ne hazudj! Tisztán érezni, hogy mekkora feszültség van a levegőben. Szinte vágni lehet. - Ez szép volt Bonnie, gratulálok, eltaláltad.
	
		- Jaaj, de rettenetes... - nyafogott Elena, és a fejét a két tenyere közé temette.
	
		Bonnie lassan leült az ágyra, Elena mellé, és becsukta az ajtót.
	
		- Na gyerünk, halljam. Mi történt? Mi folyik itt? &nbsp;ismét rengeteg a kérdés.
	
		- Damon meg én csókolóztunk. - ez túl gyorsan ment, de Elena tudta, hogy így jobban jár. Bonnie elől nem lehetett semmit sem eltitkolni. Elenának nem volt kedve nyúzni-húzni a témát, sőt inkább energiája nem volt. Inkább jobbnak látta, ha megmondja a tutit.
	
		- Micsoda? - képedt el Bonnie, de nem látszott azért mégsem olyan meglepettnek.
	
		- Igen..ahogy hallottad. - nem volt kedve Elenának erről beszélgetni. - Figyelj, ne beszéljünk erről. Inkább menjünk le, beszélnem kell Jeremyvel.
	
		Végül mégiscsak lementek, Damon pedig el nem mozdult a csók helyszínéről. Ugyan mit tehetett volna? Hova mehetett volna, hiszen ez volt az ő háza. Elena szörnyen érezte magát, és semmi hangulata nem maradt. Aztán Jeremy felé vette az irányt, hogy beszéljen vele, de az elfordult tőle és tovább ment. Elenában minden összegyűlt, és érezte, hogy robbanni készül. Már nem bírta, és kirohant a házból. Rohant, bár nem tudta, hogy merre, csak annyit, hogy a kocsi kulcsait szorongatja a kezében, majd hirtelen a kocsija felé vette az irány. Damon még mindig nem mozdult el onnan, és elgondolkodott az előbb történteken, amikor meghallotta a messzeségből Elena hangját:
	
		- A fenébe! - Elena, kapkodásában &nbsp;elejtette a kulcsokat, és kibuktak belőle ezek a szavak. Damon felkapta a fejét, és figyelte a feldúlt Elenát, amint gyorsan beült a kocsijába, és elhajtott idegesen. Damonnek sem &nbsp;akadt választása, mint szedelődzködni. Kikapta a kulcsokat a zsebéből , és Elena után sietett. Elena eszeveszetten hajtott arra, amerre az út vezette, Damon pedig lassan lopakodott utána, bár ő mégiscsak óvatosabb volt., mert nem volt &nbsp;annyira feldúlva, mint Elena. Damon próbálta elérni telefonon, de Elena folyamatosan kinyomta, és &nbsp;amikor észrevette, hogy Damon van mögötte, mégjobban beletaposott.
	
		- Ne csináld már ezt, Elena! - kiáltotta Damon, de a motor zaja beitta a kiáltást.
	
		Elena még ingerültebb lett. Egyre csak nézett hátra - vissza, addig, amíg túl nem reagálta, és el nem hibázta. Egy éles kanyar következett, amit Elena nagy ívben próbált bevenni, de ezt a kanyart egy végtelen hosszúságú kamion követte, ami igencsak hirtelen jött , és már nem volt megállás. Elena túl kiment a másik sávra, és túl késő lett volna visszatérni a jobb szélsőre. Ekkor Elena elkapta a kormányt, a kamion megpeccintette Elena kocsijának a hátsó felét, és a kocsi hihetetlen pörgéssel sodródott le az útról. A kocsi hatalmasokat pergett, amíg egy út menti szikla meg nem állította. Damon kikerülte a kamiont, és félrehúzott. Amikor kiszállt, elképedve és halálra ijedve nézte, amint Elena kocsija kigyulladt, és a levegő szikrázni kezdett.&nbsp;


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1x11 - Furcsa Ajándék]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34989337&amp;nid=6208854</link><pubDate>2012-06-06 19:28:11</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp;

	Alap: The Vampire Diaries

	&nbsp;

	Főszereplők: Damon és Elena

	&nbsp;

	Írta: Tutikaa

	&nbsp;

	Részlet a fejezetből:&nbsp;

	&nbsp;

	
		"240 km/h is kevésnek tűnt, mert Damon úgy érezte, hogy nem ér oda. Kezdetben jól is érezte, mivel amikor árkon bokron keresztül szökdelve valahogy eljutott a bejáratig, észrevette, hogy Elena mennyire el van foglalva a tömérdek vendég érkezésével. Alig látszott ki belőle, persze Damonnek ez is kevés volt, mivel egyből kiszúrta. Nem lehetett nem észrevenni őt gyönyörű pántos, fehér, csodálatos ruhájában, mely úgy állt rajta, mintha ráöntötték volna. Damon picit azért sajnálta Elenát, mert tudta, hogyha Caroline keze benne van a dologban, ott fergeteges felhajtás lesz. Nem tévedett nagyot, és abban sem csalódott, hogy mennyire ismeri Carolinet. Átvergődött a tömegen Alaric felé, aki a teraszon ücsörögve iszogatott egy kis whiskyt."

]]></description><encoded><![CDATA[
	Sajnos ez a rész pótlásra kényszerült, mivel véletlenül kitörlődött. Eddig semennyire sem volt kedvem, de ma erőre kaptam, hogy újra beindítsam a birodalmat, és újraírtam. Van egy-két újdonság benne, így érdemes elolvasnia mindenkinek, mert új dolgok kerültek bele az újraírás miatt.

	&nbsp;Jó olvasgatást és várom a véleényeiteket is :)

	Zenének pedig jöhet ez:

	

	240 km/h is kevésnek tűnt, mert Damon úgy érezte, hogy nem ér oda. Kezdetben jól is érezte, mivel amikor árkon bokron keresztül szökdelve valahogy eljutott a bejáratig, észrevette, hogy Elena mennyire el van foglalva a tömérdek vendég érkezésével. Alig látszott ki belőle, persze Damonnek ez is kevés volt, mivel egyből kiszúrta. Nem lehetett nem észrevenni őt gyönyörű pántos, fehér, csodálatos ruhájában, mely úgy állt rajta, mintha ráöntötték volna. Damon picit azért sajnálta Elenát, mert tudta, hogyha Caroline keze benne van a dologban, ott fergeteges felhajtás lesz. Nem tévedett nagyot, és abban sem csalódott, hogy mennyire ismeri Carolinet. Átvergődött a tömegen Alaric felé, aki a teraszon ücsörögve iszogatott egy kis whiskyt.

	- Lemaradtam valami érdekesről? &#8211; kissé lihegve ült le barátja mellé. Szerencsére már rég feledésbe merültek az Isobellel kapcsolatos dolgok, mivel Isobel örökké csak felbukkant, nagy zűrt kavart, aztán ki tudja mennyi időre távozott is. Emberi életben számítva nagyon sokra. Illetve...nem lehetett tudni, hogy mikor bukkan fel.

	- Semmi érdekesről. Ha 10 perc múlva érkezel, úgy látom akkor is így találod öt.. &#8211; Alaric bámészkodott a semmibe, Damon pedig egyet biccentett.

	- Talán igen. Frankó kis ajándékom van számára. &#8211; előbújt a kaján mosoly, amely mindig is ott bújkált. Körülnézett, előhúzta lassan a Katherinetől szerzett ékszert, majd megvillogtatta Alaric előtt. Alaric elvette a kezéből, és a még megmaradt nap felé tartotta. A csodásan, szépen ragyogó kő megvillant benne, és Alaric szeme tágra meredt. 

	- Ismerem ezt a darabot. &#8211; aztán mohón tovább vizslatta. Damon szeme szintén tágra nyílt.

	- Mégis honnan? Több száz éves.

	- Az nem számít, hány éves. Legutóbb Isobelnél láttam. Megmutatta, majd gyönyörködött benne. &#8211; Alaric lesütötte szemét, és gondolataiba meredt.

	- De tudtad, hogy Elenát illeti? 

	Mintha erre a névre időzítették volna, halk léptek hallatszottak, és megjelent Elena.

	- Mi is van velem? &#8211; mosolygott, aztán lopott egy szenvedélyes pillantást Damon felé.

	Alaric észre nem vehetően, egy egyszerű mozdulattal a zsebébe csúsztatta, majd felpillantott Elenára.

	- Semmi, csak éppen azt tárgyaltuk, hogy nem lehet egyszerű neked ennyi vendéggel.

	- Hát mostmár nincs, amit tenni. Caroline nem változik. &#8211; mosolygott, majd hirtelen zavarba jött, és nem volt mit mondania. &#8211; Én...visszamegyek a vendégekhez. Bejöttök? &#8211; nézett hol Damonre, hol pedig Alaricra.

	-Öööö.... még maradunk picit. Félbemaradt egy témánk. &#8211; mondta lazán Damon. Elena bólintott, majd lassan bevonult a házba. Épp azon járt az esze, hogy talán nem is a vendégekről lehetett szó, és hogy vajon mi is az a befejezetlen téma.

	Elmélyüléséből Caroline zavarta fel. 

	- Elena, siess, mindjárt jön a meglepii. &#8211; Caroline arcáról egész este nem lehetett letörölni a fülig érő mosoly, és az elégedettséget.

	- Meglepi? Mi jöhet még? &#8211; mosolyoggott fáradtan.

	- Ugyanmár, még csak most kezdődött el. Ne mondd nekem, hogy máris el akarsz vonulni a magányba. Elena... én elhiszem, hogy mostanában nincs nagy kedved a társaságokhoz....

	- És ebben nem is tévedsz...

	- De azért kérlek... ez a te napod. Megérdemled, hogy csapj egy jó bulit. &#8211; Caroline Elenára mosolygott, az meg vissza rá. &#8211; Na gyerünk. Ebben a helyben 7 óra. &#8211; megragadta Elena karját, majd magával vonszolta.

	- Miért, mi van 7 órakor? &#8211; képedt el Elena, és már előre félt, hogy valami túlzás lesz a dologban.

	- Elfelejtetted már, hogy 7 órakor születtél? &#8211; Caroline nem hitt a fülének.

	- Ohh... tényleg. &#8211; kapott a fejéhez Elena, és szégyellte magát, amiért ilyen feledékeny. Dehát fáradt volt. Kimerítették az elmúlt hét, nem is az elmúlt hét, hanem elmúlt hónapok nehézségei. &#8211; De, Caroline, hova megyünk?

	Caroline, anélkül, hogy válaszolt volna, felcipelte Elenát a lépcső tetejére, majd lekiáltott:

	- Hé, figyelem emberek! Figyelem! &#8211; kiáltotta. Erre Damon és Alaric is bejött, majd a tekintetüket rájuk szegezték.

	A tömeg halkulni kezdett, majd mindenki odafigyelt.

	- Nincs vesztenivaló időnk! &#8211; azzal mindenki egy pontra pillantott. Elena is felfigyelt, kíváncsi volt, hogy mit bámulnak annyian, majd megállapította magában, hogy ezt már megbeszélte mindenkivel Caroline, csak vele nem. De nem volt amiért megharagudjon, hiszen tudta, hogy Caroline szinte mindent eltitkolt előle születésnapja alkalmából, és ezen csak mosolyogni tudott. Hanem, amikor felpillantott, egyóriási visszaszámlálót pillantott meg, ami már 15 másodpercnél járt, és csak jött és jött lefele. Amikor a 10-hez ért, mindenki hangosan kiáltott:

	- 10, 9, 8, 6, 5, 4... &#8211; egyre hangosabban és hangosabban - ... 3, 2, 1!!!

	Az egyesnél, csak úgy zengett a ház, és mindenki pezsgőt ragadva rohant Elenához. Ellepték szegényt, Damon pedig csak állt és figyelte mosolyogva, ő kivárta, amikor már mindenki lecsillapodik. Ez nyilvánvalóan még beletellett egy kis időbe, és ez pont kapóra jött Damon egy kis elintézetlen ügyhöz. Átvergődött a tömegen, hogy eljusson a szobájáig. Amikor elért oda, egy gyors mozdulattal becsukta az ajtót maga után.Habár az ajándékát már visszavette Alarictól, és ott volt a zsebében, tudta, hogy nem felejtheti el odaadni Stefan ajándékát sem, ami szintén egy nyaklánc volt. Nekiindult, hogy megkeresse a ládában, ahová elrejtette, és hirtelen furcsa háttérmozgásokat és zajokat észlelt. Ekkor rátámadt valaki és erővel az ajtónak döntötte. Ez a döngés meg sem hallatszott, akkor lárma volt lent.

	- Mi a...? &#8211; elképedve állapította meg, hogy aki előtte áll, az nem más, mint Isobel. &#8211; Te meg mit keresel itt? Tudod a lányod nem szívesen lát itt, és...ami engem illet én sem szeretném, ha tönkretennéd a partiját. &#8211; ismét kirajzolódott Damon arcán a kaján mosoly, majd kikapta magát Isobel kezei közül, és rántott egyet az ingén.

	- Nem azért jöttem, hogy elrontsam. &#8211; vágott vissza gúnyosan.

	- Aha... és ezt miért az én szobámban tervezgeted? &#8211; Damon pillantása számonkérővé vált.

	- A kedvenc Salvatore-om... &#8211; sunyi mosollyal tett egy lépést Damon felé, majd egy lassú mozdulattal megsimította Damon csupasz mellkasának egy részét, amit az ing szabadon hagyott.

	- Ááá nee... hagyjuk ezt. &#8211; Elfordult Isobeltől, majd újra visszafordult, de mostmár távolságot vett fel. &#8211; Szóval nem is a lányod érdekel, hanem azért jöttél, hogy egy kicsit szórakozz?

	- Én egy szóval sem mondom, hogy miattad jöttem vissza, ne légy olyan magabiztos. &#8211; sértődött pillantást vetett Damon felé. &#8211; Tudom, hogy neked nem tetszik, hogy én vagyok Elena anyja...

	- Ebben tévedsz... engem annyira hidegen hagy, hogy ki az édesanyja. Egyébként meg téged nem tekint annak...utál. &#8211; bökte Isobel felé, majd hangos dörömbölés hallatszott az ajtón.

	- Damon? Bent vagy? &#8211; Alaric volt az. Isobel lemeredt ijedtében, ezt látva Damon pedig ezt elsimította.

	- Igen, itt vagyok, de ne gyere be, mert meztelen vagyok, és nagyon szégyenlős is. &#8211; játszotta meg magát. Erre Isobel halkal elnevette magát, és heves vágyat érzett Damon iránt.

	- Rendben, rendben. Habár ezt nem tudtam, na mindegy. Csak szólni akartam, hogy a vendégek már lecsillapodtak, és úgy vettem észre, hogy Elena a szemével keres téged, úgyhogy már odaadhatod a Katherine ajándékot.

	Isobel ezen a kifejezésen nagyot nézett, és mostmár tudta, hogy még annyira sem szabad elszalasztania Damont.

	- Rendben, mindjárt megyek! &#8211; válaszolt vissza.

	- Oké, siess! &#8211; azzal Alaric el is tűnt onnan, és mindenki fellélegezhetett.

	Isobel számonkérően pillantott Damonre, Damon pedig a szemeit forgatta.

	- Most meg mi van? 

	- Milyen is az a Katherine-ajándék? &#8211; kíváncsiskodott, de amit ezután hallot, közel sem tetszett neki.

	- Semmi közöd hozzá, és ha arra pályázol, hogy elvedd, és megtartsd, akkor egy szívtelen anya vagy, mert ez Elenát illeti, az ő öröksége. Világos? &#8211; Damon egyetlen egy szavát sem bánta meg. Isobel viszont fel tudott volna robbanni a sok sértegetéstől, amit aznap este kapott Damontől.

	- Nem kérdeztem a véleményed. &#8211; vadul rontott Damonnek, Damon pedig a fogait mutogatta, aztán pedig ledobta Isobelt magáról.

	- Haaaagyd már abba! Unalmasak kezdenek lenni a játékaid. Én csak a valós tényeket mondtam. &#8211; vetett egy utálatos pillantást a nő felé, azzal összekapta az ingét, hogy ne látszodjanak rajta a dúlakodás nyomok. Amúgy hamar összeforr, de addig is. Damon odalépett a szekrényhez, és egy kicsi ládikóból elővette Stefan ajándékát, amit Elenának szánt, majd indult kifele, mintha Isobel ott sem lenne.

	- Én is örülök, hogy viszont láthatlak Damon... &#8211; már a mérgét nyeldeste, de Damon odadobta hanyagul anélkül, hogy megfordult volna:

	- Aztán most az egyszer ne ronts el semmit. Jó öreg szokásod. &#8211; azzal kifordult az ajtón, Isobel haragja pedig csak nőttön nőtt.

	Damon lesietett a lépcsőn, Elenát pedig a kandalló előtt találta, amint Mattel beszélgetett, de inkább jobban vágyot valaki más társaságára.

	- Bocsánat, elrabolhatom az ünnepeltet egy pillanatra? &#8211; mosolygott Damon, és gyengéden karon fogta Elenát. Elena bizsergett, és tudta a szíve mélyén, hogy ez az, amire ő is vágyott.

	- Persze, csak nyugodtan. &#8211; Matt egy kicsit sértve érezte magát, de Caroline hamar elvonta a figyelmét.

	Az idő már jócskán eltelt, és már kint sötét volt. Damon elvezette Elenát a parkolóig, ahol nem voltak sokan, viszont a ház fényei halványan átvilágitották a helyiséget.

	- Miért hoztál félre? &#8211; nevette el magát Elena és várta türelmetlenül a folytatást.

	- Adnom kell valamit, de csukd be a szemed. &#8211; Elena mosolyogva lassan lehúnyta a szemét.

	- Damon, mondtam, hogy ne vegyél semmit. &#8211; Elenának eszébe jutott, hogy valójában mit is mondott, és elkomolyodva kinyitotta a szemét, de akkorra már Damon elővette Stefan ajándékát, és lebegtette előtte. 

	- Nyugi, ez nem tőlem van, én csak a közvetítő vagyok. &#8211; mosolygott kajánul, és Elena kezeibe nyomta. Elena tapogatta, nézegette, de valahol egészen máshol járt az esze.

	- De ha nem tőled, akkor kitől...? &#8211; de itt már tudta, hogy mi fog következni. Damon nem szólt egy szót sem, csak nézte, és Elena kiolvasta a tekintetéből.

	- Stefan....hát visszajött? &#8211; zaklatott lett, és kérdőn Damonre nézett.

	- Igen, de csak, hogy ezt ideadja, de ne is figyelj erre, ne rontsuk el a pillanatot. &#8211; Damon már kezdett mérgelődni, hogy miért bízta rá ezt Stefan.

	- Akkor, mi legyen?

	- Van itt valami más. &#8211; huncut vigyor környékezte megint Damon száját. &#8211; Ez most tőlem lesz, de nee...ne mondj semmit. Ezt nem vettem, csak....visszaszereztem neked...a tiéd kellene legyen..

	Elena elképedt, és már majdnem tátott szájjal meredt Damonre. Damon kíváncsivá tette őt, de ez szinte mindig így volt. Minden érdekelte, ami ő volt. Egyszerűen minden. Lassan elővette az ajándékát, vagyis a nyakláncot, melyet Katherinetől szerzett meg, amélkül, hogy megkérte volna, hogy becsukja a szemét. Elena mereven figyelte, de végülis megérte. Damon egy csodás régi darabot húzott elő a zsebéből, és csak úgy ragyogott a halvány fényben. Elena lélegzete elakadt...

	- Annyira gyönyörő, de.... ha nem vetted, akkor honnan van? &#8211; nem tudott haragudni Damonre.

	- Azzal te ne törődj... mondjuk... lehet, hogy kellene. Elmondom, hogy tudj róla. Katherinnél volt, de ez a tiéd. Téged illet, mert örökség. És talán már...Isobel is akarja...

	- Isobel? &#8211; ámult Elena. &#8211; Hogy jön ide Isobel?

	- Sajnos felbukkant. Elmondam, hogy ne csodálkozz. Remélem, hogy nem csinál őrültséget. Sajnos már volt részünk belőle.

	-Hát... mostmár tudok... &#8211; de nem tudta befejezni...

	- Remélem, hogy nem zavartam meg semmit. &#8211; gúnyos hang, és egy női alak rajzolódott ki a sötétből.

	- Pedig bármennyire is hihetetlen... pont a legrosszabbkor, mint mindig. &#8211; Damon próbált visszavágni.

	- Elég már belőled, Damon.

	- Szerintem inkább meg belőled az. Melyik részét nem érted annak, hogy Elena nem kíván látni? &#8211; Damon már igazán feldühödött, amiért elrontotta Isobel a pillanatukat.

	- Nem zavarok tovább, csak az a nyaklánc kell, és már nem is láttok többet. Boldog születésnapot, Elena! &#8211; ez is gúnyosan hangzott, mint minden más szava, és ez Elenának inkább fájt, mint jólesett.

	- Te aztán tényleg érzéketlen vagy. És ha megbocsátasz, ez az övé. &#8211; Damon már felkészült rá, hogy foggal-körömmel megvédje Elenát.

	Isobel viszont nem várt. Egy gyors mozdulattal kikapta Elena kezéből a láncot, és már vámpírképességeivel indult volna tovább, de Damon sem volt figyelmetlen. Egy egyszerű mozdulattal kapta ki a szívét a helyéről. Alaric pont akkor érkezett meg.

	- Itt meg mi....? &#8211; aztán észrevette Isobel tetemét a földön, és elakadtak a szavai.

	- Veszély jelentett Elenára... csak megvédtem. Remélem, hogy nem tettem rosszul. Kérlek segíts Alaric, tűntetsd el, így te is el tudsz búcsúzni tőle, ha akarsz persze. &#8211; egy együttérző pillantást vetett Alaric barátja felé, majd elvezette Elenaát. Elena viszont nem akart visszamenni, sőt már a sírás szélén állt.

	- Nem volt jogod ehhez! &#8211; vágta Damon fejéhez, de semmit nem látott a könnyeitől.

	- Ezt meg hogy érted? Kellett volna hagyjam, hogy örökké csak akkor bukkanjon fel, amikor kell neki valami, vagy amikor éppen tönkre akar vágni? &#8211; Damon értetlen arcot vágott. 

	- A szemem előtt ölted meg a saját anyám. &#8211; remegő hanggal, vádaskodva nézett a férfira.

	- Nem, tévedsz. Nem volt az. Egy anya nem tesz ilyent a lányával. &#8211; őszinte tekintettel nézett a lányra, Elena pedig elfordult.

	- Én bementem.

	- Elena... &#8211; lágyan megfogta a kezét, és visszatartotta, hogy benjen.

	- Mit akarsz még? &#8211; szipogta.

	- Ezz...az igazi ajándékom. &#8211; lassan hajolt felé, és Elena észre sem vette, Damon már meg is csókolta.

	Bármennyire is jólesett neki tudta, hogy nem nem a megfelelő pillanat, és elrohant. Valójában nem is az anyja érdekelte, hanem Damon. Nem akarta, hogy még több rosszba keveredjen bele. Féltette. Nagyon is.

	Elena kirántotta magát a karjaiból, majd berohant...&nbsp;

	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1x10 - Elveszett Örökség]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34989337&amp;nid=6208852</link><pubDate>2012-06-06 19:26:01</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp;

	Alap: The Vampire Diaries

	&nbsp;

	Főszereplők: Damon és Elena

	&nbsp;

	Írta: Tutikaa

	&nbsp;

	Részlet a fejezetből:

	&nbsp;

	
		"Damon a szemeit forgatta, mert nem tudta megérteni, hogy Jeremy miért értetlenkedik annyit, pedig ő csak segítséget akart kérni. Föltétlenül meg akarta tudni, hogy mi az, ami fontos lehet a számára Elenának, mert Damon nem szeretett volna mégsem üres kézzel elé állni, fittyet hányva Elena fenyegetőzéseire, hogy többet nem áll szóba vele. Damon mégsem rémült meg. Tudta, hogy Elenának szüksége van rá, hiszen másképp esélye sem lenne megtalálni Stefant. Nem mintha ezzel kihasználta volna az alkalmat.
	
		- Ugyan már... - sóhajtotta Damon - csak....egyszerűen kéne valami, ami Elenának is. Érted már? - Damon Jeremy tekintetét fürkészte.
	
		- Fogalmam sincs, hogy mi kéne Elenának.
	
		- Nincs egy könyv vagy egy jegyzet, amit John bácsikátokkal kapcsolatos, vagy az ősibb időkből valami?"

]]></description><encoded><![CDATA[
	
		Húh..hát itt is lenne a következő fejezet. Elég hosszúra sikerült, és szerintem ez a legeseménydúsabb, és persze a legérdekesebb.
	
		Remélem, hogy tetszik majd. Írjatok véleményeket is.
	
		Valójában nem akartam, hogy egyes személyek teljesen eltűnjenek ebből a történetből, így belevontam őket.
	
		Kövessétek figyelmesen, és ne hagyjatok ki egyetlen apró részletet, mert minden fontos lehet :) Jó olvasást!
	
		Zenének az simán megfelel:


	

	
		Jeremy éppen pakolta el a cuccait, amikor majd kiugrott a szíve a helyéről, úgy megijedt Damontől. Jeremy a kezét a szívére tette, és közben kifújta a bent tartott levegőt, majd ismét levegőért kapkodott
	
		-A fenébe, Damon, kibaszottul megijesztettél! - Jeremy még mindig kapkodta a levegőt.
	
		- Bocs, hogy váratlanul érkeztem, de meg kell tudnom sürgősen valamit.. - mondta, figyelembe se véve Jeremy rémüldözését.
	
		- Mégis mit?
	
		- Segítened kell! - hajtogatta Damon.
	
		- Oké, csak mondd már végre, hogy miben!! - vágta rá Jeremy.
	
		- Hamarosan itt van Elena születésnapja, és... - habozott Damon - és meg kell &nbsp;tudnom, hogy van-e olyan dolog, amit mindig is szeretett volna magáénak tudni.
	
		Jeremy arcán értetlen arckifejezés ült ki.
	
		- Minek? - értetlenkedett Jeremy.
	
		- Hogy hogy minek? Mert nem engedi, hogy vegyek neki bármit is, és gondoltam, hogy akkor nem is veszek, hanem megszerzek valamit. - magyarázta Damon.
	
		- Aha. Vagyis lopni fogsz az igézés segítségével. - próbált beletrafálni a lényegbe.
	
		Damon a szemeit forgatta, mert nem tudta megérteni, hogy Jeremy miért értetlenkedik annyit, pedig ő csak segítséget akart kérni. Föltétlenül meg akarta tudni, hogy mi az, ami fontos lehet a számára Elenának, mert Damon nem szeretett volna mégsem üres kézzel elé állni, fittyet hányva Elena fenyegetőzéseire, hogy többet nem áll szóba vele. Damon mégsem rémült meg. Tudta, hogy Elenának szüksége van rá, hiszen másképp esélye sem lenne megtalálni Stefant. Nem mintha ezzel kihasználta volna az alkalmat.
	
		- Ugyan már... - sóhajtotta Damon - csak....egyszerűen kéne valami, ami Elenának is. Érted már? - Damon Jeremy tekintetét fürkészte.
	
		- Fogalmam sincs, hogy mi kéne Elenának.
	
		- Nincs egy könyv vagy egy jegyzet, amit John bácsikátokkal kapcsolatos, vagy az ősibb időkből valami?
	
		- Egyetlenegy füzettömb van, amiben csupán csak rajzok vannak.
	
		- Vetnem kell egy pillantást rájuk. - Damon egy pillanatig sem habozott. Tudta, hogy mit akar.
	
		- Hmm...rendben. - vonta meg a vállát Jeremy. - Pedig csak néhány rajz van benne valami vérfarkasokról, erdőről, valamilyen épületről, ja és még egy legenda legendáról. - mondta Jeremy, miközben a szekrény teteje felé nyújtózkodott, hogy levegye azt a tömböt. Valahogy nehézkesen sikerült elérnie, és Damon kezébe adta. Damon gondolkodás nélkül rávágta:
	
		- Ezt én most elviszem, hogy tanulmányozhassam, te pedig egy szót se szólj Elenának, hogy itt jártam, különben nagyon mérges lesz. Holnap visszaadom, rendben?
	
		- Rendben van. - mondta aztán Jeremy, de egy vak szót sem értett.
	
		Az ajtó kinyílt, és Elena belépett rajta. Damon meghallotta, és sietségében az ablak felé indult.
	
		- Akkor ne felejtsd el! Nem tudhatja, hogy itt voltam, azzal eltűnt az ablak nyílásában.
	
		Jeremy csak állt értetetlenül, mint aki azt sem tudja, hogy melyik bolygón él, majd észbekapott, és lement Elenához.
	
		&nbsp;
	
		Damon aznap végig böngészte, de nem kapott semmi értelmeset. "Mindenütt csak rajzolt képek, és semmi értelmes" - gondoltam magában. Már elmúlt este 10, de ő folyamatosan csak a rajzokat böngészte. Észre sem vette, hogy lerepült az idő. Már hajnali 2 fele járt, és ő még semmit sem haladt, pedig már vészesen közeledett a holnapi nap, azaz Elena születésnapja. Minél jobban próbált koncentrálni. Elolvasta már a legendát is, ami kézzel volt írva, de csak annyi állt benne, hogy létezik valahol egy ékszer, amely a 12 lélek elnevezést kapta. Damon semmilyen jelentőségét nem látta ennek, Hiszen csak legenda volt. De minden legendának van egy igaz alapja is. Volt egy rajz, ami nem hagyta nyugodni, annyira ismerős volt. Egy erdőt ábrázolt, magas fákkal, és egy épületet. &nbsp;Hosszú órák után végre Damon rájött. Egy térképet akart ábrázolni, amelyen egy könyv volt, és egy nyíl vezetett a föld felé. Damon sok gondolkodás után rájött, hogy honnan olyan ismerős. Az a rajz az ősi templom volt, amely alatt található a sír is, amelybe sok-sok évvel ezelőtt bezárták a vámpírokat. Damonnek valami kezdett derengeni, és végre valahára összeállt a kép. Ez a rajz egy térképet ábrázolt, amely egy könyv kilétét mutatta meg, vagyis hogy hova ásták el. Most már tiszta volt minden. Közvetlenül a templom mellett volt elásva. Ez nem hagyta nyugodni, és gondolkodás nélkül felkapta a tömböt, zsebre vágta, és kiviharzott az ajtón. Gondolom egyértelmű, hogy hová sietett. A templomhoz. Ha már tényleg egy ősrégi tömbről volt szó, akkor ez nem lehetett véletlen. De nem is volt az. A templomtól 3 méterre Damon meg is találta az elásott "kincset". Egy ládát talált, amivel a könyv volt. A ládát szétfeszíteni gyerekjáték volt, de az izgalmas része csak ezután következett. Amikor kinyitotta, megtalálta a könyvet, és hazaszáguldott vele. A buli csak délután 5től kezdődött, és Damonnak nem volt sok kivetnivaló ideje. Muszáj volt találnia valamit. Érezte, hogy fog is.
	
		Amikor hazaért, lecsapta az asztalra a könyvet, és lefújta róla a port, de azért még jócskán maradt belőle a könyvön. Mohón kinyitotta és lapozni kezdte. Felfedezett egy nevet. Ennek a könyvnek az íróját. A szemei kimeredtek, és egy izgalmas kalandfilm kellős közepén találta magát. Megdermedt. A könyv írója nem más volt, mint: Emily.
	
		- Lehetetlen. Katherine szolgálója....ez nem igaz. - mondta akaratlanul is hangosan.
	
		Mohón tovább kezdte lapozni, és csak úgy nyelte a lapokat, amíg egy olyan részlethez nem jutott, ami igazán érdekfeszítő volt. A következők voltak olvashatók a lapon:
	
		&nbsp;
	
		"Végül létrejött ez a bizonyos karperec, amely a 12 boszorkány lelkét tartalmazza. A hasonmás miatt hozták létre, hogy megóvja a hasonmást a vámpíroktól, vérfarkasoktól, legfőképp védelmet nyújt a hibrid, Klaus ellen. A karperecben 12 különböző színű kristály van. Ezek jelképezik a boszorkányok lelkeit, akik együttesen azért áldozták fel magukat, hogy megóvják a hasonmást a rá leselkedő veszélytől. A kő neve: 12 lélek. Mostani tulajdonos Katerina Petrova.
	
		&nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp;Emily, 1852. április 15."
	
		&nbsp;
	
		Az is olvasható volt benne, hogy Emily-t megbízták a család történetének leírásával. Damon szeme, füle, száját tátva csukta össze a könyvet. Hihetetlen volt, hogy ők eddig mit sem tudtak erről a könyvről, és mégis tudta az okát. Katherine. Ő már tudta, hogy nincs szüksége erre, mert vámpírrá vált. De Isten tudja, merre van ez a darab. Még teljesebb lett Damon előtt a kép. Katherine nem akarta a tudomásukra hozni, mivel ő is azt szerette volna, ha megtörik az átkot. Ahhoz pedig nem másra volt szükség, mint a hasonmás vérére, azaz az Elenáéra. Damon eldugta a könyvet egy biztonságos helyre, és úgy tervezte, hogy nem beszél erről senkinek. Főképp nem Elenának. Lassan, de még mindig sújtva az előbb olvasottaktól, bágyadtan a szobája felé indult. Lefeküdt, de 1 órán keresztül nem jött álom a szemére. Tudta, hogy nem is fog, ezért kitápászkodott, és újabb elhatározásra jutott. Hajnali 5 felé járt az idő, és tudta hogy fogytán az idő. Nem halaszthatta el, muszáj volt pont az Elena születésnapján odaadnia. Így volt ez rendjén, és így érezte jónak Damon. A telefonja felé nyúlt, néhány pillanatig böngészett, aztán megnyomta a hívás gombot.
	
		- Katherine! - 2 másodperc csönd. - Találkoznunk kell! Most azonnal! - hangzott el. - Rendben van. - Azzal letette a telefont.
	
		Egy helyi bárban tervezték a találkát, és Damon most már minden akadályt elhár1tva, boldogan száguldott autójával a kiszemelt bár felé. Öt perc késéssel Katherine is megérkezett, és nem látszott valami kialvatlannak.
	
		- Nocsak, micsoda meglepetés! - gúnyos hangnemet öltött. - Az egyik kedvenc Salvatoré-m.
	
		- Hagyjuk a formaságokat. Nem azért jöttem ide, hogy bájcsevegjek veled, hanem azért, mert szívességet szeretnél. - tért a lényegre Damon. Közben megérkezett a pincér is, és vodkát rendeltek mindketten.
	
		- Miféle szívességet? - érdeklődött Katherine, de az arcáról semmi sem volt leolvasható.
	
		- Kellene nekem sürgősen valami... - &nbsp;egy ideig még habozott.
	
		- Mi lenne az? - máris kihozták az italukat, félbeszakítva a beszélgetést, és Katherine jókedvűen kortyolt bele az italába.
	
		- Valójában nem is szívesség lenne, hanem üzlet. - javította ki magát Damon.
	
		- Jaj ne mááár.... - nyomta meg Katherine az á betűt. - Én nem business-elni jöttem most ide. Azt gondoltam, hogy valami igazán lényegre törő dolog lesz az.
	
		- Hidd el, hogy igenis belemész a " business " - be, ha meghallod, miről van szó. - vágott vissza Damon.
	
		Katherine viszont érdeklődő pillantást vetett Damon felé.
	
		Egyikőjüket sem zavarta, hogy már virrad, mivel már elmúlt hajnali 6. De azért tovább beszélgettek.
	
		- Beszélnél már végre? - türelmetlenkedett Katherine.
	
		- Megtaláltam a családod könyvét. Amit Emily írt, és olvasható benne egy 12 lélek nevű ékszerről is, ami a könyv szerint a te tulajdonod. - olyan hirtelen vágott bele Damon a lényegbe, hogy Katherine torkán akadt az ital.
	
		- Tessék? - meghűlt benne a vér. - Az nem lehet. Évekkel ezelőtt elégették. - hessintett a kezével.
	
		- Vagy csak azt mondták neked. Nekem igenis igazinak és írtó réginek tűnik.
	
		- És ugyan hol találtad volna meg? - Katherine azt gondolta, hogy Damon viccelődik vele.
	
		- Ugyan már. Te is jól tudod, hogy nem volt ahonnan én tudjak a ti családi történetetekről, főként arról nem, hogy ilyesmi legendák vannak benne. - kezdett növekedni kettejük között a feszültség.
	
		- Mikori történetek vannak benne? - tette próbára Katherine Damont.
	
		- 1852. április 15: Emily szerint akkortájt jött létre az a bizonyos ékszer, és a mostani, vagyis az akkori tulajdonosa Katerina Petrova. Mondjam tovább?
	
		Katherine ledöbbent.
	
		-Azonnal látni akarom. - pattant fel a székről, és mordult agresszíven Damonre.
	
		- Először hadd kössünk egy egyezséget. - Damon szépen bonyolította a helyzetet.
	
		- Miféle egyezséget? - szinte üvöltött Katherine, és remegett bele a félelemtől és az izgalomtól.
	
		- Először szépen csitulj el, ülj le, majd megbeszéljük.
	
		Katherine szkeptikusan meredt Damonre, majd választás hiányában visszaült a helyére.
	
		- Nézd, nagyon egyszerű! Nekem kell az a darab. A 12 lélek, vagy hogy hívják. Te átadod az ékszert nekem, cserébe viheted a családi könyvedet. A te döntésed.
	
		- És mi van, ha az a darab nincsen nálam? - próbálta valamivel sakkban tartani Damont, de ettől már elcsúszott.
	
		Damon felállt, és gúnyos mosoly jelent meg az ajkain.
	
		- Muszáj lesz, hogy nálad legyen. - azzal kiszáguldott a kocsijához, és eltávozott.
	
		Katherine érezte a nyakán a szorítót, amelytől nem volt képes szabadulni. "Hát mégis sikerült neki. A nyomorultnak. Sakkban tart engem" - gondolta magában, és idegeskedésében a pohár, amelyet a markai között szorongatott, most kényes porcelánként roppant össze kezeiben.
	
		&nbsp;
	
		Damon elégedett arckifejezéssel, dobta le magát a nappaliban lévő díványra. Már jócskán elmúlt reggel 9 óra, és ők elbeszélték ezt a néhány órát. Úgy repült el, mintha meg sem történt volna. Damon is érezte, hogy Katherine hazudott azzal kapcsolatban, hogy nincs nála az ékszer, és tudta, hogy egyszerűen nincsen választása. Damon hullafáradt volt, és lepihent.
	
		&nbsp;
	
		A buli előkészületeit már jócskán elintézte Caroline, úgyhogy nem volt semmi, amiért Elenának aggódnia kellett volna. Ezért hálás volt barátnőjének. Neki nem lett volna ennyi &nbsp;lelki ereje még ezzel is foglalkozni.
	
		Elena egy gyönyörű szép selyem ruhát készített magának elő, amit Bonnie-tól kapott ajándékba. Rettenetesen tetszett neki a darab. Először nem akarta elfogadni, dehát nem tudott ellenkezni Bonnienak, és elfogadta. Nem is tehetett volna másként. Lassan haladtak, és végül minden a helyére került, és készen állt a vendégek fogadására.
	
		&nbsp;
	
		Damon telefoncsörgésre ébredt. Felvette, és álmosan szólt bele.
	
		- Tesséééék. - az é betű hosszabbra sikeredett.
	
		- Találkozzunk. - Katherine hangjára kiszökött az álom a szeméből, és kipattant az ágyból.
	
		- Rendben... Ott leszek.
	
		Azzal még egy pillantást vetett az órájára. Fél öt volt.
	
		- A fenébe... - rohant, hogy felkapjon magára valamit, és nem telt bele 2 perc, már száguldott ki az ajtón, majd beszállt a kocsijába.
	
		A találkát Katherine-nel ugyanabban a kis bárban beszélték meg. Damon besietett a bárba, és megpillantotta Katherine-t ugyanannál az asztalnál, ahol még néhány órája ültek. Katherine előtt 3 vodkás üveg ücsörgött üresen. Damon elcsodálkozott.
	
		- Nocsak...valaki durcás ezen a szép reggelen. - alig kelt fel, és már fogta a játék. - Megállapításom szerint el sem mozdultál azóta innen, Igazam van?
	
		- Nem talált... - mondta unottan Katherine, és pár pillanat csönd következett be ezután. - Elugrottam a cuccért. - dobta oda lazán.
	
		- Csodás. A lehető legjobban tetted.... - gúnyolódott Damon. - Nos akkor...hadd lássam.
	
		Katherine a belső zsebéből kihúzott egy csodás darabot, amely nem volt fogható a képen látottakhoz. Ez csodálatos volt, ellenben a rajz csak egy egyszerű mása az eredetinek, ami még nem is nézett ki jól.
	
		- Csodálatos. - folytatta Damon.
	
		- Most pedig a könyvet! - mordult rá Katherine váratlanul Damonre.
	
		- Oké...csigavér. Kint van az autóban. Menjünk inkább oda a cseréért.
	
		- Ugye nem akar ez valamilyen csapda lenni. - hátrált meg hirtelen Katherine.
	
		- Ugyan már, Katherine. Mi értelme lenne itt a csapdának? Menjünk ki szépen, és odaadom a könyvet, te pedig ideadod az ékszer, s így mindenki boldog lesz. - vigyorgott Damon.
	
		Katherine-nek nem volt maradása. Felpattant a helyéről, és követte Damont egészen a kocsijáig. Damon kinyitotta az ajtót, és a hátsó ülésre nyúlt, hogy kivegye a könyvet. A könyv biztosan nyomott vagy 3 kilót. Elég bőven le volt írva minden. Hiszen ez volt Emily feladata. Katherine szemei tágra nyíltak a felismeréstől, és mohón kikapta Damon kezéből, majd kinyitotta, és a lehető legfürgébben lapozni kezdett benne.
	
		- Ez lehetetlen. - lapozta tovább. - Hiszen elégették.
	
		- Hé hé hé... - állította le Damon. - Először add ide a darabot, majd az életed hátralevő részében feldolgozhatod a dolgokat. Katherine 1 pillanatig farkasszemet nézett Damonnel, majd nagy nehezen Damon kezébe nyomta az ékszert.
	
		- Helyes. - vigyorgott Damon, és az órájára pillantott.
	
		Az idő 5:55 volt.
	
		- A francba.... - ijedt meg hirtelen. - Nekem most rohannom kell. És.....köszöntem a cserét... - gúnyos mosoly követte ezt is. - Öröm volt veled üzletelni. - Damon bepattant a kocsijába, és száguldva hagyta ott a könnyes szemmel lapozgató Katherine-t.


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1x09 - Rossz Húzás ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34989337&amp;nid=6208849</link><pubDate>2012-06-06 19:23:33</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp;

	Alap: The Vampire Diaries

	&nbsp;

	Főszereplők: Damon és Elena

	&nbsp;

	Írta: Tutikaa

	&nbsp;

	Részlet a fejezetből:

	&nbsp;

	
		" - Nem, nincsen. - vallotta be saját magának is Elena, és bűnösnek érezte magát, amiért semmi terve nincs, amivel megmenthetné Stefant Klaustól.
	
		- Talán várjuk meg a holnaputánt, hogy teljen el a születésnapod, majd meglátjuk. Most picit mindannyian zavartak vagyunk, és meg kell várnunk, hogy kitisztuljon a fejünk, különben elrontjuk a dolgokat. Először józanodjunk ki, hogy tökéletes legyen a terv... hm? - Damon szavai megnyugtatóan csengtek Elena fülében, és egy picit örült annak, hogy Damonnel lehet. Annyira szüksége volt Damonre, most hogy ilyen nehéz körülmények között vívódtak.
	
		- Örülök, hogy itt lehetek. - csúszott ki Elena száján, de már visszaszívni úgysem tudta, de a szíve mélyén nem is akarta. Damont váratlanul érte ez a beismerés, és néhány pillanatig meg sem tudott szólalni. Végül mégis ki kellett nyögnie valamit: "&nbsp;

]]></description><encoded><![CDATA[
	
		Hát elkészült ez a fejezet is. Mit mondhatnék? Fogalmam sincs, hogy még hány fejezet maradt hátra, valójában még azt sem tudom, hogy hova fog ez az egész kilyukadni, de igyekszem, hogy minél érdekesebbre és eseménydúsabbra írjam a történeteket.
	
		A hozzászólásokat továbbra is nagyon várom, ha lehetséges :) Jó olvasást! :)
	
		Én zenének ezt ajánlanám:


	

	
		Miután Caroline és Bonnie távozott, csak hárman maradtak a házban gondolataikba meredve. Vicces és ijesztő volt egyben ez az egész szituáció. Tudták, hogy Stefan Daneville-ben tartózkodik, most már csak annyi volt a teendő, hogy összeszedjék magukat és kezdjenek valamit az információkkal. Délután 5 óra felé járt az idő, amikor Elena azon kapta magát, hogy néz maga elé a semmibe, és a terven agyal, hogy mit lépjenek, amikor Jeremy felkelt a helyéről.
	
		- Elena, én megyek haza, már elég sokat ücsörögtünk itt. Kéne csináljunk valami hasznosat is, mert ezzel sokra nem megyünk. Te jössz?
	
		- Menj csak, nekünk még dolgunk van. - mondta Damon, mielőtt még Elena válaszolhatott volna bármit. Jeremy kérdőn nézett hol Elenára, hol pedig Damonre, és Elena akarata ellenére bólintott, amin még saját maga is meglepődött.
	
		- Hmm... rendben. - vont vállat Jeremy egykedvűen. - Akkor este.
	
		- Ühüm - hümmögött Elena, majd Jeremy kisétált az ajtón.
	
		Elena kérdőn belebámult abba a gyönyörű tengerkék szempárba, amelyek visszacsillogtak rá.
	
		- Mi lenne az a dolog? - mosolygott Elena válaszra várva.
	
		- Gondolom fogalmad sincs arról, hogy most mihez kezdjünk, igaz? - kezdett bele Damon.
	
		- Nem, nincsen. - vallotta be saját magának is Elena, és bűnösnek érezte magát, amiért semmi terve nincs, amivel megmenthetné Stefant Klaustól.
	
		- Talán várjuk meg a holnaputánt, hogy teljen el a születésnapod, majd meglátjuk. Most picit mindannyian zavartak vagyunk, és meg kell várnunk, hogy kitisztuljon a fejünk, különben elrontjuk a dolgokat. Először józanodjunk ki, hogy tökéletes legyen a terv... hm? - Damon szavai megnyugtatóan csengtek Elena fülében, és egy picit örült annak, hogy Damonnel lehet. Annyira szüksége volt Damonre, most hogy ilyen nehéz körülmények között vívódtak.
	
		- Örülök, hogy itt lehetek. - csúszott ki Elena száján, de már visszaszívni úgysem tudta, de a szíve mélyén nem is akarta. Damont váratlanul érte ez a beismerés, és néhány pillanatig meg sem tudott szólalni. Végül mégis ki kellett nyögnie valamit:
	
		- Ezt meg hogy érted? - olyan kisfiús mosoly jelent meg Damon arcán, amitől Elena mindig képes lett volna elolvadni.
	
		- Úgy, hogy szeretek itt lenni. - válaszképpen Elena is mosolyt küldött Damon felé.
	
		- Ennek örülök. - huncut mosoly jelent meg Damon arcán, de egyben őszinte is. Damon lesütötte a szemét. - Valójában azért mondtam, hogy itt kellene maradj, mert kérdezni szeretnék valami. - emelte fel a tekintetét egyenesen bele az Elenáéba. Csak úgy összeforrt a két tekintet. Elena beleremegett erre a hatásra.
	
		- És mégis mi lenne az? - Elena alig észrevehetően remegni kezdett, de próbált tudomást sem venni róla.
	
		- Erről még nem volt alkalmunk beszélni, és gondoltam, hogy most már ideje lenne...
	
		Elena a szívét a torkán érezte. Már eljutott addig a pontig, hogy a szíve olyan hevesen vert, mintha akart volna katapultálódni.
	
		- Mondd már. - sürgette Damont. Elena arckifejezése komolyra váltott, és már kezdett a türelme is elfogyni.
	
		- Mit szeretnél a születésnapodra? - kíváncsiskodott Damon. Elena valamiért nem erre számított, és a csalódás fokozódni kezdett benne. Tényleg nem erre számított, és az "ál" mosoly, ami arra volt jó, hogy nem mutassa ki valódi érzelmeit, most lehervadt arcáról.
	
		- Valami rosszat mondtam? - nevetett Damon, közben pedig gyanakodni kezdett.
	
		- Nem..dehogy is, csak... &nbsp;nem szeretném, hogy bármit is vegyél, rendben? Ha veszel, akkor nagyon összekapunk. Nekem a születésnap nem az ajándékokat jelenti, hanem azt, hogy... - itt egy kis habozás következett - hogy betöltöm a 18at. - váltott át Elena poénkodásra, mert valahogy terelnie kellett a valódi mondanivalóját, vagyis azt, hogy az ő szemében azt jelenti, hogy nem kell ajándék. Inkább Damon kell neki az ajándék helyett. Megrémült erre gondolatra, és gyorsan elhessegette maga elől.
	
		- Jaj, ne csináld már, Elena...
	
		Elena Damon szavába vágott.
	
		- Komolyan gondoltam, tovább a te döntésed, hogy szóba szóba álljak-e még veled. - vonta meg a vállát Elena hanyagul.
	
		Elena azzal felállt, és a kabátjáért nyúlt.
	
		- Én most megyek. Kemény &nbsp;nap volt ez a mai, és fáradt vagyok. Majd hívlak.
	
		- Rendben. - bólintott Damon. Pedig ezt nem akarta ilyen egyszerűen feladni, de nem volt semmi, amit a védelmére hozhatna fel. Más ötlete támadt.
	
		- Akkor holnap, szia. - azzal Elena ki is száguldott az ajtón.
	
		Damon nem tétovázott. Még Elena előtt ért a Gilbert házba.


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1x08 - Próba Szerencse]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34989337&amp;nid=6208848</link><pubDate>2012-06-06 19:21:04</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp;

	Alap: The Vampire Diaries

	&nbsp;

	Főszereplők: Damon és Elena

	&nbsp;

	Írta: Tutikaa

	&nbsp;

	Részlet a fejezetből:

	&nbsp;

	
		" - Frankó. Nha és mégis miről? - Damon ismét a rá jellemző hangnemet vette fel. - Valami, ami talán jól jöhet a számunkra?
	
		- Nem árulnám el. Megígértem Tylernek. De amúgy semmi komoly nincs, ami titeket veszélyeztetne. - mondta Caroline szintén gúnyos hangnemmel, hogy kellőképpen visszavágjon Damonnek.
	
		- Rendben van. - Damon ismét kiürítette poharát.
	
		- Ti meg miért vagytok fent ilyen későn? - kezdett bele ismét.
	
		- Nem tudtam aludni, és volt egy rémálmom is.. - mondta Elena. - Mondjuk... elég valódi egy álom volt. Csak arra emlékszem, hogy valaki egy csókot lehelt a homlokomra, aztán én kinyitottam a szemem, és egy villanás erejéig láttam Stefan arcát. - magyarázta.
	
		- Stefant? - ámult el Caroline. - Az hogy lehet? Visszajött?"

]]></description><encoded><![CDATA[
	
		Ez a fejezet nem sikerült olyan eseménydúsra, de azért megér egy elolvasást, és véleményezést :) Remélem, hogy mindenkinek tetszik majd.Érzelmek, kaland, legfőképp szerelem... Mi kell még egy jó történethez? :)
	
		Én imádom ezt a számot, úgyhogy nektek is bátran ajánlom ezt:


	

	
		Az illető, aki kint ücsörgött, tátott szájjal figyelte az eseményeket. Sokkolta a látvány, és egy lépést sem tudott tenni. Legszívesebben üvöltött volna, de nem mert, nehogy lelepleződjön. Így sem volt elég óvatos, mert ahogy az ablakon keresztül leskelődött,a karkötője koccant, az üvegen, amint kezét az ablakra helyezte. Erre figyelt fel Damon a csókból. Egyenesen őrá pillantott, aki késő gyorsasággal húzódott férre, de Damon mégis meglátta.
	
		- Mi a baj? - kérdezte Elena fokozódó érdeklődéssel.
	
		- Valaki van kint. - mondta Damon meglepő nyugodtsággal.
	
		Elena szívébe nyílalt az óriási kétségbeesés.
	
		- Mi? Az nem lehet... - közben Damon magabiztosan megindult a kijárat felé. - Gondolod, hogy....Stefan volt az? - Elenát elfogta a remegés, ha arra gondolt, hogy talán Stefan kapta őket rajta. Az ájulás környékezte, és jobbnak látta ha leül. Maga elé meredt.
	
		- Nem kizárt, de én azért még meggyőződöm róla. - Damon már kint is volt, és tágra nyíltak a szemei, amikor felfedezte az alakot:
	
		- Te meg mi a fenét keresel itt, Caroline? - Damon hangja számon kérő volt.
	
		- Aaa...szia Damon... - emelte kezét intésre Caroline, hangja pedig remegésbe fogott. - Én csak... hát Tylernél voltam és... erre jártam, és.... megláttam, hogy te és Elena...
	
		- Caroline! - terelte el a figyelmet a kínos helyzetről Elena, amint ő is kijött az házból. - Te vagy az? Mit keresel itt? - rengeteg kérdés.
	
		- Tylernél voltam, és erre jártam...
	
		- És kukkolt. - fejezte be Damon gúnyosan, de a szemében még mindig ott égett az előbbi csók szenvedélye.
	
		- Csak véletlenül láttalak meg. - nyökögte ki végül Caroline.
	
		- Még jó, hogy csak te vagy az... - Elena szívéról bolygó méretű kő zuhant le, amitől teljesen megnyugodott.
	
		- Hogy érted, hogy csak én...? - értetlenkedett Caroline.
	
		- Ahh...mindegy. Inkább hagyjuk, és menjünk be. Jösztök? - kérdezte Damon, és már ment is be a házba.
	
		- Elena! Ezt egyszerűen nem hiszem el...Te és Damon...Woow... - ujjongott Caroline, és Elena alig tudta elcsitítani.
	
		- Ez csak egy véletlen volt. - hazudta Elena.
	
		- Nha persze, csak véletlenül került a szájad az övére.. - tettetett fütyülést Caroline.
	
		- Csss... ezt majd megbeszéljük, csak ne itt és ne most. Oké? - reménykedett Elena.
	
		- Oké.
	
		Beértek a házba, és Elena kifújta magát, amitől sokkal jobb lett minden. Caroline levette a kabátját, és egy szék karjára hanyította.
	
		- Miért járkálsz te ilyen későn Tylerhez? - szólalt meg végül Damon két pohár whiskey között.
	
		- Beszélgettünk.
	
		- Frankó. Nha és mégis miről? - Damon ismét a rá jellemző hangnemet vette fel. - Valami, ami talán jól jöhet a számunkra?
	
		- Nem árulnám el. Megígértem Tylernek. De amúgy semmi komoly nincs, ami titeket veszélyeztetne. - mondta Caroline szintén gúnyos hangnemmel, hogy kellőképpen visszavágjon Damonnek.
	
		- Rendben van. - Damon ismét kiürítette poharát.
	
		- Ti meg miért vagytok fent ilyen későn? - kezdett bele ismét.
	
		- Nem tudtam aludni, és volt egy rémálmom is.. - mondta Elena. - Mondjuk... elég valódi egy álom volt. Csak arra emlékszem, hogy valaki egy csókot lehelt a homlokomra, aztán én kinyitottam a szemem, és egy villanás erejéig láttam Stefan arcát. - magyarázta.
	
		- Stefant? - ámult el Caroline. - Az hogy lehet? Visszajött?
	
		- Taéán igen...
	
		- Nálam is járt és átado.... izé meglátogatott, és váltottunk egy két szót, de nem akarta sehogy sem elárulni, hogy merre van kikkel, Klauson kívül, és hogy mit csinál. - Damon szinte leleplezte magát, és sóhajtott egy nagyot, annak reményében, hogy senki nem vette észre, hogy szinte kimondta azt, amit nem szabadott volna.
	
		- Ez most komoly? - kérdezett megint Caroline.
	
		- Ha mondom. - Damon megint teli töltötte a poharát.
	
		- Furcsa, nem gondoljátok, hogy csak idejön a semmiért.
	
		Damon szívesen mondta volna, hogy nem a semmiért jött ide, hanem azért, hogy ideadja Elena ajándékát, de az nem az a sz1vesség lett volna, amit megígért Damon Stefannak, így inkább befogta a száját.
	
		&nbsp;
	
		Már hajnali 4 fele járt az idő.
	
		- Lassan virrad, mennem kell. - állt fel hirtelen Caroline. Volt benne egy olyan gondolat, hogy jobb ha kettesben hagyja Damont és Elenát, talán valami félbemaradt, és akkor azt meg tudják beszélni egymás között.
	
		- Elvigyelek? - kapott észbe Elena a gondolkodásból.
	
		- Nem kell, köszönöm. Majd hazasétálok. Addig is legyetek jók. Sziasztok! - mondta Caroline gyorsan, majd kivonult, és behúzta maga mögött az ajtót.
	
		Kínos lett a légkör, ami körülvette Elenát és Damon. Egyikük sem mert szólni, nehogy elpuskázzon valami, és jobbnak látták, ha hallgatnak. Ez így ment vagy 5 percen keresztül, végül Damon megunta ezt, és hogy megtörje ezt a kínos csendet, belefogott:
	
		- Vajon mit művelt Caroline Tylernél? - kortyolt a whiskeyból.
	
		- Fogalmam sincs. Remélem, hogy nekik jól alakul minden, és hogy Caroline nem olyan mint én, hogy mindent elrontok. - Elena szemét csípni kezdték a könnyek, de azért lenyelte, mégsem engedhette meg magának, hogy sírjon. Erősnek kellett lennie. Legalábbis ő így gondolta.
	
		Damon pár pillanatig mereven figyelte, majd letette a poharát, és leült melléje.
	
		- Hogy érted ezt? - gyanakodott Damon.
	
		- Úgy, hogy... sajnálom. Ez nem szabadott volna megtörténjen. - Elena mélyen Damon szemébe nézett, aki majd meghalt ettől.
	
		- Megbántad? - Damon pillantása olyan volt, akár a bomba. Elena sosem tudta, hogy mikor robban, és nem tehet semmi ellene. Magával ragadja.
	
		- Nem ezt mondtam, csak...én Stefannal vagyok, és.... - nem tudta folytatni. - Most jobb lesz ha elmegyek. - Elena lekapta a kanapéról a felsőjét, onnan, ahová akkor helyezte, amikor megérkezett, és már száguldott volna ki az ajtón.
	
		- Csak ennyi? - kérdezte Damon rémisztő lazasággal.
	
		- Ezt meg hogy érted? - fordult vissza hirtelen Elena.
	
		- Megcsókolsz, és itt hagysz? Ez önzőség... - Mondta halkan Damon, majd a pohara után nyúlt.
	
		Elenában megfagyott a vér, a levegő, és minden más is.
	
		- Damon... nekem ez túl nehéz. Idő kell, hogy feldolgozzam azokat az oltári hülyeségeket, amiket elkövettem ellened, és mindenki más ellen.
	
		- Miféle hülyeségeket? - Damon szerette volna, ha erre Elena választ ad.
	
		- Hagyjuk ezt most. Hiba volt. Mennem kell, és kérlek...nem kell kíséret, és az sem, hogy utánam gyere.
	
		Elena remegett. Fogalma sem volt, hogy miket hadar össze-vissza, és fájt, hogy ott kellett hagynia Damont. De már nem bírta. A sírás, és az üvöltés kikívánkozott belőle. Fogalma sem volt, hogy miért történik mindig ez vele. Erre sosem kapott választ, de azt tudta, hogy igenis szereti Damont., és ez volt az, ami megrémisztette. Sehogy sem akarta bevallani magának, sehogy sem akarta beismerni mindezt. Nagyon nehéz volt. Nem tudta, hogy még meddig képes ez elviselni. Úgy érezte, hogy a világ rajta nevet, amiért semmit sem tud irányítani. Többek között az érzéseit. Ez borzasztó volt.
	
		Beszállt az autóba, és már a könnyek potyogtak a szeméből. Beindította az autót, és kigördült az útra. Amikor hazaért, benézett Jeremy szobájába, aki jóízűen aludt. Ettől a látványtól megnyugodott. Amikor belépett a szobájába, ledobta a felsőjét, és a kulcsokat, majd ledobta magát az ágyra, és felidézte &nbsp;újra és újra a csók szenvedélyes pillanatait, amelyek a lehető legforróbban járták körbe a testét minden egyes emlékdarabra.
	
		Amikor megébredt, a nap a szemét majd kisütötte, és amikor kitápászkodott az ágyból, látta, hogy elaludt ruhásan. Valahogy felnyalábolta magát az ágyból, és kitántorgott a fürdőszobába, hogy megmosakodjon. Hamar rendbe szedete magát, és abban a pillanatban megszólalt a telefon. Besietett a szobába, és amikor a kijelzőn megpillantotta Damon nevét, ismerős és heves érzés, a vágyakozás érzése öntötte el. Pillanatokig csak bámulta a telefont, majd észbe kapott, és hirtelen felkapta.
	
		- Na végre, Elena! - szólalt meg a túlságosan is ismerős hang. - Már azt hittem, hogy valami bajod történt.. - most már Damon is megnyugodhatott.
	
		- Nem...ne haragudj, és csak... kint voltam a fürdőszobában, és aztán hallottam, hogy hívsz, és.... - közben a szemeit súrolgatta, mert még teljesen ő sem ébredt fel.
	
		- Oké. Azért hívtalak, hogy megkérdezzem, hogy nem lenne-e jobb, ha mégis inkább nálunk lenne az az összejövetel, és itt próbálnánk meg valami nyomra bukkanni.... - ez inkább hatott kijelentésnek, mint kérdésnek. - Amúgy is ez a ház elég nagy. Mit szólsz? - várt válaszra Damon.
	
		- Rendben. Bonnienak szóltál? &nbsp;- érdeklődött Elena. A hangjából semmilyen érzést nem tudott Damon kiszűrni.
	
		- Nem. Gondoltam, jobb lenne, ha mégis csak te szólnál.
	
		- Rendben van.
	
		Ezután csend következett, amit Damonnek sikerült megtörnie.
	
		- Akkor du. 3-kor találkozunk nálam.
	
		- Az nincs túl messze egy kicsit? - Elena hangján még mindig észre lehetett venni a fáradtságot.
	
		- Messze? Ne hülyéskedj! Megnézted te egyáltalán, hogy mennyi az idő? - nevetett Damon.
	
		Hát ez az. Elena elvette fülétől a telefont, és megpillantotta: 14:27.
	
		- Te jó Isten! Hogy aludhattam ennyit? - most már ő is nevetett.
	
		- Ne feledd, hogy az éjszaka elég sokat voltunk fenn. Talán ez is közrejátszott. - mosolygott Damon, és ezt Elena is megérezte. Ez a mosoly volt az, amit annyira szívesen meg akart látni, és talán érezni is. Elhessegette a gondolatot.
	
		- Talán igen. - ő is mosolygott. De nem ezen, hanem az előbbi gondolatmeneten.
	
		- Hát akkor....itt találkozunk, szia! - mondta Damon, és már csak Elena röpke kis köszönését várta meg, azzal le is tette a telefont.
	
		Elena tette a dolgát. Felhívta Bonnie-t, és tájékoztatta az iménti fejleményekről. Gondolta, hogy nem lenne korrekt, ha Caroline-t kihagyná az egészből, mivel ő is mindig Elena mellett állt, ahányszor neki csak szüksége volt, és ezt Elena sem feledte el. Gondolt egyet, és már az ujja ráállt a hívás gombra, hogy meghívja Caroline-t. Caroline szívesen segített neki. Mindent megtett az igazi barátaiért, és ez kölcsönös is volt.
	
		Elena ahogy ruhát cserélt, elvette az éjszaka ledobott kulcsokat az asztalról. Végül, de nem utolsó sorban elvette Stefan gyűrűjét, amit a varjú karmain találtak, és útnak indult a Salvatore ház felé. Amikor megérkezett, meglepetésére mindenki ott volt. Bonnie, Caroline, Damon, és persze ő is. Később pedig felbukkant Jeremy is. Igaz, hogy Elena nem szívesen engedte Jeremynek, hogy a dologba avatkozzon, de nem tehetett mást. Itt nem csak ő volt benne a lecsóban. Itt mindenki érintett volt, bármennyire is szeretett volna ezen Elena változtatni.
	
		- Jó, hogy itt vagy. - nyitott ajtót Damon, és befelé tessékelte őt. Elena egy mosollyal viszonozta ezt, ami néha Damonnek az életet és az értelmet jelentette. Pillanatokig még bámult is a semmibe, aztán visszatért a Földre, és besietett ő is a nappaliba.
	
		- Rendben, itt van minden: függöny elsötétítve, térkép. Elena, elhoztad Stefan gyűrűjét? - kérdezte Damon hirtelen. Elena lassan de biztosan bólintott. - Oké, akkor megvan a gyűrű is, és ami a legfontosabb, a boszorkány. - poénkodott Damon, de ezt már megszokhattuk tőle. Mindenkiből kicsalt legalább egy halvány mosolyt.
	
		- Mehet? - kérdezte Elena Bonnietól, és óvatosan a kezébe adta a gyűrűt. Ezalatt mindenki körbeült, előkészítve a terepet, és leterítették a térképet. Bonnie magabiztosan de mégis szerényen bólintott.
	
		- Rendben van, akkor kezdjük. - mondta Damon csendesen.
	
		Bonni lassan felelte a gyűrűt, a térkép fölé tartotta, és belefogott az ismeretlen nyelvű kötelességébe. Mindenki mereven figyelte. Aztán hirtelen eleresztett a gyűrűt, a gyűrű pedig gurulni kezdett, amíg meg nem állt egy Daneville nevű városka felett a térképen.
	
		- Woow...csodálatos.. - ámult Jeremy, és úgy tűnt, mintha soha nem szándékozna felébredni a varázsból.
	
		- Danville? Itt volnának? - vette fontolóra a dolgot Elena.
	
		- Több, mint valószínű. - vágta rá Damon. - Jeremy! Kéne néhány infó róla.
	
		- Pontosabban mi? - állt fel, és kezébe vette a laptopot, hogy információhoz jusson.
	
		- Hogy mennyire van távol ez a hely, és mit lehet benne találni, ami egy kicsit aggasztó, egyben furcsa. - be sem fejezte, Jeremy pedig már a neten kutakodott.
	
		- Azt mondja... 223 km Mystic Falls-tól, és szinte nincs benne semmi, csak simán átutazó helység. - bogozta ki Jeremy.
	
		- Biztos vagy benne? - Bonnie is csatlakozott.
	
		- Nem. Itt tényleg van valami furcsa és aggasztó. - mondta Jeremy gyanakodva. - Ez tökre olyan, mint egy gyár. Talán az is. További helység néhány bár, panzió, hotel, egy régiségbolt, és.... nagyjából ennyi.
	
		Mindenki Jeremy felé hajolt, és tanulmányozták a laptopot.
	
		- Ez a gyár lesz az. - vágta rá Bonnie.
	
		- Biztos vagy benne? - kérdezte végül Damon.
	
		- Nem. De ez a legfurcsább dolog a városban. Nektek nem tűnik annak? - nézett szerre mindegyikőjükre.
	
		- Talán.... - mondta Elena. - Köszi, Bonnie. - dobott feléje egy mosolyt. - Tehát nincs más választásunk, mint hogy ellátogassunk oda, és szemügyre vegyük a dolgokat. Győződjünk meg Stefan biztonságáról. - Elena elkomorodott hirtelen, és mindenki rápillantott, szemükben a remény csillogásával.


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1x07 - Váratlan Látogató]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34989337&amp;nid=6208846</link><pubDate>2012-06-06 19:16:18</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp;

	Alap: The Vampire Diaries

	&nbsp;

	Főszereplők: Damon és Elena

	&nbsp;

	Írta: Tutikaa

	&nbsp;

	Részlet a fejezetből:

	&nbsp;

	
		"Azzal a sötét alak már el is tűnt. Elena szíve a rémülettől majd kiugrott a helyéről. Izzadt arccal kapta fel a fejét, és már tudta, mit kell tennie. Elenának nem volt maradása. Gyorsan átkapta magán a ruháit, és kiosont az ajtón, leakasztva a kocsikulcsokat. Gyorsasággal szállt be a kocsiba, nem találva a rést. Hirtelen kigördült &nbsp;az útra, és azon kapta magát, hogy nyomja a gázt, és esztelen sebességgel hajt, Isten tudja hova, mellesleg már túllépte a megengedett sebességet is. Elenának mégis eszébe jutott valami, voltak tervei. Mostmár tudta, hogy merre tart. Tudta, hogy a Salvatore házban, Damon mellett megvigasztalódik, és megnyugvásra talál. Látta őt. Nem Damont. Nem Klaust. Hanem Stefant. Stefan volt ott, Stefan, az ő egyetlen szerelme. Hopp. Ez volt az. Vajon biztos volt Elena abban, hogy Stefan az egyetlen, az igazi?"

]]></description><encoded><![CDATA[
	
		Talán úgy tűnik majd nektek is, hogy kicsit összegabalyodtunk,de mégsem. Én úgy akartam megoldani, hogy a Stefan-Klaus-os részt azt csak visszaemlékezésképpen írjam a Megválaszolatlan kérdések, és ez a fejezet közé. Egyszerűbben: ez a folytatása az V. fejezetnek, vagyis aMegválaszolatlan kérdéseknek, a VI. fejezet csak visszapillantás :) Remélem mindenki érti, és olvassátok el figyelemmel, majd várom a hozzászólásokat, és nagyon köszönöm annak, aki olvassa ezt a történetet. Ez írtó sokat jelent nekem, és örömmel tölt el, hogy van, akit érdekel az irományom.&nbsp;
	
		Eza fejezet valójában érdekesebbre sikerült, mint hittem, és nekem nagyon tetszik. Fogalmam sem volt, hogy hogyan kezdjek neki Damon és Elena közelebb kerüléséhez, de itt most elolvashatjátok, és megtudhatjátok :)
	
		Még egyszer bocsi az óriási késésért. Jó szórakozást mindenkinek.
	
		Zenének pedig ez talán megfelel:


	

	
		Az árnyék tulajdonosa lassú léptekkel haladt Elena felé. Megállt az ágya mellett, és néhány percig elnézte, ahogyan alszik. Ezután finoman végigsimított Elena formás, selymes arcán. Ez adott neki erőt. Elena lassan megmozdult, és fordult egyet. Az alak még bámulta egy bizonyos időn keresztül, majd egy csókot nyomott az arcára. Ekkor Elena kinyitotta a szemét. Az alak reakciója nem volt túl gyors, így Elena egy villanás erejéből elmosódva látta az arcát. Azzal a sötét alak már el is tűnt. Elena szíve a rémülettől majd kiugrott a helyéről. Izzadt arccal kapta fel a fejét, és már tudta, mit kell tennie. Elenának nem volt maradása. Gyorsan átkapta magán a ruháit, és kiosont az ajtón, leakasztva a kocsikulcsokat. Gyorsasággal szállt be a kocsiba, nem találva a rést. Hirtelen kigördült &nbsp;az útra, és azon kapta magát, hogy nyomja a gázt, és esztelen sebességgel hajt, Isten tudja hova, mellesleg már túllépte a megengedett sebességet is. Elenának mégis eszébe jutott valami, voltak tervei. Mostmár tudta, hogy merre tart. Tudta, hogy a Salvatore házban, Damon mellett megvigasztalódik, és megnyugvásra talál. Látta őt. Nem Damont. Nem Klaust. Hanem Stefant. Stefan volt ott, Stefan, az ő egyetlen szerelme. Hopp. Ez volt az. Vajon biztos volt Elena abban, hogy Stefan az egyetlen, az igazi? Kételyei voltak. Hatalmas nagy kételyei. Fogalma sem volt, hogy mit kezdjen Stefannal, mit kezdjen magával, és az érzelmeivel. Halálosan meg volt rémülve. Azt akarta, hogy józanodjon ki, de abban biztos volt, hogy nem álom volt az, amit látott. Csakis Stefan. Én nem álmában,. Igenis valóságos volt. Eltalálta, mert bármilyen gyorsan is hajtott a Salvatore ház felé, Stefan még gyorsabb volt.
	
		Hajnali 3ra járt az idő, de Damont mégsem ragadta el az álom. Nem tudott nyugodtan aludni, tudván, hogy Elena akár veszélyben is lehet. Feldobta magában a lehetséges dolgokat. De elborzadt, amikor a legszörnyűbbre gondolt. Arra, hogy Elena akár meg is halhat. Akár Klaus áldozata lehet. Vagy, ami még rosszabb a Stefané, Klaus parancsára. Ahogy ez járt az eszében hirtelen gyorsasággal száguldott el mellette valaki. Valaki, aki annyira gyors volt, hogy nem lehetett őt szemmel követni. Damon tudta, hogy egy vámpír. Stefan hirtelen elkapta Damont, felkényszerítve a falra. Előjöttek rajta az éles fogak, akár az agyar, és a vámpírokra jellemző eres bőr a szem alatt.
	
		- Stefan! Ez aztán a meglepetés. &#8211; mondta Damon tettetett lelkesedéssel.
	
		- Ne tégy úgy, mintha örülnél nekem. &#8211; mordult rá Stefan. Kimondottan agresszíven viselkedett.
	
		- Nocsak! &#8211; Damon ismét rá jellemző hangnemet vett fel. Ez átmenet volt a nevetséges és az ironikus között. &#8211; De azért ne felejtsd el, hogy nem én hagytam itt Elenát. Nekem ne mondd, hogy nem lett volna alkalmad meglátogatni, ha csak egy öt percre is, mint például most. Ne feledd, hogy nem te vigasztaltad hónapokon keresztül. Folytassam? - &nbsp;gúnyolódott Damon.
	
		&#8211; Te pedig azt ne felejtsd el, hogy a te alattomos életedet mentettem meg, ami miatt ugyebár nem vagy valami hálás! &#8211; válaszolta ingerülten Stefan.
	
		- Tévedsz, Stefan! Jól tudom, hogy miért tetted, és ezért hálás vagyok. De sok mindenben tehettél volna másként, ha akarsz. Azt se felejtsd el, hogy ki volt bukva miattad, és én álltam mellette, én törődtem vele. &#8211; váltott Damon vádaskodó hangnemre.
	
		- Mit tudsz te? Mit tudsz te arról, hogy nekem milyen az életem Klaus mellett? &#8211; sziszegte Stefan a fogai közül.
	
		- Nem akarom megtudni. Legalább azt tudtad, hogy holnapután lesz a születésnapja?
	
		- Ezért vagyok itt. Szívességet szeretnék kérni. &#8211; Stefan eleresztette Damont.
	
		- Wow. Ez komoly? Nem dugtad ide a képed több hónapon keresztül, de szívességet akarsz kérni. Ezt nevezem.
	
		- Mi lenne, ha legalább egyszer nem lepcsegnél közbe?
	
		- Csalódást kell okoznom, Stefan, mert az nem én lennék. De ahogy látom, ez tényleg nem te vagy. &#8211; mosolygott gúnyosan Damon. &#8211; Mi &nbsp;fenét tett veled Klaus? &#8211; morogta Damon.
	
		- Elég legyen! Nem kérdéseket kértem, hanem szívességet! &#8211; Stefan a szemeit tágra meresztette, úgy kereste a másik tekintetét. &#8211; Ennyi meg sem kottyanna neked amellett, amit én tettem érted.
	
		Damon gondolkodott pár pillanatig, majd megkérdezte:
	
		- És mégis mi lenne az? &#8211; érdeklődött Damon.
	
		Stefan a zsebébe nyúlt, és előhúzott valamit. Damon kíváncsian figyelte. Egy nyaklánc volt az, amin medálként két egymásba akasztott gyűrű csüngött. Szép példány volt. Agyűrű picit régebbinek festett, amit Damon rögtön észre is vett.
	
		- Ezt meg hol szerezted? &#8211; ámult el Damon, és a száját is nyitva felejtette.
	
		- Nem lényegre törő. A lényeg annyi, hogy ez a Salvatorek-é volt, és én csak most találtam rá, és most kaptam vissza. &#8211; magyarázkodott Stefan, de még felét sem mondta el a valódi történetnek.
	
		- Talán Klausnál volt? &#8211; tenyerelt bele a lényegbe Damon.
	
		- Meg szeretnélek kérni rá, hogy ezt add oda neki a nevemben, mert én nem lehetek itt, amikor a 18-at betölti. &#8211; Stefan szemében hatalmas fájdalmat fedezett fel Damon, és persze, hogy terelte a témát a fájdalmas igazságról.
	
		- Talán Klaussal van dolgod, Stefan? &#8211; érdeklődött folytonosan Damon.
	
		- Elég a kérdésekből, Damon. &#8211; fáradtnak látszott Stefan. &#8211; Csak arra kérlek, hogy ezt a születésnapján add oda neki, amikor kicsi választja el attól, hogy betöltse a 18-at. Kérlek vigyázz arra, hogy az mindig rajta legyen.. - &nbsp;kérlelte Stefan Damont.
	
		- Rendben van. &#8211; adta fel végül Damon a kérdezősködést. Tudta, hogy a kérdései megválaszolatlanul maradnak, ha Stefanról van szó.
	
		Stefan átnyújtotta neki a nyakláncot, Damon pedig gyanakodva vette el. Nem értette, hogy miért pont &#8222;egy kicsivel a születésnapja előtt&#8221; adja oda. Ahogyan a többi kérdése is, ez is megválaszolatlanul maradt.
	
		- Ja, és kérlek a nyakláncról ne szólj neki semmit, csak, amikor odaadod neki. Maradjon meglepetés.
	
		- Úgy lesz. &#8211; felelte Damon.
	
		Elena nyitva találta az ajtót, vagyis nem volt bezárva, és belépett. Gondolta, hogy Damon nincs mitől tartson, és nem szokta bezárni. Közben a nappali felé tartott, ahol éppen Stefan és Damon tartózkodtak, és beszélgetést folytattak. Elena beleakadt egy régi éles darabba, amely a Salvatore ház falához volt rögzítve, és elvágta csupasz vállát.
	
		- A fenébe! &#8211; szisszent fel Elena a vállán lévő fájdalom miatt.
	
		Erre mindkét Salvatore felkapta a fejét.
	
		- A francba! El kell tűnnöd, Stefan! &#8211; kezdte Damon. &#8211; Nem találhat itt!
	
		- Jól van, tudom, mit kell tennem. &#8211; Stefan már indult is az ablak felé, de még megállt egy pillanatra. &#8211; És kérlek ne felejtsd el, amit kértem! &#8211; visszament, és egy gyors ölelést vett még bátyjától.
	
		- Rendben van! &#8211; Damon egy pillanatig figyelte öccsét, aztán Stefan, mit a szél el is tűnt.
	
		Elena belépett a nappaliba, szorongatva véres vállát, és amint meglátta Damont, gyökeret vert a lába. Olyan jó volt ismét látni az arcát, érezni, hogy jelen van, ott van mellette, mindkét értelemben. Ez a gondolat teljes melegséggel és megnyugvással töltötte el Elenát. De nem érzett Elena egyedül. Damont meg is könnyeztette az a tudat, hogy Elena így el van keseredve Stefan miatt, és hogy a legjobb, amire vágyik az az, hogy viszont láthassa őt, érezze, és tudjon váltani vele néhány szót. De talán mégsem teljesen volt úgy, ahogy Damon gondolta. &nbsp;Damon könnyes szemmel, fájdalmasan kinyögte:
	
		- Szia! Mit keresel itt?
	
		- Én csak.. &#8211; Elena habozott, nyökögött, nem tudott egy értelmes mondatot kinyögni.
	
		Damon észrevette a vállán szorongatott sebet.
	
		- Mi a fen történt veled? Ki tette ezt? &#8211; rohant oda Damon, és szemügyre vette a sebet, anélkül, hogy megkívánta volna Elena vérét.
	
		- Nem, Damon. Én voltam ügyetlen, és elvágtam véletlenül a folyosón.
	
		- Pillanat. Hozok valamit, amivel be lehet kötni. &#8211; mondta Damon, és rögtön állt is fel, hogy gondoskodhasson Elenáról.
	
		- Várj....Damon. &#8211; állt fel nehézkesen Elena, és odament Damonhez.
	
		Damon csak állt, és bambult Elenára. Elena kételyek és gondolkodás nélkül átölelte Damont , és magához szorította. Damonnek még a lélegzete is elállt. Nem számított senki és semmi. A gondok feledésbe merültek, és Damon is olyan odaadással ragadta meg Elenát, hogy az szinte alig &nbsp;kapott levegőt. Az a pillanat csak az övéké volt. Mindketten behunyt szemmel élték át ezt a ritka csodát. Hirtelen egymás iránti heves vágy fogta el őket, amelyet szinte alig tudtak kontrollálni. Elena kibontakozott Damon karjaiból, de nem távolodott el messzire. Nem bírt. A két ajak között aligha volt 5 cm távolság. Az is sok. Damon nem tudott már a karjainak parancsolni, és azok Elena dereka köré fonódtak. Ez némi bizsergést, és halvány reszketést idézett elő Elenából. Nem volt már visszaút. A két ajak egymásra tapadt, és abban a pillanatban egyikük sem szerette volna, ha ez másként történik. Elena hihetetlenül adta fel a küzdést, amely arról szólt, hogy haraggal, és dühvel távol tartsa Damont. Ez nem mehetett még a világ. A szíve mélyén ő is tudta, hogy ez csak átmeneti megoldás volt, egyszer úgyis kísértésbe esik, mint például most, legyen a vége bármi is.
	
		Egyre hevesebben és hevesebben csókolóztak. Damon lassan felcsúsztatta karjait Elena hátán, és lágyan belekapaszkodott Elena selymes hajzuhatagába. Elena hátán végigfutott a hideg, és remegni kezdett tetőtől talpig. A félelmetes az volt az egészben, hogy nem csak ketten élték át ezt a pillanatot, hanem valaki más is, aki kint ücsörgött az éjszakai szélben.


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1x06 - Cserebere Szívesség]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34989337&amp;nid=6208839</link><pubDate>2012-06-06 18:57:53</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp;

	Alap: The Vampire Diaries

	Főszereplők: Damon és Elena

	Írta: Tutikaa

	Részlet a fejezetből:

	&nbsp;

	
		" A titkárnő kopogásra lett figyelmes, és egy &#8220;igen&#8221; szóval jelezte a látogatónak, hogy beléphet. A titkárnő szeme tágra nyílt, és azonnal tessékelni kezdte befele az újdonsült látogatót, hogy üljön le. Még meg is kérdezte, hogy óhajt-e valamit. Esetleg egy kávét vagy üdítőt. Az újonc nem óhajtott semmit, csak azt, hogy beléphessen arra a bizonyos &#8220;helyre&#8221; amelyben volt egy személy, akitől valójában az élete függött.
	
		- Mindjárt fogadják önt! Még két percet várjon, legyen szíves. &#8211; mondta Michelle, a titkárnő illemtudóan.
	
		- Köszönöm, várok. &#8211; küldött egy gyors erőltetett mosolyt a látogató a titkárnő felé."&nbsp;

]]></description><encoded><![CDATA[
	Itt van a VI. fejezet. Ez a folytatása az V.-nek. Lehet, hogy picit eltér az eddigitől, de azért még ez is az irományhoz tartozik. Remélem majd tetszik. Véleményeket ide kérek, ha lehetséges :)

	&nbsp;

	Hogyha zenét támad kedvetek hallgatni, ajánlanám ezt:

	

	
		Az úgymond &#8220;tulajdon gyár&#8221; a semmi közepén, Daneville - ben húzódott meg. Isten tudja, hogy mi volt abban. &nbsp;Emberek jöttek mentek, de sokan nem jöttek ki, nagyjából csak be.
	
		A titkárnő kopogásra lett figyelmes, és egy &#8220;igen&#8221; szóval jelezte a látogatónak, hogy beléphet. A titkárnő szeme tágra nyílt, és azonnal tessékelni kezdte befele az újdonsült látogatót, hogy üljön le. Még meg is kérdezte, hogy óhajt-e valamit. Esetleg egy kávét vagy üdítőt. Az újonc nem óhajtott semmit, csak azt, hogy beléphessen arra a bizonyos &#8220;helyre&#8221; amelyben volt egy személy, akitől valójában az élete függött.
	
		- Mindjárt fogadják önt! Még két percet várjon, legyen szíves. &#8211; mondta Michelle, a titkárnő illemtudóan.
	
		- Köszönöm, várok. &#8211; küldött egy gyors erőltetett mosolyt a látogató a titkárnő felé.
	
		A két perc olyan gyorsan repült el, mit a fecske, mintha csak egy szemlehunyás lett volna. Az újonc a gondolataiba meredt. A titkárnő szólítgatta:
	
		- Uram, bemehet. &#8211; mondta illedelmesen a titkárnő, és közben bólintott.
	
		- Köszönöm. &#8211; hangzott a válasz.
	
		Lassan nyitotta ki az ajtót, mintha attól félne, hogy a túloldalon valami szembeszökne. Nem így történt, de így is történhetett volna. Egy alak ült egy székben, háttal a látogatónak.
	
		- Oh, Stefan! Minek köszönhetem a hirtelen látogatásodat? &#8211;kérdezte a különös alak.
	
		- Elnézést, hogy ilyenkor zavarlak munka közben, de nagyon nagy szükségem volna valamire. Gondoltam itt megtalálom azt, aki tud segíteni, vagyis téged. &#8211; magyarázott óvatosan Stefan.
	
		- Az attól függ, hogy miről van szó. &#8211; mondta Klaus, és hirtelen megfordult a székében.
	
		- Egy családi értékes darabról lenne szó. &#8211; mondta Stefan, reménykedve, hogy majd segítségre lel.
	
		- Egy nagyon de nagyon régi darab. Két gyűrűből áll. Egymásba vannak akasztva. Úgy talán esélyesebb a megtalálása. Én már évek óta nem láttam.
	
		- Hmm&#8230;- simogatta meg finoman Klaus az ajkát. &#8211; Miből gondolod, hogy tudnék neked ebben segíteni? &#8211; kérdezte végül a tűnődés után.
	
		- Mivel, hogy nálad van egy csomó vámpír öröksége, és szeretsz ezek keresésével és felkutatásával foglalkozni, gondoltam, hogy ez nem lesz nagy gond. Nagyon szükségem lenne rá, és nincs akihez máshoz forduljak, mert szerintem azt sem tudnám, hogy hol kezdjem el. &#8211; magyarázkodott Stefan.
	
		- Salvatore, Salvatore, Salvatore&#8230; - kutakodott Klaus a memóriájában. &#8211; Talán meg van, de sehogy sem akar az eszembe jutni, hogy ilyen itt megtalálható-e. Egy pillanat. Michelle! &#8211; kiáltotta Klaus.
	
		A titkárnő benyitott.
	
		- Tessék, uram. Óhajt valamit? &#8211; kérdezte várva az utasítást.
	
		- Igen. Hívd fel az egyik jobb kezemet, és kapcsold át hozzám, mert szeretnék beszélni vele. &#8211; mondta Klaus rögtön.
	
		- De..melyik jobb kezét uram? &#8211; érdeklődött Michelle.
	
		- Hát Hectort. &#8211; válaszolta. &#8211; Beszédem van vele.
	
		- Rendben, uram! Máris. &#8211; azzal csukódott az ajtó, és Michelle eltűnt mögötte.
	
		Egy kis habozás után Stefan megkérdezte:
	
		- Az egyik jobb kezedet? &#8211; emelte fel az egyik szemöldökét. &#8211; Talán több jobb kezed is van? &#8211; ezen már nevetnie kellett, de közel sem volt olyan körülmények között, ami ezt megengedhette volna.
	
		- Hát persze. Ha szó szerint nem is, de átvitt értelemben te is tudod jól, hogy nagyon messzire elér a kezem. Lehet az a bal vagy a jobb. &#8211; vetett egy sunyi pillantást Stefan felé.
	
		A telefon megcsörrent, és Klaus odalépett, hogy fölvegye.
	
		- Helló, Hector. A segítséged kéne. Meg kellene találnod egy darabot. &#8211; kezdte Klaus. &#8211; Igen, régi&#8230;.Salvatore. Két gyűrűből áll, amelyek össze vannak kapcsolva. Van olyan?... Rendben, remek.- azzal letette a telefont. Stefan csak pislogott, mint aki azt sem tudja, hogy melyik földrészlegen él, és közben válaszra várt Klaustól, de nem tette fel egyetlen kérdést sem.
	
		- Azt mondta, hogy talán van olyan. Nagyon sok példány van itt, és azt mondta, hogy talán emlékszik egy ilyenre, vagy hasonlóra, de megnézi. &#8211; vigyorgott Klaus.
	
		- Hálás köszönet érte. &#8211; nyögte ki végül Stefan, de egyetlen porcikája sem kívánta ittlétét.
	
		- Ha megtalálja szól. &#8211; dobta oda Klaus, mit aki meg sem hallotta a köszönetet.
	
		- Rendben. &#8211; bólintott Stefan lazán.
	
		- Akkor whiskeyt rá. &#8211; nevette el magát Klaus, és odament a fal melletti pulthoz, hogy töltsön maguknak egy egy pohárral. Amikor félig töltötte mindkét poharat, az egyiket odakínálta Stefannak, és Stefan el is fogadta
	
		- Prosit! &#8211; mondta Klaus, mintha spanyol, vagy mexikói lenne. Utána felemelte poharát, és egy óriásit kortyolt belőle,így le is csapta üres poharát az asztalra.
	
		- Prosit! &#8211; Stefan is kiürítette poharát.
	
		Ezután az következett, hogy Klaus leültette Stefant az íróasztala mögé, szembe saját magával, és heves beszélgetésbe fogtak a munkával kapcsolatosan. Tervezték, hogy mi miként legyen a következőkben. Éléggé belemerültek a dologba mindketten, amikor megszólalt a telefon.
	
		- Tessék? &#8211; szólt bele Klaus.. &#8211; Nagyszerű. Akkor indulunk is. Mindjárt ott leszünk. &#8211; azzal már le is volt tárgyalva a telefonbeszélgetés.
	
		- Mi történt? &#8211; érdeklődött Stefan.
	
		- Meg van a darabod. &#8211; válaszolta Klaus.
	
		- Remek.
	
		Azzal elindultak a titokzatos &#8220;gyár&#8221;, de mondhatjuk, hogy épület másik felébe, ahol Klaus &#8220;egyik jobb keze&#8221; tartózkodott. Az út egy hosszú folyosón vezetett végig, ahol végtelen ajtók sorát lehetett látni. Aztán, mikor a végére értek, és elkanyarodtam balra, Stefan csak bámult. Egy óriási, plafonig érő páncél ajtó mozdult meg előttük,és lassan a falba temetkezett. Beléptek az ajtón. Stefan szája nyitva maradt a látványtól. Tiszta régi cuccok hada volt felsorakozva előttük, hol a polcon, hol pedig a földön.
	
		- Ezek meg mik? &#8211; kérdezte érdeklődve Stefan.
	
		- Ezek olyan cuccok, amelyek emlékeztetnek a szörnyű réges rég múltra. &#8211; válaszolta keserűen Klaus.
	
		- Dehát akkor miért tartod meg ezeket?
	
		- Mert ez itt mind, ami látsz, a kardok, a pajzsok, a kellékek, ékszerek, és minden darab egy örökség. Valamely vámpír családé, amely hozzám is tartozik.
	
		- Hogy a fenébe sikerült ennyi mindent összeszerezned?
	
		- Stefan, kérlek. Én vagyok a legősibb vámpír. Az elsők közt is az Első. Ez itt, amit látsz, minden engem illetett meg. Ezek mind hozzám tartoznak.
	
		- De akkor, miért egyeztél bele, hogy megtedd azt a szívességet nekem, hogy &nbsp;visszakaphassam ezt a darabot?
	
		- Mert ez Salvatore darab. És te egy Salvatore vagy. És persze még nem haltál meg. &#8211; dobta oda Klaus, mintha ez teljesen természetes lenne.
	
		- Áh.. mostmár értem. Csak a halott vámpírok örökségei vannak itt? &#8211; kérdezősködött.
	
		- Nagyjából. És még az is, amire rábukkantam.
	
		- Ez a darab akkor miért került hozzád? &#8211; kérdezte Stefan.
	
		- Szerinted tudom én azt? Isten tudja csak, hogy hány éve, és milyen körülmények között került ez ide.
	
		Lassan elbeszélgették az időt, amíg végighaladtak az arzenálon. Végre megérkeztek a várva várt területre.
	
		- Itt is vagyunk. Hello Hector. &#8211; vakkantotta Klaus, hogy Hector végre észrevegye őket.
	
		- Üdv, uram. Üdvözlöm. &#8211; kezet fogott Stefannal.
	
		- Hagyjuk már a formaságokat! &#8211; mordult rájuk Klaus. &#8211; Törődjünk azzal, amiből élünk! &#8211; ismét viccelődött Klaus.
	
		- Ez lenne a megfelelő darab? &#8211; emelte fel a két egymásba font gyűrűt Hector, és közben hol Klausra, hol pedig Stefanra pillantott.
	
		Mindketten szemügyre vették.
	
		- Nos? &#8211; kérdezte Klaus.
	
		- Mintha csak új lenne. &#8211; csillant fel Stefan szeme, és közben elhomályosították látását az emlékek.
	
		- Remek. Akkor ezt most elvinnénk. &#8211; mondta Klaus és már fordultak is ki az ajtón.
	
		- Rendben, viszlát! &#8211; kiáltotta utánuk Hector, de ők már messze nem azon a folyosón jártak, ahol még ezelőtt 5 perce voltak.
	
		- Köszönöm, Klaus. Ezt a darabot már réges rég meg szerettem volna találni. Talán még nálam is idősebb, talán még az anyámnál is. &#8211; mondta Stefan és köszönet hallatszott a hangjában.
	
		- Ez mind rendben van, de azt még mindig nem tudom, hogy minek kell neked egy ilyen vámpírokra veszélyes, verbénás cucc. &#8211; értetlenkedett Klaus.
	
		- Nem nekem.
	
		- Hát kinek?
	
		- Elenának, a szerelmemnek.
	
		- Vagy úgy.
	
		- De azért gondolom, ezt sem ingyen kaptam. &#8211; figyelte Klaus mozdulatait.
	
		- Persze, hogy nem. Látom már jól kiismertél. &#8211; válaszolta Klaus, és Michelle után kiáltott.
	
		- Mit szeretne, uram? &#8211; kérdezte.
	
		- Jöjjön csak beljebb. &#8211; intette neki Klaus.
	
		- És mit is kell tennem? &#8211; kapcsolt egyet Stefan, de semmi jót nem sugalltak ösztönei.
	
		- Ezt itt&#8230;.öld meg! &#8211; komolyodott el Klaus arca.
	
		Nem kellett kétszer mondja, Stefan Michelle nyakának esett, és már nem volt sem menekvés, sem visszaút. A fiatal lány testéből kiszállt minden lélek, és a teste élettelenül hullott a földre.


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sajnos...]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34864203&amp;postid=870496</link><pubDate>2012-05-21 20:52:39</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	Ki sem merem mondani, hogy mennyire nagyon elhanyagolom ezt az oldalt. Sajnos eleinte nagyon ment az írás, még időm is sokkal több volt, olyan is volt, hogy egy nap 2 részt írtam meg, de ez sajnos elszállt....sajnos...de csak egy darabig. Jöjjön el a nyári vakáció, és akkor meglátjuk, hogy mint lesz, de sok a valószínűsége annak, hogy nyáron újra beindul, mivel se TVD, se TSC se Odaát, se semmi, mert a CW-s sorozatok szünetelnek... Így hát nyáron találkozunk, addig is kitartás TVD nélkül :)
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1x05 - Megválaszolatlan Kérdések]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34989337&amp;nid=6174618</link><pubDate>2012-04-03 14:29:37</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	

	
		&nbsp;
	
		Alap: The vampire Diaries
	
		Főszereplők: Damon és Elena
	
		Írta: Tutikaa
	
		&nbsp;
	
		Részlet a fejezetből:
	
		"- Most az egyszer én is egyet értek Damonnal. - ezt Elena viccnek szánta, és cserébe őt is egy grimasszal jutalmazta Damon.
	
		- Nagyon vicces. - mondta Damon.
	
		- Rendben van, akkor máris hívom őt. - mondta Elena, és felállt, hogy megkeresse a telefonját. Amikor megtalálta, megnyomta a hívás gombot. - Bonnie? Át tudnál jönni? Nagyon fontos dologról szeretnénk beszélni veled. - mondta Elena, közben egy egy helyen habozva. - Rendben. Szia! És köszönöm, Bonnie. - Azzal letette.
	
		Damon és Jeremy a fülüket hegyezték.
	
		- Nha? - Damon gyorsabb volt.
	
		- Azt mondta, hogy hamarosan itt lesz. - mosolygott Elena, de ebben a mosolyban valami kétely is volt, meg persze aggodalom."


	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	Ezt a fejezetet először is Bia-nak és Gina-nak ajánlom, akik várták már ezt a fejezetet. Remélem, hogy elnyeri majd tetszéseteket :) Jó olvasást, és várom a hozzászólásotokat :)

	

	
		Elena már teljesen ki volt készülve. Nem elég, hogy meg is sérülhettek volna, de még Jeremyt is belekeverték. Elenát az ájulás környékezte. Lehet, hogy valaki üzenetet küldött nekik. De ki? Talán Klaus? Az lehetséges. Erre az elméletre Elena kétségbeesett. Tudta, hogy képtelenek lennének legyőzni Klaust, mert ha ő akar valamit, azt el is éri. Mint ahogy Stefant is.
	
		- Egy varjú? Biztos vagy benne? - tette fel Elena a kérdést, miután ismét leszállt közéjük, és abba hagyta az elmélkedést.
	
		- Biztos. A karmain gyűrű. - mondta Jeremy, és meg volt győződve, hogy jól látta, és hogy nem beszél félre.
	
		Damon és Elena összenéztek, majd eldöntötték, hogy beavatják Jeremyt, ezért felcipelték Elena szobájába.
	
		Damon odament az asztalhoz, és levette róla a gyűrűt.
	
		- Ez a gyűrű volt az? - forgatta a férfi a gyűrűt az ujjai között.
	
		- Igen, ez, de...... - Jeremyt kicsit elfogta a rettegés, de jogosan, hisz nem tudták, hogy mit jelent ez, de azt igen, hogy bizonyára valaki üzent nekik. - Nem értem... - ámult Jeremy.
	
		- Mi is láttuk. - tette hozzá Damon. - De nekünk nem az volt a dolgunk, mint nektek, hogy el kell hessegetni.
	
		Elena lehunyta a szemeit, és összeszorította a fogát. Egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy ez mind velük történik meg. Ezt már "alvilági játék" - nak is lehetett nevezni. Valaki csúnya tréfákat űzött velük.
	
		- Hanem mi? - értetlenkedett Jeremy.
	
		- Ebbe ne menjünk bele. - mondta Elena, és a fejét a tenyereibe temette.
	
		- Mondjátok már, ha belekezdtetek. - nézett Jeremy hol Elenára, hol Damonre.
	
		- El volt pusztulva a varjú. - mondta Damon komolyan.
	
		- Hogy mi? - Jeremy arcára mostmár teljesen kiült az értetlenség.
	
		- A falon lógott, amikor hazaért Elena. De nem is akárhogy. A szíve át volt szúrva. A gyűrű pedigg.... - Damon itt már nem tudta folytatni, de Elena kiegészítette.
	
		- A Stefáné.. - mondta Elena, és fürkészte Jeremy tekintetét, figyelte a reakcióit.
	
		- Ez lehetetlenség. - Jeremy felpattant helyéről, és kezdett menni elé-hátra a szobában. - Hurrá. Szóval célpontok vagyunk.
	
		- Vagy Stefan az - találgatott Damon.
	
		- Ettől mi még nem vagyunk boldogok. - mondta Elena.
	
		Ez volt az, amit Elena nem akart hallani. Sosem akarta azt, hogy belevonja Jeremyt ebbe a rémálomba. Ez már tényleg maga volt a rémálom, a pokol. De sajnos már átlépték a küszöböt, és nem volt visszaút.
	
		- Ne mondd ezt. - szólalt meg végül Elena.
	
		- Ugyanmár. Ez még nem jelent semmit. Lehet, hogy csak rémeket látunk. - próbált Damon egy kis lelket önteni beléjük, de nagyon úgy vélte, hogy ez nem fog sikerülni.
	
		- Damon, ne álltasd magad! Még te állapítottad meg, hogy ez Stefan gyűrűje. - úgy mondta ezt Elena, mit akiből elszállt a lélek.
	
		- Ez tényleg nem véletlen. - folytatta Jeremy.
	
		- Szerintetek én vak vagyok? Már akkor tudtam, hogy nincs valami rendben, amikor szinte elütöttük ezt az állatot, és letértünk az útról..
	
		- Micsoda? - rémült meg Jeremy.
	
		- Nyugi, Jeremy, nem történt semmi. - mondta Elena, egy kis nyugtalansággal a szemében.
	
		- Ez már nekem túlságosan nagy egybeesés.
	
		- Tudjuk, Jeremy. - Elena már szinte önkívületbe esett. - Tudjátok jól, hogy mi a teendő... - meredt Elena a semmibe.
	
		- Mi? - várt válaszra Jeremy.
	
		- Nem neked kölyök, hanem nekünk. - Jeremy szikrákat lövellt Damon felé mérgében, amiért így semmibe veszi.
	
		- Muszáj megtalálnunk Stefant.
	
		- Mi? De mégis, Elena...hogy akarjátok megtalálni? - Jeremt már teljesen elvesztette a fonalat. Nem értette, hogy mi miért történik, és azt sem, hogy miért kell ezeken mind átmenniük. - Miért nem kérdezzük meg Bonnie-t? - kérdezte hirtelen felcsillanó szemmel Jeremy.
	
		- Ja, hátha tud valami hókuszpókuszt, amivel visszahozza nekünk Stefant, ugye? - ismét gúnyolódott Damon, mint mindig. Nem is ő lett volna.
	
		- Ahogy mondod. Talán Bonnie mégiscsak meg tudná mondani, hogy merre lehetnek. Mégis van jobb ötleted, Damon? - nézett rá kérdőn Elena.
	
		- Tiétek a döntés. - Damon felállt a helyéről, és töltött magának még kávét.
	
		- Szerintem jó ötlet. Másképp hogyan kezdenénk neki? - kérdezte Jeremy.
	
		- Valamit nagyon félre értettél. Nem kezdenénk, hanem mi kezdünk Elenával. Te ebből kimaradsz, Jeremy. - vetett egy Damonra jellemző grimaszt a vámpír.
	
		- Most az egyszer én is egyet értek Damonnal. - ezt Elena viccnek szánta, és cserébe őt is egy grimasszal jutalmazta Damon.
	
		- Nagyon vicces. - mondta Damon.
	
		- Rendben van, akkor máris hívom őt. - mondta Elena, és felállt, hogy megkeresse a telefonját. Amikor megtalálta, megnyomta a hívás gombot. - Bonnie? Át tudnál jönni? Nagyon fontos dologról szeretnénk beszélni veled. - mondta Elena, közben egy egy helyen habozva. - Rendben. Szia! És köszönöm, Bonnie. - Azzal letette.
	
		Damon és Jeremy a fülüket hegyezték.
	
		- Nha? - Damon gyorsabb volt.
	
		- Azt mondta, hogy hamarosan itt lesz. - mosolygott Elena, de ebben a mosolyban valami kétely is volt, meg persze aggodalom.
	
		&nbsp;Néhány percig mindenki a gondolataiba meredt, és forgatta mindenki jobbra balra a poharát. Valaki kopogott.
	
		- Ez biztosan Bonnie. - mondta Jeremy, és felállt, hogy ajtót nyisson. Tényleg Bonnie volt az. - Szia, Bonnie! - mondta, amikor kinyitotta az ajtót, és aranyosan vigyorgott, amin Bonnie elmosolyogta magát.
	
		- Sziasztok. - mondta a szobába beérve. - Mi a probléma? Siettem, ahogy tudtam. - helyet foglalt.
	
		Elena és Damon részletesen beszámolt Bonnienak a történtekről. Egy apró helyzetet sem hagytak ki, ami fontos lehetett volna. Jeremy is elmesélte, hogy mi történt, amikor éppen Tyleréknál volt.
	
		- Tehát azt mondjátok, hogy Stefan veszélyben van? - gyanakodott Bonnie.
	
		- Mivel az ő gyűrűje volt, úgy véljük, hogy ő lehet veszélyben. - mondta Elena.
	
		- Nem tartjátok egy kicsit furcsának, hogy a varjú ellátogatott Jeremyhez is, és utána ti találtatok rá a szobádban, Elena? - Bonnienak némi igaza volt.
	
		- Hurrá. - poénkodott Damon. - Tehát ezzel arra célcol, hogy Jeremy és Elena is veszélyben van?
	
		- Semmit sem zárhatunk ki. - nézett szomorú arccal Bonnie Elenára, akit majdnem elfogott a sírás.
	
		- Ez nem lehet. Lehet, hogy csak mindkettőnknek üzenni akartak. - mondta Jeremy olyan arccal, mint aki szellemet látott.
	
		- Én nem mondtam semmi konkrétat. De megpróbálhatok segíteni. Már tudom is, hogyan.
	
		- Ez komoly? - Elena felpattant a helyéről, és fény csillogott a szemében, ami arra utalt, hogy még teljesen nem hagyta el az életkedve. - Kérlek, Bonnie, fogjunk neki, hogy mihamarabb készen legyünk vele, és tudjunk utána indulni Damonnel. - reménykedett Elena.
	
		Damon nyugtalankodott Elena sürgetése miatt.
	
		- Rendben. Kell az a gyűrű ahhoz, hogy ezt kiderítsük. De gondolom, most rögtön nem akartok belefogni a dologba. - nézett Bonnie hol egyikre, hol a másikra.
	
		- De igen, most szeretnénk, ha nem baj Bonnie. - türelmetlenkedett Elena.
	
		- Jól van, csak.... - folytatta volna Bonnie.
	
		- Nem, Elena, nem ma. Majd holnap. Holnap elintézzük. Úgyis az a nap szabad. - nézett rá Damon olyan arccal, hogy Elena sírni tudott volna. - Holnap elintézzük, holnapután lesz a születésnapi partid, és majd elindulunk. Így mindenkinek jobb lesz. - ezt mindenki helyeselte.
	
		- Jobb lesz úgy. Most mindannyian fáradtak vagyunk, Elena. - folytatta Jeremy.
	
		- De Stefan nem várhat. S ha valami baja esett? - Elena nagyon aggódott Stefan miatt. Már több, mint másfél hónapja hírét sem hallották Stefannak, egészen mostanáig. Most pedig a gyűrű keltette fel a figyelmüket.
	
		- S ha rábukkanunk? Mit akarsz csinálni, Elena? - Damont már idegesítette a dolog.
	
		- Jól van, jól van. - állította le magát Elena. Talán igazatok van. Talán mégis jobb volna inkább holnap folytatni ezt az egészet.
	
		- Rendben van. Nekem most mennek kell. Holnap majd itt találkozunk. - mondta Bonnie, és állt is fel Jeremyvel együtt, mert hogy Jeremy ki akarta kísérni. Még váltottak néhány szót a küszöbön, mialatt Damon és Elena bent maradtak.
	
		- Hát nem romantikus? - gúnyolódott ismét Damon. - Meg kell hagyni azt, hogy Jeremy egy igazi úriember. - Damon úgy hangsúlyozta a szavakat, hogy Elenát már bosszantotta.
	
		- Abbahagynád Jeremy piszkálását? - gurult dühbe Elena.
	
		Damon erre elnevette magát, de nem volt ebben a nevetésben gonoszság, vagy hátsó szándék.
	
		Jeremy visszajött, és lehuppant a fotelba.&nbsp;
	
		&nbsp;- Figyeljetek, jobb lesz, ha most mindnyájan elmegyünk, és alszunk rá egyet. Én már nem tudom tartani magam, annyira fáradt vagyok. - nézett Elena fáradt szemekkel hol Damonre, hol pedig Jeremyre. - Majd holnap folytatjuk, és eldöntjük, hogy mi legyen. Rendben?
	
		Damon és Jeremy beleegyeztek. Damon pedig néhány pillanaton belül már ott sem volt.
	
		Damon, amikor hazaért, sokáig le sem hunyta a szemét. Igaz, nem volt egyedül. Ugyanígy volt Elena, és Jeremy is. Terveztek. Tervezték a megtalálást, tervezték a hazajövetelt, és a jövőt. Mindnyájan kimerültek voltak, és szükségük lett volna arra, hogy levegőt vegyenek. Minden a nyakukba zúdult. Hihetetlenül rossz érzés volt. Damon óriási vágyat érzett Elena iránt, és nem tudott belenyugodni ebbe.
	
		Elenát elnyomta az álom. Annyira kimerült volt, hogy mélyen aludt már a sok baj, és megválaszolatlan kérdések miatt.Olyannyira, hogy nem vette észre, hogy az ablak kinyílt, és megrebbent a függöny. A falakon egy árnyék húzódott, és követte tulajdonosát.
	
		&nbsp;


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1x04 - Varjúálca]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34989337&amp;nid=6174270</link><pubDate>2012-04-02 20:34:41</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	

	
		&nbsp;
	
		Alap: The Vampire Diaries
	
		Főszereplők: Damon és Elena
	
		Írta: Tutikaa
	
		&nbsp;
	
		Részlet a fejezetből:
	
		"Damon annyira megijedt, hogy történt valami Elenával, hogy 2 percen belül ott volt. Berontotta a házba, és felrohant Elena szobájába. Elena szívéről óriási kő zúdult le, amikor meglátta Damont, és hirtelen hozzá rohant. Damon gyengéden átölelte Elenát és vigasztalta, miközben nézte a falra kifasírozott varjút. Jobban mondva, a varjú szíve át volt szúrva, és a nyíl, amivel a szívét szúrták át, bele volt szúrva a falba. Így lógott tehát a varjú a falon. Damon tudta, mit beszél, amikor hazafelé jövet a kocsiban ültek, elkapta a kormányt, s letértek az útról. De ezt nem akarta megemlíteni Elenának, nehogy jobban megrémüljön, csak ölelte magához szorosan, olyannyira, hogy úgy festett, mintha soha többé el nem akarná őt engedni."


	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	
		Hát..ez a történet, nem tudom, hogy mennyire sikeredett izgalmasnak, de azért olvassátok el, és mondjátok el a véleményeteket! :)
	
		Azért nyúzom-húzom a történetet, mert nem akarok egyből beletrafálni a lényegbe, és nem akarom lelőni a poént. Remélem majd tetszik.
	
		A zene most legyen....talán ez:


	

	
		A telefon kicsengett.
	
		Damon, amikor meglátta, hogy hívja Elena, már rögtön viccelődni akart, és végül beleszólt:
	
		- Nem volt elég az esti tequila, s kell visszavágó? - kérdezte Damon, de attól, ami ezután következett, lehervadt az arcáról a mosoly.
	
		- Damon, kérlek, azonnal gyere ide. Ez borzalmas. - rémüldözött Elena.
	
		- Dehát mi történt?
	
		- Erre nincs idő, kérlek siess. - csapta le a telefont Elena, és Damonnek nem kellett kétszer mondani.
	
		Damon annyira megijedt, hogy történt valami Elenával, hogy 2 percen belül ott volt. Berontotta a házba, és felrohant Elena szobájába. Elena szívéről óriási kő zúdult le, amikor meglátta Damont, és hirtelen hozzá rohant. Damon gyengéden átölelte Elenát és vigasztalta, miközben nézte a falra kifasírozott varjút. Jobban mondva, a varjú szíve át volt szúrva, és a nyíl, amivel a szívét szúrták át, bele volt szúrva a falba. Így lógott tehát a varjú a falon. Damon tudta, mit beszél, amikor hazafelé jövet a kocsiban ültek, elkapta a kormányt, s letértek az útról. De ezt nem akarta megemlíteni Elenának, nehogy jobban megrémüljön, csak ölelte magához szorosan, olyannyira, hogy úgy festett, mintha soha többé el nem akarná őt engedni.
	
		- Mi a fenét akar ez jelenteni? - bontakozott ki Elena Damon karjaiból. Rettenetesen meg volt rémülve. Elena majd meghalt, akkorát nyílalt a szíve ijedtségében. - Ne..ne ne ne....Jeremy... a fenébe. - Rohant a telefonjához, és azonnal hívta. - Amikor hazaértem, ő nem volt sehol. Fogalmam sincs merre lehet. - De ebben a pillanatban Jeremy beleszólt:
	
		- Szia, Elena.
	
		Elena úgy érezte magát, mintha egy tank szállt volna le róla, annyira megkönnyebbült.
	
		- Hol a fenében vagy, Jeremy?
	
		- Itt vagyok Tyler-éknál. Történt valami? - az nem is kifejezés.
	
		- Semmi érdekes, csak megijedtem, mert nem találtalak itthon.
	
		- Nyugi, Elena. Nem vagyok gyerek. - mondta sértődötten és felháborodva Jeremy.
	
		- Tudom, és...akkor hagylak. Vigyázzatok magatokra, és siess haza.
	
		- Rendben. - Azzal letették a telefont. Ügyeljenek magukra? Ilyent Elena nem gyakran szokott mondai. Azért gyanakodott, hogy történt valami, de aztán elhessegette a gondolatot.
	
		- Nyugi, majd én eltakarítom. - mondta hirtelen Damon. Amikor Damon közelebb ment a falhoz, meghűlt benne a vér. - A fene. - Damon bámulta a varjú karmait, de úgy festett, mint aki a semmibe néz. - Stefan gyűrűje.
	
		Erre Elena odarohant, hogy ő is szemügyre vehesse. Tényleg az övé volt.
	
		- Mi a fene ez? - robbant ki Elenából a hisztérikus sírás.
	
		- Nem...nem tudom, Elena. De semmi jó előérzetem nincs. - úgy mondta Damon, mint akit sokkoló ért.
	
		- Tényleg. Ki gondolta volna? Hát tudd meg nekem sincs. - ment körbe körbe a szobában.
	
		- Jól van nyugi. Nem azért, de én ezt a gyűrűt láttam akkor is, amikor szinte elütöttük. Akkor nem vettem figyelembe, mert azt hittem, hogy valami a lábára csavarodott. De úgy látszik mégsem.. - Hát... ezzel Elenának sem könnyítette meg a helyzetét.
	
		Ekkora Elena észbe kapott.
	
		- Stefan veszélyben van. - hűlt meg hirtelen benne is a vér.
	
		- Ezt eddig is tudtuk, mivel, hogy Klaus mellett van. - poénkodott Damon, de Elena nem volt viccelődős kedvében.
	
		- Nem, nem úgy értem. Mi van ha valami baja esett? Mi van ha Klaus elvégeztette vele a munkát, és aztán megölte? - Elena remegett, és könnyek hagyták el a szemét.
	
		- Az nem lehet. Klaus nem engedi ilyen könnyen. - mondta Damon, de már saját maga is kezdett kételkedni.
	
		- Vagy talán mégis. - mondta Elena és lerogyott a kanapéra.
	
		- Ugyanmár Elena. Mi nem tehetünk semmit sem... - mondta Damon reménykedve, hogy Elena nem kezd valami nagy őrültségbe.
	
		- Hacsaak... - csillant fel Elena szemében a remény.
	
		- Hacsak mi Elena? Itt mát nincs mit tenni... - még hozzátett volna Damon valamit, de Elena félbeszakította.
	
		- Hacsak meg nem találjuk őt, és haza nem hozzuk. - nézett reménykedve Damon szemébe.
	
		- A-a. Ezt a lehető leggyorsabban verd ki a fejedből. Ez őrültség.
	
		- Talán az, de talán mégsem. Damon! Ez az utolsó remény.- Elena már mindjárt tervezgetni kezdte magában Stefan megtalálását.
	
		- Miből gondolod, hogy utolsó? - kérdezte Damon értetlenkedve, és majd felrobbant, amiért Elena így aggódik, érte és nem hallgat rá, vagyis a józan észre. - Ez őrültség! Elena két nap múlva itt a születésnapod, és te meg akarod Stefant találni?
	
		- Miért? Talán nem lenne szép szülinapi ajándék? - tervezgetett Elena, és indult a szekrény felé. Mihelyt kinyitotta, Damon közbeszólt:
	
		- Most meg mi a fenét csinálsz? - megrémült.
	
		- Nem látod? Pakolok. - ebben a pillanatban Elena kezdte belegyömöszölni a ruháit a bőröndbe.
	
		- Na nem! - mordult rá Damon és odament, hogy megállítsa. - Ezt azonnal fejezd be! Nem mehetsz el! Bolondság! - ripakodott rá Damon és lefogta Elena karjait, hogy ne tudjon bepakolni.
	
		- Ne csináld, Damon, eressz már el! Nem mondhatod meg, hogy mit tegyek! - dühöngött Elena, és próbálta a karját kiszabadítani Damon szorítása alól.
	
		- De még mennyire, hogy igen! - ekkor leálltak mindketten: Elena az erőlködésben, Damon pedig elengedte Elena karját. - Én kell rád vigyáznom, Elena, fogd már fel! Klaus ha akar a kisujjával kapja le a fejed. Ezt akarod? - olyan hihetetlenül nézett Damon Elena szemeibe, hogy az remegni kezdett.
	
		- De nem ülhetünk ölbe tett kézzel, amíg Stefan vissza nem jön! - próbálkozott Elena.
	
		- Elena! Nem tehetünk semmit. Ha Klaus azt akarja, hogy visszatérjen Stefan, akkor visszatér. Ha pedig nem, akkor mi az égvilágon nem tehetünk semmit. Lehetetlenség Klaust megakadályozni! - magyarázott Damon.
	
		- Lehetetlen annak, aki nem akarja! - vágott vissza Elena. Talán picit meg is bánta, mert Damon tényleg vigyázott rá, és lehet, hogy ezt nem érdemelte volna meg. Dehát mostmár kimondta....
	
		- Mi? - borult el Damon agya. - Te szerinted én nem akarom hazahozni a testvéremet? Azt mondod. hogy élek a lehetőséggel? - Damon erre olyan sértődött arcot vágott, hogy Elenának megsajdult érte a szíve.
	
		- Ne haragudj, Damon. Nem akartam ezt 1igy kimondani!
	
		- Nem, persze, hogy nem. - fordult el Damon.
	
		- A következőt csináljuk: te szépen hazamész, én pedig megtalálom Stefant, így nem eshet bajod. - Damon szíve óriásit dobbant.
	
		- Ezt nem teheted! Ha neked valami bajod lesz, azt én nem élem túl. - mondta Damon, és égő vággyal nézett bele a lány arcába.
	
		Elena úgy érezte magát abban a pillanatban, mintha senki és semmi nem létezne, csak ők ketten. Egy kis ideig eltávozott a Földről, de a fájdalom, és a hiány ismét a szívébe nyílalt, így nem tehetett mást, mint visszatérni.
	
		- Ne mondd ezt! - fordult a bőrönd felé, és folytatta a pakolást, hogy Damon ne vegye észre a legördülő könnycseppet az arcán.
	
		- Elena....Elena figyelj rám! - a férfi megfordította Elenát, és az arcát a két kezébe vette. Ekkor megpillantotta azt a könnycseppet, amelyet Elena nagyon nem akart Damon tudomására hozni. Damon lágyan, gyengéd érintéssel letörölte a könnycseppet, majd mélyen a lány szemébe nézett, de olyan mélyen, hogy az majd elvesztette a józan eszét. - A következőt fogjuk csinálni: vársz két napot, hogy teljen el a születésnapod, másnap pedig elindulunk és megtaláljuk őt, Mit szólsz hozzá? - kérdezte Damon, reménykedve, hogy Elena beleegyezik.
	
		Elena nagyot sóhajtott, és belátta, hogy nem ellenkezhet Damonnek, mert úgysem engedné el egyedül. Lassan lehajtotta a fejét, és egy halvány bólintással jelezte, hogy beleegyezett.
	
		- Rendben van, helyes. - Damon magához ölelte a lányt.
	
		Nem volt mit tenni, túl jól esett ez mindkettejüknek, és kb 2 perc múlva bontakoztak ki egymás karjaiból. Addig szorosan szorították egymást.
	
		- Köszönöm, Damon, hogy vigyázol rám, és hogy nem engeded, hogy őrültséget csináljak.
	
		- Belátod te is, hogy ez az volt. - mosolygott lágyan Elenára.
	
		Elena bólintott, és alig észrevehető mosoly jelent meg az arcán, amit Damonnek címezett.
	
		- Jobb lesz, ha most lemegyek, és főzök egy kávét, kérsz te is? - kérdezte Elena, és Damon bólintott.
	
		- Addig is ezt eltakarítom, de 2 perc, és lent leszek. - azzal Elena lesietett a konyhába, és az emeleten hallani lehetett azt, hogyan intézkedik. Damon elmosolyogta magát, azzal nekilátott a munkának. Óvatosan levette a varjú lábáról a gyűrűt, és letette az asztalra. Amikor végezett, lement Elenához, és csendes beszélgetés közepette Jeremy is megérkezett.
	
		- Na végre! - pattant fel Elena. - Merre voltál, és mit csináltál?
	
		- Mondtam már, Elena. Tylernél voltam, és ilyen-olyan dolgokat mutatott meg. Rajzokat, meg fényképeket. Mesélt néhány dolgot a vérfarkasokról.
	
		- Tényleg? És mi az a néhány dolog? - szólt közbe Damon.
	
		- Elmondta, hogy, Klaus hibrid, azaz vámpír és vérfarkas is egyszerre.
	
		- Na nee...tényleg? - gúnyolódott Damon. - Ezt már tudtuk. Valami új?
	
		- Damon! Fejezd már be! - ripakodott rá Elena.
	
		- Bocs, hogy élek. - Damon feltárta a két karját, utána pedig belekortyolt a kávéba.
	
		- Még valamit mondott? - próbálta Elena kifaggatni.
	
		- Áh nem. Nem mondott semmit, de volt ott valami, ami nyugtalanított. - mondta Jeremy, és összeráncolta a homlokát.
	
		- Mi volt az? - szólt ismét közbe Damon, de ez már nem gúny volt, hanem érdeklődés.
	
		Jeremy nézte egy ideig a padlót, úgy festett, mintha gondolkodna, és végül megszólalt:
	
		- Egy varjú.


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1x03 - Rémálom]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34989337&amp;nid=6174266</link><pubDate>2012-04-02 20:30:25</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	

	
		&nbsp;
	
		Alap: The Vampire Diaries
	
		Főszereplők: Damon és Elena
	
		Írta: Tutikaa
	
		&nbsp;
	
		Részlet a fejezetből:
	
		"- Elena... - Elena heves tiltakozásba fogott, hebegett mindent össze-vissza, azt sem tudta, hogy mit beszél. Damon megfogta a vállait, elhallgattatva a lányt. Elena elkapta a férfi tekintetét, és jól egymásba kapaszkodtak. Damon szeme Elena ajkaira tapadtak. Hol Elena szemeibe nézett mélyen, hol az ajkaira tévedt a pillantása. - Én csak azt mondtam el, hogy mit érzek. Nem kértelek rá, hogy te is tedd ugyanezt. - őszinte mosoly ült Damon arcán. Ez volt az, aminek Elena nem tudott ellenállni, Egyszerűen képtelen volt. El kezdett remegni, és ezt Damon is megérezte. - Fázol? - kutatta Elena tekintetét."

]]></description><encoded><![CDATA[
	
		Végre elérkezett a 3. rész is. Olvassátok el, és véleményezzétek :) Remélem, hogy mindenkinek tetszik és hogy nem potyára írom meg ezeket! Jó szórakozást!
	
		&nbsp;
	
		Zenének talán ezt:


	

	&nbsp;

	
		Aznap este Elena már eljutott addig a pontig, hogy ki tudjon szállni az ágyból. Kiment az emeleti teraszra és gondolataiba meredt. Hagyta, hogy a szél játszadozzon a hajával, és közben jól esett neki az esti friss, mégsem hideg szellő. Behunyta a szemét és felidézte a Damonnel történt eseményeket, amint megfenyegette Jeremyt. Rémes volt, de mégsem tudott rá haragudni annyira, mint amennyire kellett volna. Megfordult, háttal dőlt a korlátnak, behunyta a szemeit, és szippantott egy jó mélyet a jó kinti levegőből. Abban a pillanatban valami furcsa illat csapta meg az orrát. Valami ismerős illat, amire sosem akarta hogy emlékezzen. De már tudta, hogy Damon jelenlétét érezte. Elena anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét, megkérdezte:
	
		- Mit keresel itt? Megmondtam.. - mondta Elena és csak akkor nyitottam ki a szemét. Damon nem látta felháborodottnak Elenát, amin igencsak meglepődött.
	
		-Hmm...Jó a szimatod. - Damon ajkán huncut mosoly bujkált.
	
		- Semmi kedvem most viccelődni. - mondta Elena hanyagul.
	
		- Nekem sincs. Nem ez volt a szándékom.
	
		- Hát akkor mi? - közben rejtegette kíváncsiságát.
	
		- Bocsánatot szeretnék kérni. - mondta Damon, mélyen Elena szemébe nézve, és nagy őszinteséggel. Elena szíve rángatózni kezdett, de igyekezett tudomást sem venni róla.
	
		- Bocsánatot? - nézett Elena a férfira döbbent arccal. - Ezt egy egyszerű bocsánatkéréssel nem lehet megoldani.. - rázta meg a fejét Elena.
	
		- Ez nem egy egyszerű bocsánatkérés, Elena. Ez egy őszinte ember bocsánatkérése. - Damon szíve már kiabált, hogy tegye hozzá azt is, hogy "aki szeret téged" , de próbált Damon rá sem hederíteni. Elena mereven nézett rá.
	
		- De ez nem ilyen egyszerű - akaratoskodott Elena. Próbált erős és megrendíthetetlen maradni. Mindig elgyengült a vámpír jelenléte miatt.
	
		- Tudom, Elena. De el sem hiszed, hogy milyen rettenetes bűntudat gyötör amiatt, hogy annyiszor bántottalak.
	
		- De akkor, miért tetted?
	
		- Mert félek, hogy túlságosan közel kerülök hozzád. Félek a csalódástól, hogy mi lesz, amikor Stefan visszajön.
	
		- Nem értelek. - mondta Elena gyanakodva.
	
		Ekkor a vámpír már nem tudott uralkodni magán.
	
		- Nagyon... gyengéd érzelmeket táplálok irántad, Elena.
	
		- De ehhez két ember kell. Nem dönthetsz egyedül, Damon. - mondta Elena, de a lehető legnagyobb döbbenet ütötte el. A szíve vadul kezdett kalimpálni. Hülyén érezte magát, nem tudta, hogy mit mondjon Damonnek, és a szemét is lesütötte, hogy ne kelljen abba a gyönyörű szempárba nézzen, amely a Damoné volt, mert mindig elragadta a látványa.
	
		- Ugyan már, Elena. - halvány mosoly bujkált Damon arcán, de szemében ezt nem lehetett látni. - Te nem értettél meg engem. Ahhoz nem kell két ember, hogy szeresselek. Ahhoz csak én kellek.- Damon szavai őszintén csengtek Elena fülében.
	
		- De tudod, hogy én Stefant szeretem. - Ugyan.. ezt még ő sem hitte el. Ezt viszont döbbenten fedezte fel Elena.
	
		- Elena... - Elena heves tiltakozásba fogott, hebegett mindent össze-vissza, azt sem tudta, hogy mit beszél. Damon megfogta a vállait, elhallgattatva a lányt. Elena elkapta a férfi tekintetét, és jól egymásba kapaszkodtak. Damon szeme Elena ajkaira tapadtak. Hol Elena szemeibe nézett mélyen, hol az ajkaira tévedt a pillantása. - Én csak azt mondtam el, hogy mit érzek. Nem kértelek rá, hogy te is tedd ugyanezt. - őszinte mosoly ült Damon arcán. Ez volt az, aminek Elena nem tudott ellenállni, Egyszerűen képtelen volt. El kezdett remegni, és ezt Damon is megérezte. - Fázol? - kutatta Elena tekintetét.
	
		- Én nem csak... - habozott pár pillanatig - egy kicsit. - bökte ki végül, de valójában ő is tudta, hogy nem amiatt remeg.
	
		Damon lassan, óvatosan magához ölelte a lányt. Ebben a pillanatban Elena összeszorította a szemeit. Hát ez az. Ettől félt mindig is. A harag, a düh csak álca volt. Mostmár teljesen tisztában volt a dolgokkal, és érzelmeivel, de mégsem akarta elfogadni. Elena szíve hevesen vert. Kisebbeket már nem is volt képes dobbanni. Ekkor Damon elengedte Elenát, és lassú mozdulattal Elenára terítette a fekete, Damon illattal megtelt bőr dzsekit. Elenámak elakadt a lélegzete.
	
		- Ne hülyéskedj, Damon, meg fogsz fázni. - vette volna le Elena Damon felsőjét, de Damon megállította..
	
		- Én nem vagyok fázós típus. - mosolygott Damon. - Hagyd csak.
	
		- Köszönöm. - Elenának hihetetlenül jól esett Damon egyik dolgát magán érezni. Már csak a tudattól kezdett a teste lángolni, hogy a Damoné.
	
		- Akkor megbocsájtasz? - kérdezte Damon, a remény csillanásával a szemében.
	
		- Már megbocsájtottam. - hirtelen kiszökött Elena száján, de nem bánta meg.
	
		A tekintetük olyannyira egymásba kapaszkodott, hogy azt semmi nem választhatta szét. Olyannyira szükségük volt már egymásra ennek a két tekintetnek, mint embernek a levegőre. A varázs már annyira magával ragadta őket, hogy Elena megijedt. Gyorsan közbevágott.
	
		- Kérdezhetek valamit? - dobta oda gyorsan.
	
		- Hát persze. - válaszolt Damon hihetetlen lazasággal.
	
		- Tényleg voltál olyan őrült, hogy megengedted Caroline-nak, hogy ő szervezze a partit? - nevetett fel hirtelen Elena. - Nem félted a házatokat, hogy néhány közepiskolás majd szétrúgja? - már együtt nevettek.
	
		- Nem, arra nem fog sor kerülni. - mosolygott titokzatosan a férfi.
	
		- Ugyan miből gondolod? - vágott vissza Elena.
	
		- Háát...ha mégis sor kerül rá, hogy szétrúgják, akkor ugyanaz a sors vár rájuk is. - erre már mindketten kipukkadtak a nagy nevetésben.
	
		- Nem is te lennél. - játszadozott finoman Elena a férfival.
	
		- Köszönöm a bókot.
	
		- Szívesen. - nevettek mindketten még egy pillanatig, aztán kínos csend telepedett rájuk.
	
		A csendet Damon törte meg:
	
		- Nem unatkozol itthon? Nem iszunk valahol valamit, hogy te se unatkozz és én se. Na és persze, hogy ne fázz. - újra nevetés bújkált Damon szemeiben.
	
		- Jó ötlet lenne ez? - elmélkedett Elena, de már szinte tudta a választ.
	
		- Miért ne lenne az? - értetlenkedett Damon, és felhúzta az egyik szemöldökét. - Barátok volnánk vagy nem?
	
		- Végül is miért ne? Ezzel nem ártunk senkinek. - mosolygott Elena, és már indult is be. Damon tartott vele. - Na mi az? Nem jössz?
	
		- De igen, de jobb ha lent várlak meg. - mondta Damon vigyorogva.
	
		- Ne csináld, gyere már be. - Elena Damonhoz lépett és magával cibálta. - Csak egy pillanat. Veszek magamra valamit, addig is ezt visszaadom. - Lassan leemelte magáról Damon dzsekijét. - És köszönöm.- küldött Elena köszönetképpen egy mosolyt Damon felé.
	
		- Nincs mit.
	
		Elena felkapott magára egy felsőt, majd elindultak Damonnal.
	
		- Hová megyünk? - kérdezte Elena kíváncsian menet közben. - Csak azért kérdem, hogy kocsival menjünk-e.
	
		- Ahum - hümmögött Damon. - Szükség lesz rá, mert nincs valami közel gyalog.
	
		- Rendben hozom is a kulcsokat. - Elena visszaszaladt a konyhába, és leakasztotta. Damon türelmesen megvárta, majd elindultak a kocsi felé.
	
		- Majd én vezetek. - mondta Damon és lágyan kivette Elena kezéből a kulcsokat. Ezzel az érintéssel megdobogtatta újra a lány szívét.
	
		- Rendben van. - és már szállt is be Elena az anyósülésre.
	
		Menet közben kicsit eluralkodott a csend. Mindketten el voltak foglalva a bajaikkal, és érzéseikkel. Az érdekes pedig az volt az egészben, hogy Damon Elenán, Elena pedig Damonön &nbsp;gondolkodott. Néha - néha váltottak egy-két szót, de inkább a gondolataikba meredtek, amíg meg nem érkeztek. Kiszálltak a kocsiból, Elena pedig követte Damont, mivel nem ismerte ezt a helyet.
	
		- Na és milyen helyre hoztál? - kérdezősködött Elena.
	
		- Szerintem elég kellemes. Nincs közel a városhoz, de messze sincs. Tehát...elég ideális a számomra. Ha bajom van mindig ide jövök. Itt oly távolinak tűnik minden és mégsem.
	
		- Ez elég furán hangzik. - emelgette Elena a szemöldökét.
	
		- Mert az is. - mondta Damon, és már be is léptek az ajtón.
	
		Az ablak mellett találtak egy elég kellemes helyet, és leültek oda. Alig foglaltak helyet, máris érkezett a pincér.
	
		- Na mi legyen? - várt válaszra Damon Elenától.- Italnak ihatnánk például...lássuk csaak...
	
		- Tequilát - vágta rá hirtelen Elena.
	
		Damon meglepődött Elenán
	
		- Rendben van. Akkor egy üveg Tequilát kérünk. - mondta Damon.
	
		- Esetleg sót és citromot is óhajtotok melléje? - kérdezte a pincér.
	
		- Igen, köszönjük - vágta rá Elena.
	
		A pincér távozásával viszont Damon nem állta meg szó nélkül.
	
		- Ki gondolta volna, hogy a félénk, és csendes Elena ilyen vad italt rendel? - szórakozott Damon a saját poénján.
	
		- Ez nem vad. Amúgy is ha sóval és citrommal iszod, akkor nem érzel sokat.
	
		- Sóval és citrommal? - csattant fel Damon. - Rendben van. Akkor muszáj lesz megtaníts rá.
	
		Ekkor ki is hozta a pincér az üveg Tequilát, a sót, és a citromot felszeletelve, majd távozott.
	
		- Nem nagy ügy. Majd én. - Elena a sót Damon poharának szélére helyezte, majd a kezébe nyomott egy szelet citromot. Majd ugyanezt tette a saját poharával is, és kézbevett ő is egy citromot. Lassan felhajtotta, és Damon is utánozta.
	
		Elena nem is gyanította volt, hogy egyszer itt fog ülni, és PONT Damonnal. Dehát soha ne mondd, hogy soha.
	
		- Te mikor tanultad ezt? - kérdezte Damon pajkosan.
	
		- Nem az a szent vagyok, akinek te képzeltél. - mondta Elena játszadozva Damonnel. - Miután a szüleim meghaltak, a " barátaim " - mal ittam meg egy üveggel, és akkor tanítottak, - mutatta Elena a macskakörmöt az ujjaival. - &nbsp;De szerencsére nem vált szokásommá. Nagyon bánatos voltam, nem vártam semmi jót a tanévtől. Gondoltam egy picit felszabadulok. Jó választás...eleinte. De aztán képtelen vagy vidám maradni, ha az alkohol kipárolog belőled, s talán még rossza, mint mielőtt innál, mert érzelgősebb vagy. Legalább is én ezt állapítottam meg. - mondta Elena, és újra az üveg után nyúlt, hogy töltsön mindkettejüknek. - Sajnos Jeremy-ről azt nem mondhatnám el, hogy nem vált a szokásává. De igen. A szokásává vált. Csakhogy nem a pia. Hanem a drog, ami sokkal de sokkal rosszabb. Remélem, hogy mostmár tényleg abba hagyta. - reménykedett Elena.
	
		- Hát mivel már a barátnője nem él, az a... Vicky, már rosszba nem tudják belevonni. - mondta Damon viccelődve, de Elenának azonnal eszébe jutott, hogy Stefan végzett vele. És talán Damon nem azért hagsúlyozta ki, mert meghalt, hanem azért, mert mindketten jól tudták, hogy ki ölte meg.
	
		- Ez nem vicces, fejezd már be. - lökte meg finoman Elena Damont és közben nevetett.
	
		- Rendben abbahagytam. - mondta Damon és újra lehajtottak egy pohárral.
	
		- Na és te? Neked úgy látom teljesen szokásoddá vált az ital. - viccelődött Elena, de mégis félt, nehogy megbántsa őt, vagy hogy férre értse.
	
		- Deehogy. - nyomta meg egy kicsit az e betűt Damon. - Ez csak álca. Picit elnyomja az étvágyadat, hogy ne kívánd a vért. Szerintem imádkoznod kellene, hogy inkább whiskey-t igyak, és ne vért, minthogy ocsmárolj. - mindketten kipukkadtak a nagy nevetéstől.
	
		- Talán mégis igazad van.
	
		- Igazam hát. - egy kicsit viccesre sikeredett az este, dehát Damon azért csinálta mindezt, hogy jobban megismerkedjenek, többet tudjanak egymásról, és hogy kiengesztelje Elenát. Ez némileg be is jött
	
		Ezután újra kínos csend telepedett kettejük közé, és csak egymást bámulták. Damon tekintete újra megragadta az Elenáét. Elena viszont hamarabb felébredt a varázsból:
	
		-Szerintem már túl sok volt így is a teqila. Jobb lenne, ha mostmár mennénk. Jeremy is egyedül van, és nem akarom felügyelet nélkül hagyni.
	
		- Ugyanmár, Elena.- nevetett Damon - Ne játszd már a papás-mamást. Jeremy már felnőtt. Tud magára vigyázni. - kortyolt bele a pohárba.
	
		- Na ne mondd. Talán a vámpírok ellen is meg tudja védeni magát?
	
		- Ezt hogy érted? - értetlenkedett Damon. - Arra érted, hogy talál Stefan és Klaus visszatérnek?
	
		Erre a kérdésre meghűlt Elenában a vér is. Amikor Damon társaságában van, nem szereti ezt a nevet hallani. Csak szomorúságot okoz. Elena olyan arccal nézett Damonre, hogy az majd leesett a székről nevetésében.
	
		- Hát ez mostmár tényleg nem volt vicces. - komolyodott el Elena.
	
		- Jól van. Belátom, hogy ismét hülye voltam. - viccelődött Damon.
	
		- Mint mindig. - vágott vissza gyorsan Elena és elszaladt a pultig, hogy fizessen. Damon sosem hagyta volna, hogy fizessen, és így belecsempészett egy 20 dollárost Elena felsőjének a zsebébe.
	
		- Nos fizettem, mehetünk? - vette magára Elena a felsőjét.
	
		- Én is. Akár mehetünk is.
	
		Elena nem értette, hogy mire érti azt, hogy én is, de nem akart már visszakérdezni, és vitatkozni a férfival.
	
		A hazafelé út ismét csendesen telt el, mostmár Elena a tájjal volt elfoglalva, Damon pedig az utat figyelte.Elena kétségbe esett, amiko Damon hirtelen elkapta kormány, és letértek az útról.
	
		- Ez meg mi volt? - kapacskodott meg Elena, és közben kifújta magát.
	
		- Egy fekete varjú. - mondta Damon idegesen. Mintha már érezte volna, hogy mi közeledik. Megrémült.
	
		- Az nem jelent jót. - mondta Elena mostmár egy kicsit megnyugodva.
	
		- De nem ám. - válaszolta Damon, és a kocsival visszatértek a főútra. Damon megállt Elenáék háza előtt.
	
		- Kösz ezt az estét. - mosolygott Elena Damonre.
	
		- Én köszi - és szállt már kifelé a kocsiból Damon.
	
		- Ohh hagyd csak, menj el vele, majd holnap visszaadod. - intette le Elena.
	
		- Ugyanmár. Nekem meg van a képességem, hogy hogy érjek haza gyorsabban gyalog, mint kocsival. - vigyorgott Damon.
	
		- Na persze, hogy is ne! - nevetett Elena. Nagy habozás után végre hozzátette. - Hát akkor...jó éjt.
	
		- Jó éjt Elena. Majd hívlak - itt egy kis habozás történt - a....buli miatt. - vágta rá Damon.
	
		- Rendben. - bólintott Elena. - Szia, és már fordult is be az ajtón.
	
		Damon még egyet intett, azzal ő is hazament, nem panaszkodhatunk, elég gyorsan hazaért.
	
		Elena ahogy beért a házba szólította Jeremyt. Senki nem válaszolt. Levette a felsőjét, és felakasztotta a fogasra. Ekkor kihullott a 20 dolláros a zsebéből. Most már tudta, hogy Damon mire mondta azt, hogy ő is fizetett. Elnevette magát és indult felfelé. Ismét szólította Jeremyt de nem kapott választ. Benézett a szobájába és nem volt ott Jeremy. " Tehát tekereg. " - mosolygott magában Elena. Amikor belépett a saját szobájába és felkapcsolta a villanyt, elfogta a rettegés. Földbe gyökerezett a lába attól a látványtól, ami ott fogadta. Csak egy dologra volt képes. Damont hívni.


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1x02 - A Szív Győzedelmeskedik]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34989337&amp;nid=6174264</link><pubDate>2012-04-02 20:26:48</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	

	
		&nbsp;
	
		Alap: The Vampire Diaries
	
		Főszereplők: Damon és Elena
	
		Írta: Tutikaa
	
		&nbsp;
	
		Részlet a fejezetből:
	
		"Elena összerezzent. Talán tényleg a lélek okozta ezt. Dehát nem is csoda. Furcsa is, hogy eddig nem roppant össze Elena. Kénytelen magával hordozni azt a rettenetes tényt, hogy Stefannal van, de ő mégis másra gondol. Nem akarta elhinni, hogy aki iránt gyengéd érzelmeket táplál, az nem más, mint Damon Salvatore. Az a Damon, aki annyi fájdalmat és csalódást okozott már neki, hogy legszívesebben sikított volna. Ez most a szív és az ész harca volt. "Pillanatnyilag az ész győzedelmeskedik" - gondolta magában Elena. Nem akart megbocsájtani Damonnek, nem akart abba a gyönyörű tengerkék szempárba nézni. Tudta, hogy az ész elbukna. Elena túlságosan elmerült a gondolataiban, és megrezzent, amikor már harmadszor szólította Caroline."

]]></description><encoded><![CDATA[
	Itt a folytatása az első résznek. Kérlek írjatok kommenteket, nagyon szükségem van rájuk :)

	
		Zenének közben hallgathatjátok ezt:


	

	&nbsp;

	
		Aznap, mikor Damon hazament, rettenetesen érezte magát. Csak Elenára tudott gondolni, arra a csodálatos gesztenyebarna szempárra, amelyben annyi harag és düh gyülemlett össze. "Ennyi gyűlölet, ennyi harag. Hogy képes egy ember ennyi gyűlöletre, ha az illető pont olyan, mint Elena? Hogy képes egy ilyen angyali teremtmény ennyi ördögi tulajdonságra?" - elmélkedett Damon magában, miközben ült a kandalló előtt és már a második üveg whiskey-t ürítette ki. Tudta, hogy ezt a sok utálatot és haragot ő idézte elő Elenából. Minél jobban próbálta bizonyítani Elenának, hogy mennyire szereti, annál többször vesztette el a fejét, és művelt olyan dolgokat, amivel Elenának fájdalmat okozott. Elena azon az Elven volt, hogy ha valakit szeretünk, akkor azt nem bántjuk meg, és nem is vette komolyan Damon vallomásait. Azt gondolta, hogy azért csinálja ezt, hogy bosszút álljon Stefánon. De Damon szándékai nagyon is őszinték voltak. Damon valóban nem tudta, hogy mit csináljon annak érdekében, hogy bebizonyítsa Elenának, hogy nem hazudott az iránta táplált érzelmeivel kapcsolatban.
	
		&nbsp;
	
		Elena szörnyen érezte magát. Ez a hirtelen láz az ágynak döntötte, de innentől már csak javult az állapota. Végre megérkeztek Bonni-ék is. Nagy sietséggel rohantak fel Elenához. Mindketten, illetve mindhárman, meg voltak rémülve Elena miatt, beleértve Jeremy-t is.
	
		- Mi történt veled, Elena? - kérdezte Caroline, ahogy berontott a szobába.
	
		- Jól vagy? - folytatta Bonnie.
	
		- Igen, persze. Ne aggódjatok annyit! Nyugi. Oké?
	
		- Oké, csak gondoltuk, hogy valami szörnyű dolog történt veled. - jegyezte meg Caroline.
	
		- Az nem elég szörnyű, ha ki sem tud kelni az ágyból? - vágott közbe Jeremy.
	
		- Nem kell túlozni - tiltakozott Elena. - Semmi komoly, csak egy kis rosszullét. Amugy is kialszom magam, s holnap már olyan leszek, mintha kicseréltek volna - mosolygott Elena. Mindig sokkal jobban érezte magát, ha a barátai a közelében voltak.
	
		- De konkrétan mitől lettél rosszul? - gyanakodott Caroline.
	
		- Fogalmam sincs. Nem ettem semmi olyat, és fizikailag is tökjól éreztem magam... - jegyezte meg Elena elgondolkodva.
	
		- Talán fizikailag tényleg jól voltál, de lelkileg kevésbé. - állapította meg Bonnie - Hidd el Elena, hogy a lélek nagy hatással van a testre.
	
		Elena összerezzent. Talán tényleg a lélek okozta ezt. Dehát nem is csoda. Furcsa is, hogy eddig nem roppant össze Elena. Kénytelen magával hordozni azt a rettenetes tényt, hogy Stefannal van, de ő mégis másra gondol. Nem akarta elhinni, hogy aki iránt gyengéd érzelmeket táplál, az nem más, mint Damon Salvatore. Az a Damon, aki annyi fájdalmat és csalódást okozott már neki, hogy legszívesebben sikított volna. Ez most a szív és az ész harca volt. "Pillanatnyilag az ész győzedelmeskedik" - gondolta magában Elena. Nem akart megbocsájtani Damonnek, nem akart abba a gyönyörű tengerkék szempárba nézni. Tudta, hogy az ész elbukna. Elena túlságosan elmerült a gondolataiban, és megrezzent, amikor már harmadszor szólította Caroline.
	
		- Akkor benne vagy, Elena?
	
		Elena csak egy alapzajt hallott, mialatt kitudja merre járt képzeletben. Illetve konkrétabban kinél.
	
		- Miben is? - sóhajtotta Elena - Ne haragudj, Caroline, nem figyeltem. - támasztotta meg a fejét a kezével Elena, utána ismét felpillantott.
	
		- Arról van szó, hogy beszéltem Damonnal...
	
		Erre Elena olyan képet vágott, hogy a többiek nem állták meg nevetés nélkül. Elena alig észrevehetően remegni kezdett, akár a nyárfalevél.
	
		- Mégis miről? - értetlenkedett Elena. A remegés egyre jobban fokozódott benne, mialatt válaszra várt Caroline-tól. Szíve mélyén tudta, hogy ez Damon hallatára idéződött elő.
	
		- Beleegyezett, hogy a Salvatore házban rendezzük meg a szülinapi partidat! - ujongott Caroline, és már tapsolt közben. Bonnie és Jeremy mosolyogtak.
	
		- Mi? Na nem. Ezt felejtsétek el!
	
		- Ne már, Elena, jó buli lesz - szólt Jeremy.
	
		- De én nem akarom, hogy ott legyen. - viaskodott Elena - Túl sok az emlék, Minden Stefanra emlékeztet, és... - szinte azt mondta, hogy nem szeretne Damon-nel találkozni - és..semmi kedvem szervezkedni. - mondta lehangoltan Elena.
	
		- Azért vagyok én itt. - mutatott végig magán Caroline, és a füléig ért a mosoly.
	
		- Remek - sóhajtott Elena.
	
		- Benne vagy akkor? - kérdezte lelkesen Caroline. Már alig várta, hogy elkezdjen intézkedni a szervezésben.
	
		- Rendben - sóhajtott Elena, bár 1 százaléknyi kedve sem volt erre.


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1x01 - Az Első Pillanat]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34989337&amp;nid=6174258</link><pubDate>2012-04-02 20:18:44</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	

	
		&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		Alap: The Vampire Diaries
	
		&nbsp;
	
		Főszereplők: Damon és Elena
	
		&nbsp;
	
		Írta: Tutikaa
	
		&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		Részlet a fejezetből:
	
		&nbsp;
	
		"Reggel a csergőóra rimánkodására ébredt. "Csak egy rossz álom volt, csak egy rossz álom" - könnyebbült meg Elena. Nagyon sokat szenvedett azon az estén, amikor tényleg megtudta, hogy &nbsp;léteznek vámpírok. Ez a rossz álom csak felidézte benne a múlt keserves élményeit. Újra át kellett élnie azt a rettenetes estét.
	
		Elena a gondolataiba meredve nem is vette észre, amikor Jeremy besétált az ajtón. Elena hirtelen megrázkódott, amikor meghallotta a hangját.
	
		-Éhes vagy? Készítettem reggelit. - mondta Jeremy gyanakodva.
	
		Mióta Jenna elment, nem volt valami jó hangulat a házban. Persze meg lehetett ezt érteni, mivel Jenna a pótmamájuk volt, és ő vette magához a fiatalokat, mikor a szüleik az autóbalesetben meghaltak."
	
		&nbsp;

]]></description><encoded><![CDATA[
	
		Hát ez lenne az első sztorim. Olvassátok el, és kövessétek figyelemmel. Hozzászólásotokat nagyon várom :)
	
		Ha közben szeretnétek zenét hallgatni, akkor ezt ajánlom:


	

	&nbsp;

	
		Vámpírok...Boszorkányok....Vérfarkasok.....
	
		Elena lihegve, nagyot nyelve kapta fel a fejét rettenetes álmából. Sosem gondolta volna, hogy az élete ekkora fordulatot vesz ilyen parányi idő alatt. De mégis. Mégis csak megtörtént. Az élete vámpírokról, boszorkányokról na és persze vérfarkasokról szól. Micsoda rémálom. Azóta nem tud nyugton ülni, és nyugodtan aludni, mióta megtudta, hogy Stefan vámpír. "Vámpír!! Úristen!" ismételgette ezt magában. Lassan visszatette a fejét, behunyta a szemeit, újra és újra felidézte maga előtt azt a pillanatot, amikor sok nyomozás után, végre Stefan is kimondta azt, amit kell: vámpír. Ő egy vámpír. Elenát úgy érte a pillanat újra meg újra visszajátszása, akár egy jéghideg zuhany. Dehát nem csoda, hisz rájött arra, hogy az élete értelme valójában már halott több, mint 150 éve...
	
		Reggel a csergőóra rimánkodására ébredt. "Csak egy rossz álom volt, csak egy rossz álom" - könnyebbült meg Elena. Nagyon sokat szenvedett azon az estén, amikor tényleg megtudta, hogy &nbsp;léteznek vámpírok. Ez a rossz álom csak felidézte benne a múlt keserves élményeit. Újra át kellett élnie azt a rettenetes estét.
	
		Elena a gondolataiba meredve nem is vette észre, amikor Jeremy besétált az ajtón. Elena hirtelen megrázkódott, amikor meghallotta a hangját.
	
		-Éhes vagy? Készítettem reggelit. - mondta Jeremy gyanakodva.
	
		Mióta Jenna elment, nem volt valami jó hangulat a házban. Persze meg lehetett ezt érteni, mivel Jenna a pótmamájuk volt, és ő vette magához a fiatalokat, mikor a szüleik az autóbalesetben meghaltak.
	
		-Igen, persze Jeremy, mindjárt megyek. - mondta Elena kicsit kábán, mivel pár másodpercre elvesztette a szeme világát, olyan hamar szökött ki az ágyból.
	
		-Rendben. Lent leszek. - válaszolta Jeremy, azzal fordult ki az ajtón.
	
		-Várj, Jeremy! - Elenának eszébe jutott valami.
	
		Jeremy az ajtó küszöbén kilépve megfordult, hogy szemügyre vegye Elenát, aki picit gyengének és gyötörtnek látszott.
	
		-Nagyon sajnálom, ami velünk történt mostanában...Először a szüleink, aztán pedig kiderül, hogy a teljes baráti körünk vámpírokból, boszorkányokból és vérfarkasokból áll, Jenna, aki olyan volt, mint az anyánk, végül pedig Stefan, aki annak a kegyetlen és aljas Klausnak az óhajait lesi. Tényleg nagyon sajnálom Jeremy...- Elenának elcsuklott a hangja, és a könnyek mardosni kezdték a szemeit. Abban a pillanatban azt szerette volna, ha körülötte nincs senki és semmi, csak ő és azt szerette volna, ha sikolyba folytja a bánatát. De sajnos ez nem volt olyan egyszerű. Talán megkönnyebbült volna, de kis időn belül ugyanolyan pocsékul érezte volna magát. Nem csak a veszteség fájdalmával kellett megküzdenie, hanem a gyűlöletével is, amelyet Damon erőszakolt ki belőle. Elena nem volt az a könnyen idegeskedő típus, de Damon sokszor nem ismert határokat. Talán azért viselkedett Elenával olyan kegyetlenül, mert leplezni akarta az érzéseit, azt, hogy mindent odaadna érte. Utálta magát, amiért ennyire szereti Elenát. De Damon sajnos tudomásul kellett vegye, hogy Elena már elkötelezte magát. Stefáné lett. Damon sem érezte jobban magát, mint Elena. Elena, ha nem is ismerte be, ő is szenvedett ettől a titkos vágytól, amit Damon ébresztett benne. Gyötörték őt ezek az erős érzelemhullámok, akár egy örvény, ahol sosem tudod eldönteni, hogy melyik pillanatban szippant be, és nincs menekvés. Nem volt mit tenni ellene. Az észnek magyarázhatunk, de a szívet nem lehet megtéveszteni.
	
		-Ugyanmár, Elena, te nem tehetsz semmiről. Nem te vagy a hibás. A sors tette ezt velünk, a sors űzi ezt a gonosz tréfát.. Kérlek Elena... - Jeremy magához ölelte és nyugtatgatta. Néhány pillanat múlva érezte, hogy Elena teste kezd súlyosbodni, és amikor lepillantott rá, látta, hogy Elena eszméletlen. Jeremy utánakapott. Még épp időben.
	
		-A fenébe - rémült meg Jeremy, és Elenát az ágyhoz cipelte. - Elena mi van veled? Kérlek ébredj fel! - Jeremy rángatta, szólítgatta, de eredmény nélkül. Ekkor rohant a telefonjához le a nappaliba, és már nyomta is meg a hívás gombot.
	
		-Tessék, Jeremy? - szólt bele Damon unottan, és nem nagy lelkesedéssel.
	
		-Damon? Ne haragudj, hogy ilyenkor zaklatlak, de komoly dolog történt. Elenáról van szó.. - Jeremy be is akarta fejezni, de Damon közbevágott.
	
		-Mi történt Elenával? - Kérdezte, leplezve hirtelen rémületét.
	
		-Az előbb beszélgettünk, megöleltem, és éreztem, hogy nehezedik, és.. Egyszer csak nem volt magánál. Nem akar magához térni..
	
		-Mi? Dehát mi lett vele? - kérdezte Damon, és kortyolt egyet a whiskey-ből.
	
		-Fogalmam sincs. - mondta Jeremy rémülettel a hangjában.
	
		-Miért nem hívtál egy orvost? - kérdezte Damon gúnyosan.
	
		-Kösz a tippet, Damon, mindig is tudtam, hogy számíthatok rád! - mondta Jeremy dühösen, és már az járt a fejében, hogy felhívja Bonnie-t vagy Caroline-t, és tőlük kér segítséget, nem ettől az öntelt alaktól.
	
		-Jól van, jól van, kölyök, máris ott vagyok - mondta cinikusan Damon és letette a kagylót.
	
		Jeremy azért mégis úgy döntött, hogy felhívja Caroline-t és Bonnie-t. Még egyszer felment Elenához, hogy megnézze jól van-e, utána megint lement telefonálni. Kísértette a gondolat, hogy megpróbálja felkeresni Stefant, de aztán elhessegette a gondolatot. Jeremy nem is sejtette, hogy amíg ő lement telefonálni, addig Damon csendben bemászott Elenához az ablakon keresztül. Összeszorult a szíve Elena láttán, és lehajolt az ágy mellé. Megtapogatta Elena homlokát: a lány homloka szinte lángolt a forróságtól.
	
		Damont kísértette a gondolat, hogy simán megcsókolja, hisz úgysem látja senki. Damon gondolatát Elena hangja törte meg:
	
		-Damon - mondta Elena rekedt hangon, még mindig önkívületben.
	
		Damon szívébe hasított ez a megszólítás. Damon azt gondolta, hogy Elena magához tért. Szólítgatta, lágyan lóbálta Elenát, de nem tért magához. Damon ekkor tudta, hogy Elena rá gondolt, és hogy csak ő járt a fejében. Erre a gondolatra a szívébe hasított újra valami, amit úgy hívnak, hogy remény. Gyors léptekre figyelt fel gondolataiból, és benyitott Jeremy. Jeremy döbbenten fedezte fel Damont Elena ágya mellett.
	
		-Hát te nem az ajtón keresztül tervezted a közlekedést? - kérdezte Jeremy gyanakodva.
	
		-Így közelebb és hamarabb volt - vetett Jeremy felé egy Damonra jellemző mosolyt.
	
		-Vagy csak kihasználtad, hogy nem volt senki Elena mellett. - vágott vissza Jeremy.
	
		Talán túlságosan is rosszul tette azt, hogy először beszélt és csak azután gondolkodott. Már túl késő volt: Damon elkapta a nyakát, és a falhoz vágta úgy, hogy Jeremy nyöszörgött bele.
	
		-Na ide figyelj kölyök! Attól, hogy Elena öcsikéje vagy, az még nem azt jelenti, hogy nem reccsenthetem el a nyakad..
	
		Mielőtt Damon folytathatta volna Elena önkívületéből kezdett helyrejönni. Igaz, hogy nem volt annyira jól, hogy tudjon normálisan gondolkozni, de annyira igen, hogy észrevegye Damon erős, és izmos kezét Jeremy nyakán. Elena teljes erejéből visítani akart, de csak valami rekedtes hang jött ki a torkán. Erre Damon megfordult, és elképedt.
	
		-Elena! - szólt Damon meglepve, és elengedte Jeremy nyakát. - Jól vagy? - kérdezte Damon, mintha az előbb nem Jeremy nyakát fogdosta volna.
	
		-Igen, jól! - szólt Elena dühösen.
	
		-Tehetek érted valamit?
	
		-Igen! Azt, hogy eltűnsz, és soha többet nem jössz vissza! - mondta Elena ezt olyan hangon, hogy még saját maga is meglepődött. - Nem elég, hogy már egyszer szinte megölted őt! Meg is halt volna, ha nincs rajta az a gyűrű. - mondta magas hangon Elena, mivel annyi ereje nem volt, hogy üvöltsön.
	
		-Elena, én... - Elena a szavába vágott:
	
		- Nem érdekel, Damon! - mondta Elena reszkető hangon: már a sírás mardosta a torkát. - Már nem.
	
		-Elena, sajnálom.. - mondta Damon bűntudattal a szemében, de minél jobban igyekezett, hogy ez ne látszodjon meg rajta.
	
		-Tűnj innen, nem akarlak látni! Menj el, most!
	
		Damon még egy ideig Elenát figyelte, aztán nem várta meg, hogy Elena még egyszer rászóljon, mert azt nem bírta volna ki - de ezt is csak a szíve mélyén tudta, mert magával is az ellenkezőjét próbálta elhitetni-, néhány szikrát lövellt a szeméből Jeremy felé, még egy utolsó lopott pillantást vetett Elenára, azzal kifordult az ajtón.


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Új külső!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34864203&amp;postid=838873</link><pubDate>2012-03-18 12:07:22</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	Sziasztok!

	Gondoltam, hogy egy kis változatosság nem ártana az oldalnak, így egy új külsővel jelentkezem, ami nem sötét, mint az előző. Az előzőt egy kicsit megúntam, pontosan ezért is, mert túl sötét volt, de ez mostmár hangulatosabb, vidámabb, remélem, hogy nektek is elnyeri majd a tetszéseteket :)

	Ami a részeket illeti nem hinném, hogy tudnék jönni emostanában, mert sok minden lefoglal. Tudom, hogy ez nem húz ki a csávából, de ez van, és hamarosan majd jelentkezem! :)
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[XIX. Tudatalatti - a legújabb fejezet!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34864203&amp;postid=819948</link><pubDate>2012-02-10 15:55:37</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	

	Sziasztok! Már néhány napal ezelőtt megírtam, de sajnos nem volt időm, hogy kitegyem, mert csomó rohanás, meg minden, szóval most itt van, és olvassátok el, aztán várom a kommenteket továbbra is, ahogyan az előző oldalon tettétek :)
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	Részlet:

	&nbsp;

	
		"- Cserét ajánlok. &#8211; nézett hol Elenára, hol Damonre, hol pedig Bonniere, akit Elena még mindig az ölében tartott, és a homlokát simogatta. &#8211; Illetve nem csak azt. A boszorkány is helyrejön. Gondolom ez elég ahhoz. Visszakapod az öcsédet, és még ő is helyrejön. &#8211; széttárta karját, de már úgyis tudta, hogy ezt a csatát megnyerte.&nbsp;
	
		&nbsp;
	
		- Miféle csere? &#8211; Elena merkelve pillantott fel Klausra.
	
		&nbsp;
	
		- Miféle csere? &#8211; Elena merkelve pillantott fel Klausra.
	
		&nbsp;
	
		- A hasonmást az öcsikéért és a bosziért cserébe. &#8211; vigyorgott, majd kezdett sétálni fel alá, a válaszra várva.
	
		&nbsp;
	
		- Na és Stefan? &#8211; dobta közbe Damon."


	ELOLVASOM
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Jó hírek!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34864203&amp;postid=812590</link><pubDate>2012-01-28 08:38:55</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	

	Nos, van egy jó hírem a számotokra. Menj a bővebben-re, és olvasd el :)

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	Végre pótlásra került minden egyes része a fanfictionnek, azaz volt két fejezet, aminek nem volt címe, annak címet adtam, és volt egy rész, amit sajnos újra kellett írnom, mert elveszett és kitörlődött :( De sebaj. Tegnap erőre kaptam és újraírtam. Mostantól úgy látszik, újraindul az egész, de inkább nem igérek semmit. Amint tudom, hozom a legújabb részeket :)

	&nbsp;

	XI. Furcsa Ajándék

	ELOLVASOM

	&nbsp;

	Rengeteg új dolog és ötlet kavarog a fejemben, és szerintem a következő részekben bele is fogom fonni ezeket az ötleteket :) Olvassátok el ezt a részt, mert néhány új dolgot is belefűztem. Jó szörakozást, várom a véleményeiteket :)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Kész!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34864203&amp;postid=812264</link><pubDate>2012-01-27 16:53:48</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	Nos meg is lettem teljesen :) Ahhoz képest, hogy már délutánra kész vagyok az oldallal, és még csak ma reggel kaptam meg :) Nem is olyan rossz. Át van hozva minden tartalom, az ottani oldallal még nem tudom, hogy mit csinálok. Több, mint valószínű, hogy nem marad meg, vagy ha igen, akkor átvezető oldal lesz, vagy hogy is hívják, de még az sem biztos. A lényeg, hogy ez az oldal sokkal jobb, és otthonosabban tudok mozogni, meg jobban is szeretem. Remélem, hogy ti is így lesztek vele :)
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Költözés és nyitás!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=34864203&amp;postid=812036</link><pubDate>2012-01-27 10:43:29</pubDate><author><![CDATA[Tutikaa]]></author><description><![CDATA[
	

	Sziasztok!

	Végre eljött az az idő is, hogy elköltözzek a blogspot.com-ról, mivel ott annyira kellemetlenül éreztem magam. Lehet, hogy az oldal címéből nem derül ki, hogy ez milyen oldal is, de akik már tudják, és akik ismernek engem meg az irományom, azok tudják, hogy ez a Vámpírnaplók két főhőséről, Damonről és Elenáról szóló fanfiction, amit úgy is nevezhetünk azok kedvéért akik így nem értik, hogy kitalált történet. Hát igen! Kitalált történet! Az én kitalált történetem, ami abban rejlik, hogy én bonyolítom az eseményeket, kedvem szerint fűzöm bele a szálakat, a szerelmet, bonyodalmakat, izgalmat, hatalmat, szenvedélyt, és amit még el tudtok képzelni ahhoz, hogy egy történet kiteljesedjen. Hamarosan áthordom a tartalmakat is, meg még itt ott lesznek változtatások, mivel egyszer elintéztem ügyesen magam, mivel kitöröltem az összeset amit írtam. Hát igen. Figyelmetlenség az ide vezet. De szerencsére akkora kár nem keletkezett, és szerencsére az ilyen bejegyzéseknél össze-vissza megtaláltam őket. Azt hiszem, hogy csak egyetlen egy veszett el, de azt is majd újraírom, és talán újraolvasom az egész történetet, hátha valami újraírásra szorul vagy esetleg elnéztem valamit, és valahol kavarodás van.&nbsp;Nos akkor még az az elején egy pici hiányosság lesz, de hamar átpakolok mindent, és azt is bejelentem, hogy újraindul a fanfic :) Igaz, még csak néhány részt tervezek, de ez amúgy sem a végét jelentené :) Akkor hát hamarosan találkozunk ITT :)

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	U.i: nagyon nagy köszönet Nikkii-nek, egy csodálatos és jószívű szerkesztőnek, aki közreműködött abban, hogy létrejöjjön ez a portál. Nagy nagy köszönet! :)
]]></encoded></item></channel></rss>
